Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 3. szám - Jogorvoslatok és igénylés a közadók végrehajtása során

69 gondolták végig a helyek monopol-jellegéből folyó, minden gazdasági jószággal szemben fennálló fundamentális különbség következményeit. Hiába hangsúlyozza Damaschke nyomán a szerző is, hogy a hely járadék minden egyéb értékemelkedés felszívására tendál. Mert ha ez a felismerés valóban áthatotta volna az illetékeseket, akkor elindultak volna azon az úton, amely egyedül alkalmas arra, hogy a helyek értékemelkedését, de általában a helyek járadékát fokozatosan lefoglalja a közösség számára, amely munkájával és jelenlétével azt létrehozta: á tiszta telekértékadó útján. Ezzel megteremtették volna az alapfeltételét annak is, hogy a lakásügy, a település és általában a helyek racionális kihasználása terén automatikusan alakuljanak ki a mindenkori gazdasági fejlettségi fok által involvált lehető kedvező viszonyok. Ehelyett a pillanatnyi szükség és a változó politikai erőviszonyok által determinált, túlnyomóan incidentális törvényalkotások egymást keresztező konglomerátuma által igyekeztek a váltakozó kormányok a pártok programjából folyó követeléseknek eleget tenni és — egyébként nem mindig sikertelenül — a bel- és külföldi tudományos világ elismerését kivívni. Hogy ez a reformmunka részleteiben sem sikerülhetett sok esetben, azt a szerző is példákkal támasztja alá: így a kisajátítási törvény végrehajtásának meghiúsulásával. Idézi a Németországban szinte szállóigévé vált „Glücksfall der Enteignung"-ot, amelynél számos esetben a kisajátítottak egyenesen nyereséghez jutottak a köz rovására. Amikor pedig a „kisemberek" javára a telepítési stb. akciók kapcsán létesített „hitbizományok"-ról beszél, akaratlanul is súlyos kritikát gyakorol oly reform felett ^mely egy, a nemzetgazdaságra már korábbi keretei között is káros intézménynek adott ha nem is formailag, de lényegében szélesebb kereteket. Nem tér ki a szerző annak a lakáspolitikának bírálatára, amely — sokszor valóban szerény anyagi viszonyok között élő rétegeknek — nyújtott a szabad piacon kialakult áraknál olcsóbban lakást, házhelyet, vagy házat, de végső fokon a társadalom legalsóbb és legnépesebb rétegeinek — munkásoknak, és... munkanélkülieknek — terhére. De, hogy ez az egész ex abrupto törvényalkotás a maga egészében sem sikerülhetett, annak bizonyítéka — nem csupán Németországban, hanem a legtöbb más országban is, ahol kisebb vagy nagyobb eszközökkel, de hasonló irányban törekedtek a megoldásra, — a gazdasági helyzet, amelynek kialakulásában bizonyosan döntő tényező a földkérdés megoldására irányuló félszeg kísérletezés, helyesebben a földkérdés megoldatlansága. Major Róbert.