Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 1. szám - Kodifikáczió és sajtó

1. évfolyam. A. M. KIR. CURIA KÖNYVTÁR A 1. szám,. SZERKESZTŐSÉG És KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI, Király-utcza 98/a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN. Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre 6,, Tartalom: Felhívás előfizetési é. Kodifikáczió és sajtó. Irta: dr RéCzei Sándor, m. -szigeli kir. törvényszéki biró — A telekkönyv közhitele s az ingyenes jogszerzés. Irta: dr. Barna Ignácz. — A pazarlók jogi helyzete. Irta: Kóródy Sándor, m. -szigeti jogakadémiai tanár. — A háztartás terheiért való felelósség. Irta: dr. M e s z lény Artúr, bpesti kir. törvényszéki aljegyző. — Ingatlan dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. Irta: dr. Révész Ernő. szabadkai ügyvéd. — A szerződések megkötése. Irta: dr. Dobi Imre. pécsi kir törvényszéki biró Felhívás előfizetésre. Hogy a hazai jogi folyóiratok amugyis elég tekintélyes számát egy ujjal szaporítási vállalkozom, arra az a szilárd meggyőződésem indít, hogy ezúttal c szaporítás nélkülözhetetlen szükség. Polgári törvénykönyvünk immár egy éve megjelent első tervezete ezen egy év alatt csak szórványosan és elenyésző csekély részében volt kritika tárgya. Nem szabad, nem lehet hinnünk, hogy ennek oka az érdekelt körök közönyében, nembánomságában rejlik: a köztudatot sokkal mélyebben hatja át a magánjogi kodifikáczió égetően szükséges volta, mintsem hogy ne tudná, hogy a nagy mü létrejövetele, az összes jogi és gazdasági körök vállvetett együttműködését elengedhetlenül feltételezi.. Alaposnak kell tehát tekintenünk azt a számos oldalról felhangzott panaszt, hogy nincs kellő tér a polgári törvénykönyv tervezetével tüzetesen és kizárólag foglalkozó tanulmányok számára, nincs orgánum, a mely az ily irányú dolgozatok közlését, egymással szembeállítását, az egész kritikai apparátus szervezését és irányítását a maga lényeges, sőt kizárólagos feladatának tekintetté. A szerkesztésemben és kiadásomban a mai nappal meginduló, hetenkint egyszer megjelenő folyóirat ezt a kizárólagos czélt szolgálja. Mint a czime is mutatja: Magánjogi kodifikácziónk a polgári törvénykönyv tervezetének kritikai feldolgozása czélja, egyedüli czélja: a polgári törvénykönyv tervezetének teljes anyagát kritikailag feldolgozni s ekkép a polgári kódex megalkotásának a menynyire nagy horderejű, annyira égető ügyét erős lökéssel előre vinni. Azon voltam c végből, hogy a magyar tollforgató jogászság szinét-javát — részint a felsőbirósági tagok és jogtanárok, részint a kiválóbb alsóbirósági tagok, gyakorló ügyvédek s egyéb jogmivelők köréből — mintegy szövetségbe inter absentes összehozva, együttes erővel, a munkát egymás közt arányosan és megfelelően felosztva, megbirkózzunk a nagy feladattal: a polgári törvénykönyv tervezetének összes 2043 $-át ex asse — az elsőtől az utolsóig, látszólag bármily csekély jelentőségünek mutatkozzék is — alaposan áttanulni s eme komoly tanulmányaink alapján sine ira et studio tüzetesen megbírálni, mindig különös figyelemmel arra, hogy addigra, a mikor majd — remélhetőleg immár egy-két év mulva — az első hivatalos kormányjavaslat végleges megállapítása munkába fog vétetni, kitűzött feladatunkat mi is teljesen befejezhessük. Lapomnak a polemia nem czélja lesz tehát, hanem eszköze; eszköze az eszmék harcza, s nem a személyeké; nem egymás ellen, hanem egymás mellett, közös czélra törünk: a kodifikátor rendelkezésére kívánunk bocsátani oly kritikai anyagot, mely feltárja, felszínre hozza, azután pedig birálólag feldolgozza a köznép mindennapi gyakorlatában, a mindennapi életben nyilvánuló jogi leifogást, a birói határozatokban, a közigazgatási hatóságok praxisában és másutt lappangó igazi szokásjogunk kincseit, hogy megmenthessük a jövő számára azokból mindazt, a mi belőlük gyakorlatilag hasznosítható; mely azonban más oldalról megbízható adatokat szolgáltat azon valódi és országos szükségletekről, melyeket ez a léterő jog ki nem elégít, s melyek kielégítését a magánjogi kódextől várjuk, sőt Követeljük, Hogy mennyire fog sikerülnöm e nagyfontosságu közérdekű czélt elérni, az ma már, a mikor az erkölcsi sikert teljesen biztositja jogászaink jeleseinek a legintenzívebb közremüködés iránt tett igérete: nem annyira a végzendő munka minőségén és menynviségén, hanem főképen az anyagi támogatás mértékén fog mulni, melynek a szakközönség részéről osztályosa lesz lapom Lapom előfizetési árát egy évre 12 koronában állapítottam meg, mely félévi 6—6 koronás részletekben is fizethető. Az előfizetés hozzám (VI., Király-utcza 98/a. sz. ) küldendő be. Dr. Barna Ignácz budapesti kir. itélőtáblai biró. Kodifikáczió és sajtó. Brunetiére, a kit a zsurnalisztika művészete juttatott be a francziák »halhatatlanjai« közé, székfoglalójában zsenialis megfigyeléssel beszél az ijságírás eszme-teremtő és eszmeközlő hatalmáról. »Csak írjatok! — ugy mond — nem szükséges, hogy minden gondolat, minden szó okos legyen, a mit az ujság szétröpit. Egy kicsinyke eszme, egy odavetett elv megtermékenyül a sajtó ős-televényén; olvasóra akad, a ki kiegésziti, másikra, a ki átalakítja, harmadikra, a kiben szunyadó gondolatokat költ fel — s a kicsiny, beleges mag a gondolatközlés hatalmas processusán át világrengető elvekké fejlődhetik. Csak irjatok!« Ez volt — imitt tökéletlen kivonatban — a halhatatlanságra érdemes ujságíró székfoglalójának az alapgondolata. S mennél szembe-ötlőbben igazolja tételének igazságát a mindennapos tapasztalat, annál közvetlenebb lelkesedéssel kellett üdvözölnünk azt a vállalkozást, a mely a nemzeti jogalkotások leghatalmasabbjának egyik eszközéül a sajtót szemelte ki. Üdvözölnünk különösen emez uttörő alakjában, a midőn a szaktudás és gyakorlati ismeretek ős-anyagának, czéltudatos módszer segélyével olyan utat nyit, a melyen keresztül másként talán hozzá sem férhetett értékek jutnak egy, századokra kiható törvényalkotás birtokába. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy más államoknak, avagy a magyar államnak más kodifikáczióira a sajtó — s eminenter a szaksajtó — életműködése közömbös maradt volna. Nem! Azok a kritikai méltatások, azok a szakszerű meg-