Közgazdaság és pénzügy, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1-2. szám - A fogyasztás finanszírozása

A Nemzeti Bank 1924 június 30-i (megalakulási) státuszában az arany- és devizakészlet kereken 75 millió pengőnek megtelelő összegben szerepelt. Ez a tétel a kimutatások szerint ma a fenti összegnek majdnem négyszeresét teszi ki. Arany és aranynak számitható devizák formájában tehát mintegy 180— 200 millió aranykorona áramlott be 2 és fél év alatt az országba. Kereskedelmi mérlegünk passzivitása az elmúlt évben kereken 80 millió aranykoronát tett ki, 1925-ben 50 milliót, 1924-ben pedig 40 milliót. Ha figyelembe vesszük, hogy csak hosszú lejáratú hitelek cimén 500 millió folyt be ezen idő alatt az országba, ugy semmiképen sem csodálkozhatunk kereskedelmi mérlegünk ezen a passzivitásán. Le kell számolnunk azzal a túlzott kívánsággal, hogy ugyanakkor, amikor az ország leié ilyen viszonylag nagyarányú tőkeimport áramlik, ezt értékben még meg is haladó árukivitelt mutassunk fel. Dr. Sziklai Ferenc. A belvízi hajólajstrom kérdése. Az ingójelzálog egyik határesete a hajókra adott és lajstromozott hitel, a hajójelzálog. Nálunk ez az intézmény még az előkészítés stádiumában van. Külföldön ellenben, így elsősorban Németországban, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Angliában és Hollandiában már megvalósult és a külföldi tapasztalatok alapján terjesztette be legújabban Hermann Miksa kereskedelemügyi miniszter az erre vonatkozó törvényjavaslatot. Ámbár nálunk a folyamhajózás erősen állami befolyás alatt áll, mégis fontos, hogy a magánhajózás élet- és versenyképessége fönnmaradjon. A mai • illapotban ennek a legsúlyosabb akadálya, abban rejlik, hogy a hajózás nagymennyiségű tőkét igényel, mely egyrészt immobilizációja folytán nehezen használható fel ujabb tőkeszerzésre, másrészt magánosok által egyáltalán nehezen gyűjthető össze és fordítható ily hosszúlejáratú befektetésre. Ennek a nehézségnek a megoldásához egy ut vezet: a hajókat jogilag ingatlanokká kell minősíteni és róluk egy a telekkönyvhöz hasonló lajstromot vezetni, melynek teherlapjára a nyújtott hitel bejegyezhető. A bejegyzésnél kiszolgáltatott eredeti lajstromkivonat könnyen szolgálhat aztán a hitelszerzés alapjául s ez ugy a tartozás, mint a követelés mobilizációját nagyban megkönnyíti, miután mindkettő cessio utján könnyen átruházható. Nálunk a folyamhajózásra vonatkozóan mostan a következőképen akarják ezt az intézményt megvalósítani: A központi járásbíróságnál vezettessék majd egy lajstrom, mely a magyar belvízi hajókra vonatkozó jogviszonyok bejegyzésére szolgál. Magyarnak tekintendő minden hajó, bárhol is állomásozzék, ha annak legalább a fele magyar állampolgár tulajdonában van. (1. §•) A lajstromba kötelezően felveendő minden személyvagy árufuvarozásra szolgáló és legalább 20 tonnás hajó. (4. .§) 1'innék bejegyzését a tulajdonos köteles kérni és a bejegyzendő adatokat kellő okmányokkal igazolni. (5. §.) Minden hajóról a telekkönyvhöz hasonlóan egy birtokállási, egy tulajdon- és egy teherlap* vezetendő (4. §) és arra csak oly jogot lehessen bejegyezni, mely a magánjog szabályai szerint ingatlanokra telek könyvileg bejegyezhető, aminthogy általában a bejegyzéseknél a telekkönyvi jogszabályok a mérvadók. (9. §.) Jelzálogot lajstromozott hajóra csakis a jelzálog bejegyzésével lehet szerezni s az kiterjed a hajó alkotórészeire, tartozékaira, valamint az esetleges biztosítási követelésre is. (12. %.) A jelzálog bejegyzésénél bejelentendő legyen a hajó neve, a tulajdonos neve, a hitelező neve, az alapul szolgáló jogügylet, a követelés összege,