Közgazdaság és pénzügy, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A részvénytársaságok, a szövetkezetek és a korlátolt felelősségű társaságok, valamint az állami támogatásban részesülő vállalatok és a közüzemek egyes jogviszonyairól és kapcsolatos kérdésekről szóló törvényjavaslatról

6 2. A kötelező mérlegvizsgálat iránt intézkedő rendelkezések körében mindenekelőtt kívánatosnak tartjuk az 5. §. 2. bek.-e körében kifejezésre juttatni, hogy a vizsgálat a legtágabb terjedelmű és materiális legyen; evégből azon szavak után: ,,és hogy azok a leltárral és könyvekkel összehangzásban állanak-e" közbeszurandónak tartjuk: ,,és megfelelnek-e a vállalat ügymenetében előfordult tényeknek". A könyvvizsgáló választás megtámadásának joga, miként a német Notverordnung által alkotott H. G. B. 262. §-ban — az igazgatóságnak és a felügyelőbizottságnak is megadandó. Viszont helytelen a német és helytelen a mi javaslatunknak egybehangzó az a rendelkezése, amely ,,a társaság érdekeinek megóvása végett" ad támadó jogot. Ezt túl tág, laza szövegezésnek véljük s helyébe oly szövegezést tartanánk szükségesnek, amely kifejezésre juttatja, hogy a megválasztásban valami rosszhiszemű és a társaság érdekeit is sértő magatartás jelentkezik. Hiányzik e szakaszban az intézkedés az iránt, hogy mi történjék, ha a hites könyvvizsgáló évközben lemond vagy meghal? A társaság tartozik-e választani és mennyi idő alatt ujat? vagy pedig a cégbíróság nevezi-e ki a helyettest? Ugyané szakasz 6. bek.-éből az tűnik ki, hogy, ha a hites könyvvizsgáló a kívánt felvilágosításokat nem kapta meg s evégből a cégbírósághoz fordul, utóbbi nem jogosult vizsgálni, hogy szükség van-e erre vagy sem, hanem mindenesetre köteles pénzbírsággal a vállalati vezetőt szorítani. Meggyőződésünk szerint a cégbíróságnak e vizsgálati joga statuálandó; elképzelhető és előfordulhat, hogy joggal tagadott meg valamely felvilágosítást az illető vezető. Csak futólag kívánjuk megemlíteni, hogy ehelyütt volna — a végrehajtási utasítás helyett — szabályozandó a könyvvizsgálók függetlenségének, anyagi felelősségének, gondatlanság esetén való felelősségének kérdése; nemkülönben titoktartási kötelezettségük s felelősségük az általuk alkalmazott személyért, végül az elévülés kérdése a velük szemben támasztható anyagi igények tekintetében. 3. A javaslat 7. §.-át, mint a kitűnően kimunkált Kunz-féle javaslat 92. §.-ának átvételét, a kérdés utolsó évekbeni fejlődési eredményének figyelembevétele mellett, csak örömmel üdvözöljük. A 7. §. 2. bek. 3. p.-jában helyesnek tartanok a Kunzféle javaslat 92. §. 3. bek. 3. p. ut. mondatának felvételét, hogy ekként a társasági állandó használatra szánt vagyontárgyak biztosítási összegeinek kitüntetésével a társaság vagyoni ereje iránti tájékozódás egy újabb támponttal megerősíttessék. A kezesség, jótállás stb.-ből eredő kötelezettségek kimerítő feltűntetésétől igen kedvező hatást kell várnunk a mi speciális viszonyaink között is, ahol a mérlegben való kiigazodásnak legfőbb akadálya e tételek ismeretlensége volt. A német mintára