Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A részvénytársaságok belső tartalékai. (Titkos tartalék) 1. [r.]

28 áruba bocsátotta. A vevői felszólalására konstatálta, hogy a molinó nem felel meg a kikötött minőségnek és erről 1925. november 28-án kelt levelében a M. céget értesítette és je­lezte, hogyha a hibán nem változtat, a lekötött további árut rendelkezésére fogja bocsátani. Az 1925. december 15. és 1926. január 20-iki ellenlevél és levélből az derül ki, hogy a moli­nóból egy szál hiányzik és a felek keresik a megoldást. M. magasabb árat kér. F. cég megtagadja, ragaszkodik ahhoz, hogy a szállításokat eladó rendelkezésére bocsátja. A felek közt szóbeli tárgyalások folynak, végül a P.-i részvénytár­saság 1926. április 3-án kelt levelében, a többszöri megtár­gyalás után létrejött megállapodást elismeri akként, hogy a szállított molinó az annakidején átadott mintának nem fe­lel meg, inert ritkább szövésű, ezért a molinó árukat rendel­kezésére bocsátja és a M. visszaveszi, egyúttal a F.-i rész­vénytársaság vállalja, hogy az árut bérben kikészíti. A fentiek szerint a vételi ügylet lebonyolításának meg­állapított rendjét az áru minőségi hibája akadályozta és az áru visszaadása, tehát a stornirozásnak indoka ez, viszont semmi adat, ok vagy alap annak feltételezésére, hogy a stor­nirozás azért történt volna, hogy a M. cég az árut vagy a kikészített árut visszavásárolni akarta volna: nincs, — sőt az összes adatok arra mutatnak, — hogy a felmerült akadályt másként, mint az ügylet stornirozásával a felek elhárítani nem tudták. Nem változtat a stornirozáson az, hogy ezt kö­vetőleg külön megállapodással az áru eladója, az árut visz­szaadó félnek, kikészítésre otthagyta, mert ez egy különálló munkateljesítésre vonatkozó jogügylet, amelynél a munka­teljesítő a munkateljesítés ellenértéke után forgalmi adókö­teles, de a stornirozáson és azon, hogy ez a kapcsolatos má­sodik ügylet nem áruszállítás, nem változtat. Nem változtat az sem, hogy utóbb 1926. december 22-én a két cég egymás­sal egyesült, mert a kereskedelmi élet tisztesség és hűségen nyugvó lényege mellett olyan messzemenő gyanúra, hogy a stornirozás is ezért történt volna, semmiféle alap nincs Minthogy pedig a vizsgálat szerint a könyvvezetés ada­tai a fenti üzleti eseményeket nyomon kísérik, a visszatérí­tésre az 1921:XXX1X. t.-c 49. és 55. §-ok alapján kérelmező­nek igénye van. Bírói árverés esetén a fényűzési forgalmi adóért a vevő egyedül felel, tehát a bírói kiküldöttet az adóért felelőssé tenni nem lehet. (Közigazgatási Bíróság 10.190/1929. P. szám.) Panaszostól a megtámadott fényűzési forgalmi adót azért követelik, mert az 1927. évi október hó 29-én megtartott ön­kéntes bírói árverésen eladott automobil után a fényűzési forgalmi adót az árverési vevő nem fizette meg, holott neki

Next

/
Oldalképek
Tartalom