Kisebbségi Jogélet, 1937 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1937 / 7-9. szám - Az ügyvédi arányszám kérdése
célú, magyar kisebbségi, a helyzethez alkalmazkodó reálpolitika folytatása. Az arányszám felállítását követelő ügyvédek csoportjával való összefogás nehézségeit felesleges kimutatnom. Nem hiszem, hogy akadna közülünk, aki már most ezt kívánná választani. Ezért ezzel nem is foglalkozom. Ami a demokrata ügyvédekkel való összefogást illeti, az már sokkal inkább keresztülvihetőnek látszik, azonban csak látszik, mert amint a kérdést politikai vonatkozásaiban vizsgáljuk, már pedig igy kell vizsgálnunk, azonnal észre kell vennünk, hogy számos zavaró körülmény tornyosul a demokrata ügyvédekkel való, fenntartás nílküli, őszinte együttműködés elé is. Csak egy példát említek: Mint a kolozsvári magyar ügyvédek kiküldöttje ott voltam én is Bucurestiben az Ügyvédszövetség emlékezetes május 9-iki közgyűlése alkalmával. Azonban csak Bucurestiben voltam, mert a közgyűlésre azzal a kifogással, hogy zsidó vagyok, nem engedtek be. Később, mikor megmagyaráztam, hogy nem vagyok zsidó, talán beengedtek volna, de akkor már én nem kívántam bemenni, hanem elmentem az úgynevezett demokrata ügyvédek összejövetelére, remélve, hogy ott a kérdést kizárólag jogi szempontból fogják bírálni. Sajnos/ - be kell vallanom, - tévedtem. Mert mi történt ? A mi szónokunk, dr. Gyárfás Elemér szenátor ur kitűnően felépített, megdönthetetlen jogi igazságokat tartalmazó beszéde után sorra álltak fel a különböző szónokok, akiknek nagyrésze ahelyett, hogy a Gyárfás Elemér szenátor ur által mutatott kizárólag alkotmányjogi uton haladt volna, olyan politikai térre tért át, amelyre nem követhettük. így például a számarány felállítását követelő ügyvédek álláspontját majdnem kivétel nélkül azzal akarták megdönteni, hogy ők, vagyis a regáti demokrata ügyvédek ott véreztek Márásestinél, a Tiszánál s más történelmi helyeken, amivel megszerezték maguknak a jogot a számarány felállítását követelő ügyvédekkel való egyenlő elbírálásra. Mi ezzel, a békeszerződések előtti idők közjogi helyzete miatt, semmi esetre sem dicsekedhetünk. Ebből pedig logikusan következik, hogy ezek, az úgynevezett demokrata ügyvédek, akik nem átalották ilyen, ránk nézve semmi jogi alapot nem biztosító jogforrásokra hivatkozni, gondolkozás nélkül cserben hagynának, mihelyt az ő érdekeiket nem látnák veszélyeztetve. Ugyanaz történne velünk is, mint a szerencsétlen baszkokkal, 119