Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A karteljavaslat az országgyűlés előtt

50 a vásári rendészet körében figyelemmel kísérje azt, hogy a vásári ár szabad és természetes kialakulását összebeszéléssel vagy egyéb mesterséges beavatkozással nem befolyásolják-e. (A Jogászegylet kartelvitája folyamán több oldalról is kétségbevonták, vájjon legmagasabb jogi képzettséggel rendelkező, az állandó szabad mérlegelési „tréning" folytán megizmosodott ítélőképességű felsőbíróságaink hivatottak-e a hajszálfinom mechanizmusú árkérdésbe belenyúlni. Ugylátszik ez a probléma az 1929:XXX. előtt kinevezett, tehát még a gyakorlati közigazgatási vizsga letételére sem kötelezett, a dolog természete szerint felsőbb utasítások pontos betartásához szokott rendőrhatósági személyekkel kapcsolatban nem merült fel.) Továbbá e §. szerint kihágást követ el, aki mással összebeszél vagy együttműködik avégett, hogy a piac felett uralkodó helyzetük kihasználásával a vásárra vitt mezőgazdasági cikk megfelelő piaci árának kialakulását a vételtől tartózkodás útján vagy más módon a termelők hátrányára mesterségesen befolyásolják. Elérkeztünk tehát az ármaximálás után az árminimáláshoz, azzal a különbséggel, hogy a maximális ár mindenki előtt ismeretes volt, míg most annak megállapítása, hogy mennyi is a „megfelelő" piaci ár, a közigazgatási hatóság — melynek szakértelme vitán felül áll — konkrét esetben hozandó, diszkrecionárius döntésétől függ. El kell képzelni egy kisebb, helyi piacot — mondjuk Öcsödön vagy Cecén — ahol a piacra kerülő áru oroszlánrészét egy környékbeli uradalom termeli, a vevőközönség pedig összesen ikét-három pesti gabonacég bevásárlóiból tevődik össze. Az uradalom kéri, mondjuk a pesti tőzsdei ár 110 % -át. A bevásárlók erre természetesen nem veszik meg az árut. Az uradalom erre „kénytelen" azért az árért eladni, amelyet a kistermelők, akik esetleg csak 25—30%-át termelték a piacra kerülő árunak, elfogadnak. A három bevásárló tehát együttműködésével „mesterségesen" befolyásolta a vásárra vitt mezőgazdasági cikkek túlnyomó részének áralakulását. Hogy ezek után őket a járásának gazdasági érdekeit szívénviselő szolgabíró — különös tekintettel az uradalom nagy gazdasági jelentőségére, amely munkaalkalmakat teremt, stb. — két hónapra becsukja — „e kihágás büntetése 2 hónapig terjedhető elzárás" — az osak természetes. A 17. §-nak egyetlen mentsége: hogy az képviselőház pléniuma alkalmasint úgyis kihagyja. IV. Összefoglalásul: a törvényjavaslat nagyon sok kérdést nyitva hagy. Nem szabad szemethunyni a kormány nehéz helyzete felett: a sokszor lelkiismeretlen agitációtól felizgatott közvélemény fellépést követelt — minden rossznak kútfeje — a kartelek ellen. Hogy a ,.kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon" politika nagyobb gazdasági jelentőségű törvényjavaslatoknál nem igen válik be, azt mutatja, hogy ez a mindenkinek kedvében járó és éppen ezért gyakran