Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - A kereskedők és iparosok levélváltásainak illetékmentessége az 1850. évi nyilt parancs és a Hivatalos Összeállítás előadói tervezete szerint (Folytatás.) 2. [r.]

36 Amit azonban mindezek után a legkevésbbé tudok a rendelettervezet készítőinek megbocsátani, az az, hogy nem látták be a tervezett módosítások teljesen hiábavaló és keresztülvihetetlen voltát Magyarország sokezer kereskedőjének milliószámra menő levelezéseit kellene ugyanis a pénzügyi hatóságoknak állandóan figyelemmel kisérni és ellenőrizni, ami úgyszólván a lehetetlenséggel határos. Ha tehát a tervezett rendelkezések valóban életbelépnének, csak két eshetőség volna elképzelhető: vagy az hogy a pénzügyi hatóságoknak a forgalmi adóellenőrök intézményéhez hasonlóan, kereskedelmi leveleket ellenőrző pénzügyi tisztviselők ezreit kellene alkalmazniok és ezzel nemcsak az egész gazdasági életet a folytonos kellemetlen zaklatásokkal állandóan izgalomban tartaniok, hanem egyszersmind az összes adózókat is teljesen improduktív módon súlyos személyi és do logi kiadásokkal megterhelniük, vagy pedig az, hogy a felelős tényezők ettől az immár elegye diszkreditált eszköztől vissza riadva, az eddigi, erre be nem rendezeti szervezettel próbálná nak az újonnan tervezett szakasznak érvényt szerezni, ami azonban eredmény szempontjából kétségtelenül a semmivel volna egyenlő. Egészen bizonyos, hogy az első esetben az intézkedés végrehajtására fordított költségek felemésztenék az ebből várható hasznot, a másik esetben pedig a szakasz irott malaszt maradna, melyből az államnak alig valami többletjövedelme származnék Ily körülmények között pedig a tervezel készítőinek józa nul gondolkozva csak a liberális megoldást lett volna szabad választaniok. Sajnos, azt az előkelő gesztust, amellyel a XIX. század ötvenes éveinek pénzügyi szakemberei a számukra re ménytelen problémát megkerülték, a XX. században, már nem tudták megtalálni, holott a kilátások ma sem kecsegtetőbbek. Sokan vannak, akik némi elégiával látják, hogy törvénj hozásunknak 1869 óta még mjndig nem volt ideje az illetékl kódex megalkotására, de ha meggondolom, hogy már csupán a meglévő jogszabályoknak „hivatalos összeállításba való össze foglalása" is minő sajnálatos eredményekre vezethet, valóban nem marad más hátra, mint Anatole Francé rezignált filozófia jában keresni megnyugvást, aki azt mondja, hogy az emberisei; nek minden időkben egy és ugyanazon mennyiségű ostobaság és gyarlóság áll, mint tőke, rendelkezésére és csak azon múlik, hogy, mikor annak gyümölcsöztetéséről van szó, nem azt a be fektetést kell-e a legjobb elhelyezésnek tekinteni, amit az idő már megszentelt. „Loin de me réjouir", úgymond, „quand je vois s'en aller quelque vieille erreur, je songé á Terreur nou velle qui viendre la remplacer, et je me demande avec inquiétude si elle ne sera pas plus incommode ou plus dangereuse que l'autre. A tout bien considérer, les vieux préjuges sont moins funestes que les nouveaux: le temps, en les usant, les a polis et rendus presque innocents."