Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A részvénytársaságok belső tartalékai. (Titkos tartalék) 1. [r.]

30 tényállás szerint panaszos pénzintézet ellen a S. A. R. cég' 6,063.494 korona és járulékai iránt indított keresetet, amelyet a kir. ítélőtábla, mint fellebbezési bíróság előtt 808,803.724 koronára emelt fel. A kir. ítélőtábla ezt az összeget a felperes által előterjesztett kérelemnek megfelelően átértékelve ítélte meg. Panaszos a kir. tábla ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyre az átértékelt összegnek megfelelő illetéket rótt le 146,036.000 korona értékű bélyegjegyekben. A kir. Kúria ítéletének meghozatala után panaszos azon az alapon, hogy a felülvizsgálati kérelmet tulajdonképpen csak a kir. ítélőtábla előtt felemelt kereseti összeg 808,803.494 korona után kellett volna lerónia, — tekintet nélkül az átértékelés folytán jelentkező többletre, mint tulajdonképpeni kárösszegre, — az illetékkülönbözet visszatérítése iránt kérelmet nyújtott be a kir. pénzügyigazgatósághoz. A kir. pénzügyigazgatóság a visszatérítés iránti kérelmet elutasította. Határozatának indokolása szerint azért, mert a megítélt tőke és annak valorizált értéke közötti különbözet nem kárösszeg, nem járulékos természetű követelés, hanem a per fő tárgya és a valorizált érték az illeték megállapításánál figyelmen kívül nem hagyható. A panaszt az alábbiak alapján nem lehetett alaposnak elismerni. Igaz, hogy a bírói gyakorlat, valamint a törvényhozás kárként fogja fel a pénzérték időközi csökkenése folytán fizetendő többletet, de a kár nem szerepel az 1914. évi XLIIL t.-c. 31. §-ának 2. bekezdésében meghatározott módon felsorolt azok között a járulékos követelések között, amelyek a főkövetelés mellett az érték megállapításánál figyelmen kívül maradnak. A 4. bekezdésben a „kár" más vonatkozásban szerepel s az a körülmény, hogy itt a 2. bekezdésben felsorolt járulékokkal együtt történik a kárról említés, az nem szol gálhat alapul annak megállapítására, hogy a 2. bekezdés rendelkezése a „kár"-ra is kiterjed. Ugyanis a 4. bekezdés csak azért említi a kárt is, hogyha csupán ez a kereset tárgya, — annak ellenére, hogy esetleg a kár igénylésére szolgáló alapkövetelés megvizsgálására is kiterjeszkednék a perbíróság, — az illetékalap megállapításánál mégis csak egyedül a kár értéke az irányadó. A kárra vonatkozóan tehát csak az 1914. évi XLIIL t.-c. 31. §-ának 4. bekezdése alkalmazható. A 2. bekezdés azonban annál kevésbé, mert ez a bekezdés, az 1. bekezdésben foglalt általános rendelkezésekkel szemben kivételt és kedvezményt állapít meg. A kivételes és kedvezményes jogszabályok pedig kiterjesztőleg nem magyarázhatók.