Közgazdaság és pénzügy, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A részvénytársaságok, a szövetkezetek és a korlátolt felelősségű társaságok, valamint az állami támogatásban részesülő vállalatok és a közüzemek egyes jogviszonyairól és kapcsolatos kérdésekről szóló törvényjavaslatról

5 gondolatmenetében megfelelni nem tudtak s ahol gondatlan vagy lelkiismeretlen ügyvezetők a vállalat érdekeit és vagyonát kockára tették, a legritkább esetben volt a felügyelőbizottság az, amely a vállalat romlását hatályos ellenőrzésével megakadályozta volna. Ennek oka magában a szervezetben, illetve abban rejlik, hogy a feladat szakszerű ellátása messzemenő ismereteket, az ügyekkel való odaadó foglalkozást s hosszantartó gyakorlatot feltételez. Ezeken a hiányokon a külföldi törvényhozások példájára a mienk is a kötelező könyvvizsgálat bevezetésével kíván segíteni. Mennél alaposabban vizsgáljuk a javaslatot, annál feltűnőbb, mennyire azonos hatáskörben mozog a felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló. Az ellenőrzésnek ez a kettőssége nem azt fogja eredményezni, hogy a felügyelet fokozottabb és eredményesebb lesz, hanem azt, hogy lesz egy szakszerű, független s élethivatás gyanánt gyakorolt ellenőrzés s lesz egy másik, amelyet a törvényhozó most a legszigorúbb kautélákkal kiván ugyanilyen minőségűvé átalakítani, de csak azt éri el, hogy vagy kerékkötőjévé válik a társaság fejlődésének, ha lelkiismeretes, vagy semmittevésre szorítkozik, ha lelkiismeretlen. Feltételezve, hogy a felügyelőbizottságok a javaslatban kontemplált átalakulás után az elébük tűzött feladatoknak meg tudnak felelni, — amit kétségbevonni bátorkodunk — akkor is az ellenőrzés fentebb vázolt kettőssége megszüntetendő. A revízió költséges, sok hozzáértést és messzemenő beavatkozást kivánó feladatára tekintettel elképzelhető volna, hogy bizonyos kategóriájú, pl. 250.000 P-t meghaladó saját tőkéjű vállalatoknál a revíziót a hites könyvvizsgálók, azon alul pedig egyedül a felügyelőbizottság végezze. Ha egyelőre kísérlet gyanánt is ez megkísértendő, mert így s ennek útján kipróbálható volna nagyobb veszély nélkül, hogy a f. bizottság intézménye még életképes-e. s egyúttal oly kisebb társaságokra szoríttatnék a f. bizottság ellenőrzési jogköre, ahol legalább a valószínűség körébe tartozik, hogy a reárótt szakszerű feladatoknak meg tud felelni. Az 1. §. 4. bek.-ének kiegészítéséül annak kimondását tartanok szükségesnek, hogy az igazgatóság elnöke a felügyelőbizottság elnökét a mindenkori ülésekről értesíteni köteles, mert enélkül a felügyelőbizottságnak itt adott jog illuzórius marad. Miként az 1930: V. t.-c.-el szervezett felügyelőbizottság intézményénél, úgy ehelyütt is hangsúlyozni bátorkodunk, hogy egyfelől a f. bíz. tagok hatásköri megosztásának megengedése, másfelől és egyidejűleg az egész ügyvezetésért való felelőssé tételük önellentmondás, gyakorlatilag keresztülvihetetlen s azt fogja eredményezni, hogy lelkiismeretes emberek e tisztet vállalni nem merik, vagy ha vállalják: lépten-nyomon, alárendelt jelentőségű kérdésekben szakértő közreműködését veszik igénybe, ami a vállalat működését megbénítja, regiéjét pedig jelentékenyen emeli.