Közgazdaság és pénzügy, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A részvénytársaságok, a szövetkezetek és a korlátolt felelősségű társaságok, valamint az állami támogatásban részesülő vállalatok és a közüzemek egyes jogviszonyairól és kapcsolatos kérdésekről szóló törvényjavaslatról

8 esetre okozatos cselekményével oka annak, hogy valaki jogellenes cselekményt vagy mulasztást elkövessen, az minden esetben felelős az ebből harmadik személyekre háruló kárért. A 15. §., amelynek nyilvánvaló intenciója nem e szabály szűkítése, hanem a gyakorlatban nem eléggé virulens e szabály hangsúlyozása, szövegezésénél fogva azt a látszatot kelti, mintha e szabály csak akkor volna alkalmazandó, ha nagyrészvényes követi el e jogsértést, tehát mentességet biztosít ott t. i. a kisrészvényesnek, ahol poenalízálni akar. Helyesebbnek tartanok az e szakaszban érintett kérdés eldöntését a mondott szabály kapcsán a bírói gyakorlatra bízni. 7. A 18. §. 2. bek.-ét kiegészítendőnek tartjuk azzal, hogy az a rendkívüli jutalom, tiszteletdíj, melyet a vállalat tisztviselője valamely sikeres tranzakcióért, ügyletért stb. kiérdemelt, közgyűlési határozat esetén is csak úgy adható ki, ha az ügylet lebonyolíttatott s jövedelme a vállalat pénztárába befolyt. 8. A K. T. 174. §.-ban meghatározott kereseti jognak a szolgálati szerződést jóváhagyó és javadalmazást megállapító minden közgyűlési határozatra való kiterjesztése ellen súlyos aggályt táplálunk. A szolgálati szerződés vagy javadalmazást megállapító határozat jó- vagy rossz voltának elbírálására a társaság üzleteibe be nem avatott kisrészvényes képtelen. Számára minden olyan javadalmazás, amely az ő osztalékigényét csökkenteni alkalmasnak látszik: sok lesz. Még az alaptőke kisebb részét képviselő részvényeseknek sem adnók meg e kérdésben a támadó jogot, mert — meggyőződésünk szerint — épen azokban az esetekben, ahol jelentős javadalmazásról van szó, a vállalat vezetőit kivéve, mindenki más alkalmatlan lesz annak elbírálására, hogy az igért szolgáltatás s a várható ellenszolgáltatás milyen arányban állanak egymáshoz. Ha ehelyütt visszaélések lehetőségét kívánjuk csökkenteni, úgy véleményünk szerint az igazgatóság és felügyelőbizottság kártérítési felelősségének statuálásával eszközölhető ez, feltéve, hogy ők a rendes és óvatos kereskedő gondosságát igazolni nem tudják. Ha a szakasz mai formájában menne át a törvénybe, úgy a vállalatok fejlődésének, tehetséges emberek koncepciói érvényesülésének útja s ezzel együtt a részvénytársasági forma főütőere vágatnék el. 9. Az aránytalanul magas javadalmazások rendezése kérdésében legsúlyosabb aggályunkat, — a bírói fórum elkerülését illetőleg, már a fentebbi általános részben kifejtettük. Ehelyütt arra kívánunk reámutatni, hogy tarthatatlan helyzet fog előállani, ha a törvény a rendezés főbb irányelveit illetőleg szabályt felállítani nem fog. Az előttünk levő szöveg csak annyit mond, hogy a járandóságokat az igazgatóság a felügyelőbizottság hozzájárulásával egy év alatt jogosult rendezni s ennek alsó határát a megélhetés veszélyeztetésében szabja meg. Hogy az igaz-