Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A részvénytársaságok belső tartalékai. Tanulmány a részvénytársasági reform köréből. (Folytatás.) 2. [r.]

36 Ezt az állapotot elérni a vállalat pénzügyi politikájának feladata. Maga a finanszírozás kérdése 2 részre osztható, az egyik rész vonatkozik a tőke megszerzésének módjaira, a másik pedig a tőkének az üzemben való felhasználására. A vállalatok tőkeszükségletének rugója lehet: az üzem kibővítése, fejlesztése, racionalizálása, a termelés és forgalom emeléséhez szükséges tőkeigény, röviden bizonyos üzemi vagy kereskedelmi programm végrehajtásának szándéka. Az idegen tőke drágasága, megszerzésének nehézsége és a vállalandó fix kötelezettség veszélye az esetben, ha a tervek nem, vagy nem eléggé sikerülnek, egyenesen rámutatnak a finanszírozás legkedvezőbb alakjára : az önfinanszírozásra. Az önfinanszírozás annyit jelent, mint a nyereség egy részét visszatartani és azt vagy azonnal a tervbevett célra felhasználni, vagy pedig egy bizonyos ideig összegyűjteni és azután az átmeneti felhasználásból kivonva, az eredetileg megállapított célokra felhasználni, melyek között jelentékeny szerepet játszik a terhes idegen tőkének visszafizetése is. Az önfinanszírozás a nyereség e^y részének visszatartása lévén, nem más, mint tartalékolás. Nem változtat az elérendő erelményen semmit, hogy az önfinanszírozás belső vagy nyilt tartalékolás útján történik. Az e címen végzett tartalékolás túlzott, vagy nem túlzott mértékének elbírálása nem egyszerű feladat, mert tekintetbe kell venni a végrehajtandó programm pénzszükségletével kapcsolatban nemcsak a vállalat belső pénzügyi szervezetét, a vállalat üzemi és kereskedelmi konstrukcióját, hanem a vállalaton kívül álló és tőle függetlenül működő erőket is, melyeknek figyelmen kívül hagyása már eleve kockáztatja a tervek sikerét és eleve kizárja a pénzügyi sikert. (Piacanalizis, konjunktúrakutatás.) Még csak azt kell megemlíteni, hogy az önfinanszírozás egyik legbiztosabb eszköze volt mindig a vállalatok fejlesztésének, de egyben a legtermészetesebb is az a folyamat, hogy a vállalkozó az általa el nem használt nyereséget vállalatába fektesse. Ha a részvényes érdekét a tulajdonos érdekével helyezzük egy helyre, úgy a részvényes is, ha az általános gazdasági helyzetnek megfelelő osztalékot megkapta, nem kifogásolhatja a nyereség egy részének önfinanszírozás céljára való visszatartását, mert hisz az ő érdeke is egyezik a vállalat érdekével, hogy a financiális kép három tényezője: a rentabilitás, a likviditás és a biztonság kellő összhangban legyen.