Közgazdaság és pénzügy, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1-2. szám - Közép-Európa gazdasági együttműködése

valószínű, hogy akár egyik, akár a másik esetben tartós Qyuga'om, béke, boldogság biztositható volna. Az ellentét a két véglet között tulnagy, tulszélsó'séges, semhogy bármelyik fél a másik sikerébe belenyugodhatnék. Ujabb háború azonfelül véresebb és végzetesebb volna minden eddiginél, mivel a polgárháború jellegével birna, nem csupán államok állanának többé egymással szemben, mint az utolsó háborúban, hanem népek és nemzetiségek ugyanazon államok határain belül is. KözépEurópa beteg szervezete ezt a visszaesést nem bírná el. Bármily súlyosak is a fennforgó ellentétek, meg keU kísérelni békés eszközökkel való kiegyenlítésüket. A bajok egy része elkerülhetetlen és elemi erővel zúdult reánk, gyógyulásuk csak idővel és türelemmel remélhető. A bajok túlnyomó része azonban az emberi korlátoltságban, tudatlanságban, vagy rosszindulatban gyökeredzik, ezek komoly akarattal, kölcsönös jóindulattal, az emberiség jövőjébe vetett hittel orvosolhatók és kiküszöbölhetők. A történelem olyan fordulójához értünk, amikor a legnemesebb emberi törekvések, a legmagasztosabb nemzeti ideálok követése összeesik a józan ész követelményeivel. A józan ész diktátuma pedig ekkép hangzik: Megállapodások, szerződések, egyezmények hosszú sorozatával uj politikai, gazdasági és kulturális rendet teremteni Közép-Európában, mely az e.gyes államok fenségjogát, po'gáraik nemzeti érzületét tiszteltben tartja és közöttük olyan együttműködést tesz lehetővé, amelyben minden egyes rósz az egészet szolgálja, amikor saját jól felfogott érdekeit követi. A megértésnek lelki téren kell kezdődnie, mivel a felfordulás mélyebb okai is Közép-Európa népeinek lelki raeghasonlásában keresendő. A lelki megértésnek alapja a teljes nyelvi, faji, nemzeti egyenlőség és szabadság a különböző államok határain belül. A tizenkilencedik század uralkodó eszméje a nemzetiségi gondolat, az önálló államiság eszméje volt. A huszadik századé a nemzetek önrende'kezési joga, a nemzetiségek autonómiája lesz. A mult század nemzetiségi küzdelmei bomlasztották szét Közép-Európa két nagyhatalmát hét közép, illetve kis államra; korunk jelszava, az önrendelkezési jog, még tovább fogja töredezni a mai állami kereteket, még tovább Fogja tarkítani Közép-Európa térképét. Habár nem várható és nem is kívánatos, hogy a nemzetiségi eszme akár mint nyelvi, akár mint kulturális egység tudata erejéből veszítsen, mégis hihető, hogy eljön az idő, amikor egy tisztultabb emberi érzésekben felserdülő, uj nemzedék meg fog békülni azzal a gondolat-