Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A részvénytársaságok belső tartalékai. Tanulmány a részvénytársasági reform köréből. (Folytatás.) 2. [r.]

37 Ha nem is egyszerű a kérdés, adott esetben mégis eldönthető és eldöntendő, hogy szükséges-e az önfinanszírozás. Ha igen, úgy a vállalat speciális körülményei határozzák meg, hogy a tartalékolás nyiltan, vagy belsőleg végeztessék. d) A kritériumokról szóló fejezet összefoglalása. Ha a tartalékolás (nyilt vagy belső) mértékét illetőleg az álláspont az, hogy minden olyan tartalékolás, mely a vállalat megerősödéséhez és az állandó osztalék biztosítása érdekében indokoltnak mutatkozik (Kuncz: Tervezet 92. és 96. §.), jogosult, úgy nem elegendő, hogy a tartalékolás mértékének korlátját csupán a részvényes osztalékjoga alkossa, mert az előzőkben — ha csak vázlatosan is — kifejtettek azt mutatják, hogy igenis vannak üzemgazdaságtani és egyéb kritériumok, amelyek a túlzásnak — az osztalékjog mellett — korlátját képezhetik. Ezeknek a kritériumoknak eredményes felállítását és figyelemmel kísérését a legnagyobb mértékben szolgálják a belső mérlegstatisztikák, amelyeken figyelhetjük a vállalat kritikus adatait: a részvénytőke és saját tőke és az összes tőke arányát, illetve a tartalékok általi biztonsági % -ot, a vagyonrészek megoszlását, a mobilitást, a leírás alakulását, a finanszírozást, a rentabilitást és ha ezen sorozatot kiegészítjük a veszteség-nyereség-szárnla elemzéséből származó adatokkal, az üzemi statisztikával, a piacanalízis és a konjunktúrakutatás adatsoraival és általában mindazzal, ami szemléletünket „organikussá" teszi:1) oly kritériumok állanak rendelkezésre, amelyek, ha nem is pontosan, de mégis megnyugtató megközelítéssel képesek megadni a vállalat megerősítése és az állandó osztalék biztosítása érdekében létesített vagy létesítendő tartalékok indokolt mértékét. Ez a munka nehézkesnek és túlbonyolultnak látszik, de hiszen ezt minden komoly vállalati vezetőség — jól vagy rosszul — elvégzi. A vezető a saját testén érzi ezeknek a kritériumoknak kedvező vagy kedvezőtlen alakulását és önkéntelenül is törekszik a jobb irányába. Ezek a dolgok mind benne élnek a nagy kapitányok lelkében és éppen az teszi őket naggyá, hogy vállalataik belső harmóniája a lelkükben él és az első belső, vagy J) F. Schmidt, Die organische Tageswertbilanz.