Közgazdaság és pénzügy, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1-2. szám - A fogyasztás finanszírozása

21 passzivitással zárult. Pontos adatok még nem állnak rendelkezésre, annyi azonban tény, hogy az ezidei behozatali többlet lényegesen felülmúlja az előző évit (52.5 millió). Mégis, nem ez a tekintélyes passzivitás az, amiért külkereskedelmi forgalmunk alakulását kevéssé kedvezőnek mondjuk, hanem más kedvezőtlen körülmények, mint amilyen például lisztkivitelünk összezsugorodása, kikésziíesi forgalmunk jelentőségének erős csökkenése, vagy az, hogy behozatalunknak további 'a is csak kisebb részét alkotják a nyersanyagok, mig kivitelünk tulnvomórészt nem idehaza, hanem külföldön feldolgozásra kerülő nyers anyagokból tevődik össze. Maga a kereskedelmi mérleg passzivitása semmiképen sem tekinthető aggasztónak. Az a mai napság is gyakran feltalálható és a merkantilista gazdasági szemléletben gyökerező felfogás, mely szerint a kereskedelmi mérleg passzivitása nemzeti szerencsétlenség, egyáltalán niem helytálló. Ellenkezőleg, azt kell mondanunk, hogy bizonyos helyzetekben, mini amilyen például jelenlegi gazdasági helyzetünk is, a behozatal emelkedése és ennek következtében a fokozódó passzivitás nemcsak természetes, hanem kivánatos is. A csökkenő behozat álnak sok esetben a fogyasztás csökkenése szolgál magyarázatául, a behozatal emelkedése viszont Magyarország jelen helyzetében nemcsak a fogyasztás emelkedésének örvendetes bizony sága, hanem egyben jele annak is, hogy nagy tőkehiányunkból is végre kilábolunk. Az elmúlt két és fél esztendő alatt Magyarország <egy előle addig elzait, uj erőforráshoz jutott: és ez a külföldi hitelek. A népszövetségi kölcsönt beleszámítva, ez alatt az. idő alatt meg közelítőleg 500 millió aranykorona értékben jöttek létre hoszszulejáratu külföldi hiteltransakciók. A rövidlejáratú kolcso nők összege még becslésszerüen sem állapitható meg. Ezeknek az igen jelentős tőkéknek egy része a külföld felé irányuló fizetési kötelezettségeink fedezésére szolgált. Ezek a háborúi követő néhány évben elenyésző összeget tettek csak ki, azóta kamatfizetési kötelezettségeink növekedése, továbbá háború előtti adósságaink ügyeinek rendezése folytán mindenesetre megnövekedtek ugyan, azonban csak kisebb részét vették igénybe azoknak az összegeknek, melyeket kölcsönök formájában a külföld bocsátott rendelkezésünkre. A külföldi hitelek fennmaradó, jelentősebb része azonban beáramlott az országba. Ennek a beáramlásnak — egészen leegyszerűsítve a dolgot két módja vau: vagy arany, illetve devizák formájában, vagy pedig árubehozatal formájában kerülhet be az országba az idegen tőke. Sokan azt lariják ugyan, hogy meg az arain- formájában beáramló külföldi tőke is közvetett módon a kereskedelmi mérleg behozatali oldalán mutatkozik. A magvai' valutára átváltott külföldi pénz u. i. részben oly áruk megvásárlásai a forditta tik, amelyet külföldről importálunk. Az ilyen devizák tényleg csak egészen átmenetileg kerülnek a Nemzeti Bankhoz, mert rövidesen az importált áru megfizetésére használtatnak fel. A fentemiitett nézet szerint azonban még azok a devizák is, amelyek állandóan a Nemzeti Banknál maradnak, az árubehozatal növelését idézik elő, mert a közönség vásárló erejét emelik és így a fogyasztás emelése utján magara a behozatalra is visszahatnak. Nem akarunk ezen a helyen ezzel a sok tekintetben helyes nézettel vitába szállni. Tény az hogy a külföldi bitelek beáramlásának mindkét módját kellőképen illusztrálják egyrészt a Nemzeti Bank heti kimutatásai, másrészt külkereskedelmi statisztikánk.