Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - A kereskedők és iparosok levélváltásainak illetékmentessége az 1850. évi nyilt parancs és a Hivatalos Összeállítás előadói tervezete szerint (Folytatás.) 2. [r.]

KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY IV. évfolyam 3. szám 192S. máreins Szerkeszti k: Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR Dr. LÉNÁRT VILMOS A kereskedők és iparosok levélváltásainak illetékmentessége az 1850. évi nyilt parancs és a Hivatalos Összeállítás előadói tervezete szerint.*) írta: Dr. Proszvimmer Béla, a Magvai' Leszámítoló- ós Pénzváltóbank jogtanácsosa. (Folytatás.) A mull század ötvenes éveiben ugyanis azok, akik a: osztrák császárság gazdasági ügyeit igazgatták, jól tudták, hogy a kereskedő napról-napra, óráról-órára illetékköteles ügyleteket köt ós foglal írásba, hogy továbbá ugyanazokat a gazdasági élei változó helyzeteihez alkalmazkodva folyton módosítja; igen gyakran felbontja, ezzel megannyi ujabb és ujabb illetékköteles ügyletnek adva életet. Ezeket az ügyleteket tehát egyenként, ílletékezés alá vonni oktalannak látták, jól tudva azt is, hog) ezeknek az ügyleteknek nagy része egyáltalán eredménytelenül fejezi be létét, megmaradó részük sem önmagában, hanem egymást kiegészítve ér cl gazdasági eredményt. Ám a pénzügj i tehernél is végzetesebb a kereskedőre mar magában a/., ha minden levele megírásánál szem előtt kell tartania azokat az esetleges ügyleteket, amelyek abban szükségszerűen foglaltainak, gondoskodnia kell azok illetékjogilag korrekt kezeléséről (be mutatás, nyivántartás, lerovás, meghiúsulás esetén visszakövetelés stb.). A gazdasági életre ilyen adminisztrációs béklyókat rakni a múlt század ötvenes éveiben komoly pénzügyi szakember nem vállalkozott De a pátens szerzői még mást is tudtak. Nevezetesen tudták azt is, hogy ilyesmivel amugyis hiába próbálkoznának, mert a gazdasági organizmus minden olyan beavatkozás ellen, ainelj őt életfunkciói szabad kifejtésében gátolja, automatikusan védekezik és vagy egyszerűen kiveti magából a neki nem megfelelő idegen matériát, vagy a hosszú használat alatt annyira áthasonitja, hogy végül a szándékolt hatásnak már semmi eredményét sem lehet tapasztalni. Ezért tettek éles megkülönböztetést a kereskedő és nem kereskedő között és mig a nem kereskedő minden ügyletéi Lile tékezés alá vonták, a kereskedőre vonatkozólag egészen különös jogszabályokat alkottak. Ezt a böles önmegtartóztatást azután az azóta eltelt évtizedek teljesen igazolták is, mert azt hiszem, túlzás nélkül lehet állítani, hogy a gazdasági életnek *) Lásd előző közleményt 1928. 1—2. számban.