Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - Kívánatos-e a kartelbíróság hatáskörének a közgazdasági miniszter által kezdeményezett perekre való korlátozása?

54 kartel a felmondást nem ismerné el, úgy bármelyik érdekelt fél 14 napon belül a felmondás vitatott hatályosságának kérdésében a kartelbírósághoz fordulhat. Érdekelt félnek a gyakorlat csak a felmondó tagot és kartelt, mint alakulatot tekinti. Az alakulatban továbbra is participáló tagoknak egyenként nincs joguk a bíróságot felhívni. A 14 napos határidő záros, elteltével a felmondás megtámadhatatlanná válik. Egyezségi kísérletek a határidőt meg nem szakítják (német kartelbíróság 28. sz. döntése). A felmondásra irányuló akaratkijelentésnek határozottnak (67. sz. d.) és feltétlennek (72., 98. sz. d.) kell lenni. A felmondást utolsó ikiútnak tekinti a német gyakorlat: „Als áusserster Rechtsbehelf kann das Recht zur fristlosen Kündigung erst dann gewáhrt werden, weim das Kartelmidglied vergeblich versucht hat . . . eine Abhilfe zu schaffen." (54. sz. d.) Amennyiben a súlyos ok, akár az eszközölt felmondás után is, de a záros 14 napi határidőn belül, elesik, úgy a felmondás hatályát veszti (27. és 36. sz. d.), kivéve, ha a súlyos ok a kartel oly „méltánytalan és ezenfelül jogtalan tényében" rejliik, melynek figyelembevételével a tag-kötelék fenntartása a felmondó fél szempontjából fel nem tehető. (29. sz. d.) A német kartelrendelet 8. §-a fontos oknak minősíti a tag gazdasági mozgásszabadságának, a termelés, eladás, vagy árszabás tekintetében való méltánytalan korlátozását. Már az eddigiekből is kitűnik, hogy a karteltag a német rendelkezés szerint, szemben a magyar J.-al, a kartelbíróságot sértett magánérdeke védelmében is igénybeveheti. Mikép alakul most már a helyzet, ha a kartel, a tag felmondásával szemben, saját közérdekűségére hivatkozik? Elvégre elképzelhető, hogy a kartel nemcsak a közérdeket veszélyezteti, hanem a közérdeket szolgálja. (Pl. midőn a kartel egy közszükségleti cikk előállításánál a feldolgozandó nyersanyag árát méltányos mértékre leszorítja.) A német rendelet nemcsak elismeri a kartelbíróságnak particuláris magánérdek védelmében való felhívását, hanem a gyakorlat ezen túlmenve a magán- és közérdek fenti összeütközésénél többízben az alanti ítélethez hasonló döntést hozott: „... auch wenn dem Nutzen oder Schaden einer Organisation für die Gesamtwirtschaft bei der Prüfung dér Frage ob ein wichtiger Grund vorliegt, unter TTmstánden ein Bedeutang zukommen kann, so vermag die Erwágung, dass die Erhaltung eines Kartells vom Standpunkt der Gesamtwirtschaft aus erwünscht erscheint, doch nicht Kündigungsgründe völlig auszuráumen, die vom privatwirtschaftlichen Standpunkt des Kündigenden auf das Verbleiben in dem Kartell nicht zumutbar erscheinen lassen". (5. sz. d.) Véleményem szerint ugyan a kérdés nem találhat egysé-