Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - Kívánatos-e a kartelbíróság hatáskörének a közgazdasági miniszter által kezdeményezett perekre való korlátozása?

55 ges megoldásra, mert a bíróságnak az eset összes ^körülményeinek figyelembevételével kell döntenie, miért is elképzelhető, bogy a magánérdeknek a közérdekkel szemben nem ad helyt. Stresemann már idézett munkájában a felmondási okokat két csoportra osztja, melyek I. a kartelen kívül, II. a kartelen belül fekszenek. Mindkét esetben a felmondás általános előfeltételeinek tekinti a viszonyok alapos változását (32. sz. d.), mely „változás" természetesen a felmondó fél szempontjából rosszabbodást jelent. A gyakorlat következetesen megkívánja, hogy ezen rosszabbodás ne lett légyen előrelátható (3., 4., 8., 14., 26., 36., 100., 102. sz. d.). Az előreláthatóság szempontjából a kereskedő átlagos tapasztalata (8. sz. d.) a mérvadó. Amidőn azonban a felhívott ok a felmondó fél gazdasági tönkretételére alkalmas, a bíróság az előreláthatóság negatív feltételének vizsgálatát kikapcsolja. A kartelen kívül fekvő felmondási okok: a konjunktúra változása, változó viszonyok, melyekhez a kartel nem, vagy nem elég gyorsan alkalmazkodik, a kartelen kívüli konkurencia megnövekedése (1., 46. sz. d.) stb. A kartelszervezetben rejlő okok: a kartel céljának (2. sz. d.), szervezetének megváltoztatása, a tagsági kötelezettségek megnehezítése (6. sz. d.), így különöskép a kartelhozzájárulás felemelése (17. sz. d.), minthogy a kartelszervezet költsége méltányos határok közt tartandó. (25. sz. d.) Továbbá a szervezet meglazítása (47., 98. sz, d.), a cél lehetetlenülése (47. sz. d.), a hatalmi viszonyok kartelenbelüli eltolódása (9., 12. sz. d.) stb. Önokozta femondási okra azonban a fél rendszerint nem hivatkozhatik, kivéve, ha az ok a felmondó gazdasági tönkretételére alkalmas és más kiút nem mutatkozik. (71. sz. d.) A felhozott okok sokfélesége és a kartel különleges természetével való összefüggése már egymagában is indokolttá teszi, hogy ezek elbírálása — ha már kartelbíróság szerveztetik — ezen „szakbíróság" hatáskörébe utaltassák. Még indokoltabbá válik ezen követelmény, ha figyelembe vesszük, hogy az élet a fenti séma felmondási eseteken kívül, sokkal kompklikáltabb problémákat is vet felszínre. így még a német gyakorlatban sincs teljes megelégedésre megoldva azon kérdés, hogy a felmondás, amennyiben p. bíróság azt hatályosnak mondja ki, tulajdoniképpen mit szüntet meg. Csupán a tag kartelszerű kötöttségét, vagy a tag viszonyát a kartelalakulathoz, úgy, amint az az esetleg éveken át tartó együttműködés folyamán kialakult1? Nem lehetetlen ugyanis, hogy a kartel a tagjai közti kapcsolat szorosabbá tétele céljából a szoros kartelcélon, pl. rayonirozáson felül szabadalmakat szerez, új, célszerű feldolgozási módszert stb. bocsát tagjai rendelkezésére. Kérdés, hogy a tag, felmondás után, ezen közösen szerzett szabadalmakat hasz-