Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 3. szám - Jogorvoslatok és igénylés a közadók végrehajtása során

70 PÉNZÜGYI JOGGYAKORLAT Ha a részvénytársaság részvényeit más részvényekkel cseréli fel anélkül, hogy az új részvényekre befizetés történnék, az illeték alapja az új részvények névértéke. (123. számú jogegységi megállapodás.) A részvénykicserélés esetében járó illetékre nézve a most érvényben levő 1920. évi XXIV. t.-c. 14. §-ának 5. pontja a következőkép rendelkezik: Ha a részvénytársaság részvényeit bármi okból más részvényekre cserélte be anélkül, hogy az új részvényekre bármiféle befizetés történnék (pl. a névre szóló részvényeket előmutatóra szóló részvényekre cseréli fel vagy viszont, a társaság cégét megváltoztatja stb.) minden új részvény után I. fokozat szerint kell az illetéket megfizetni. Minthogy ekképen a törvény csupán azt juttatta kifejezésre, hogy az illetéket az új részvény után kell megfizetni, de kifejezetten nem rendelkezik az iránt, minő érték után történjék a lerovás: kérdésessé vált, hogy az illeték kiszabásának alapjáúl a részvény forgalmi (tőzsdei árfolyama), kibocsátási ára, avagy névértéke veendő. A forgalmi érték nem vehető alapúi a következő okokból: A forgalmi érték az illetéki szabályok 70. §-ának általános érvényű rendelkezése értelmében csak abban az esetben vehető az illeték alapjáúl. ha tulajdonátruházás történik. A társasági szerződések illetékezésére vonatkozó, előbb érvényben volt törvény (1869. évi XVI. t.-c. 7—9. §.) különleges rendelkezései szerint is csak abban az egy esetben volt alkalmazható a forgalmi érték, ha a névre szóló részvények a részvénytulajdonos által másra ruháztattak át. Ellenben a részvénytársaságok által a társasági szerződést érintőleg végrehajtott jogi jelentőségű műveletek (tőkeösszesítés, tőkefelemelés) illeték alá vonásánál sehol sem fordul elő a leg súlyosabb illetékezési alap: a forgalmi érték, hanem a múltban csupán a kibocsátott részvények névértéke, a jelenben pedig csak a részvények kibocsátási ára szerepel illetékezési alap gyanánt, tehát a kevésbbé súlyos illetékezési alapok. A társasági szerződés illetékezésére vonatkozó jogfejlődésünk tehát teljesen ellentmond annak, hogy midőn a részvények egyszerűen csak kicseréltetnek és tulaj donátruházás egyáltalán nem forog fenn, a forgalmi érték, azaz a legsúlyosabb illetékezési alap után lehessen az illetéket követelni akkor, amidőn a részvénykicserélés a múltban egyáltalán nem esett illeték alá és a jelenben is a törvényhozó — a törvény indokolásából kitünőleg — azt csak enyhén kívánta megilletékezni. Kizárja ezt az a körülmény is, hogy a forgalmi érték (tőzsdei árfolyam) alkalmazása esetében igen gyakran