Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A karteljavaslat az országgyűlés előtt

49 fogja érinteni a konkrét eseteket — annak akkor igen kevés praktikus jelentősége lesz. Hogy a joggyakorlat egysége nincs biztosítva, az különösen azért kár, mert a törvénynek sok helyen lesz szüksége bírói interpretációra. Itt van mindjárt az 1. amely a kartelmegállapodások fogalmi körébe soroz minden árura vonatkozó és a gazdasági versenyt nemcsak korlátozó, hanem bármilyen formában szabályozó megállapodást, tekintet nélkül arra, hogy ki kötötte. így pl. ennek alapján kartelmegállapodásnak (!!) lehet tekinteni minden versenytilalmi megállapodást, annak lehet tekinteni azt is, ha a munkaadó vállalatából kiváló munkaadóval szemben, valamilyen társaság feloszlásánál az egyik társ a másikkal szemben kiköti, hogy az, mondjuk, tíz éven át a Dunántúlon, egy bizonyos cikkel nem kereskedhet. Ez is árura vonatkozó, a gazdasági versenyt szabályozó megállapodás lesz. Ebbe is belenyúlhat majd a közgazdasági miniszter; ennek alapján is kizárhat valakit pl. egy közszállításból. Hogy azután tényleg ez volt-e a ratio legis, azt csak egy nagyon elmélyedő, állandó bírói gyakorlat tudná megállapítani, amire sajnos a fentiekhez képest nem sok kilátás van. De különösen fontos volna a jogbiztonság és a gazdasági élet érdekében, hogy a bírói gyakorlat minél előbb megállapítsa, hogy tulajdonképen mi is a közjót vagy a közgazdaságot sértő megállapodás. Mert ez a törvényjavaslatból világosan nem tűnik ki. Ez a kérdés három helyen elszórva, utalások formájában van szabályozva. Az 1. §. amúgy is igen elmosódott definícióját kiegészíti a 6. amely szerint a közgazdasági miniszter felléphet, „ha az 1. §. alá eső megállapodás vagy határozat vagy alkalmazásának módja vagy bármely olyan tevékenység vagy magatartás, amely az 1. §-ban megjelölt célt szolgálja, a közgazdaság vagy a közjó érdekét veszélyezteti, különösen ha áru termelését, forgalmát vagy az áralakulást a fogyasztóközönségnek vagy a termelőknek, vagy a szakmabeli vagy más vállalkozóknak hátrányára a gazdasági helyzet által meg nem okolt módon szabályozza". Ebbe ugyebár minden belefér. A javaslatnak azonban ez nem elég. Ahhoz, hogy a miniszter közérdekű keresetet indíthasson, még szükséges a 7. §. szerint, hogy „az 1. §. alá eső megállapodás vagy határozat vagy alkalmazásuknak módja vagy a létrejött alakulat, vagy a 6. <§>. első bekezdése alá eső tevékenység a jóerkölcsbe vagy a közrendbe ütközzék, különösen a közgazdaság vagy a közjó érdekét a 6. §-ban meghatározott módon sértse". Ez a tautológia a legnagyobb mértékben veszélyes és nem nagyon támogatja a bíróságot munkájában. Végül teljesen tág ós használhatatlan, vagy talán túlságosan is használható tényálladéki meghatározást ad a 17. §. Eszerint a rendőri hatóság kötelessége, hogy a helyi piacon