Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 4. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása. 3. [r.]

4. sz. KERESKEDELMI JOG tét nyujtja. A jóhiszemű szerzés védelmének lényege szerző szerint az, hogy az a forgatmányos, aki súlyos gondatlanságot nem követve el az alakilag igazolt forgatótól a váltót abban a hiszemben szerzi meg, hogy: 1. a váltóból kitűnő jogok ugy állanak fenn mint ahogy azokat a papír szövege feltünteti és 2. hogy azokat az átruházó forgató is a maguk teljes egészében bírja, az okiratból kitünő jogokhoz akkor is hozzájut, ha azok egészben vagy részben fenn sem állanak, illetve ha azok nem az átruházó forgatót illetik meg. Rudolf elveti azt a felfogást, amely szerint a jóhiszemű szerzésnél különbség teendő, vajjon: l. a váltó kiadása iránti köztörvényi pereket vesszük figyelembe, amelyeknél a váltóbirtokos hitelezői jogait gyakorolhatja, ha a papir megszerzésében súlyos gondatlanság nem terheli, illetve arról, hogy a váltó hibában szenved, tudomással nem bírt és 2. a szorosan vett váltóperekre vagyunk tekintettel, amikor is a váltóbirtokos a váltókötelezett ellen csak akkor léphet fel, ha a váltó megszerzésekor nem cselekedett tudatosan az adós hátrányára. Ez a felfogás és az alátámasztására felhozott indokolás teljesen helytálló, mert egyrészt semmiféle gazdasági szempont sem forog fenn arra nézve, hogy az alakilag igazolt váltóbirtokos jóhiszemű szerzését a váltókiadásra irányuló köztörvényi perekben másként bíráljuk el mint a tulajdonképpeni váltóperekben, másrészt ellenmondás volna ugyanazt a váltóbirtokost egy és ugyanazon jogügylet alapján hitelezőnek tekinteni a váltóperben, ellenben ezt a minőségét kétségbe vonni a papir kiadása iránti magánjogi perben. Szerző korlátolt hatályú forgatmányok gyanánt a meghatalmazó-, a zálog-, az utó-, a kötelezettség nélküli, a recta-, a viszont- és az álforgatmányt sorolja fel. Helyén való lett volna azonban a burkolt forgatmánnyal a meghatalmazási hátirattal kapcsolatosan is foglalkozni, mert itt elég számos vitás kérdés van, melyeket egy kizárólag a forgatmánynak szentelt munkában nem lett volna szabad mellőzni. A zálogoló forgatmánynál szerző azt a nézetet vallja, hogy az a korlátozás, amely szerint a zálogforgatmányos a váltót csak meghatalmazó forgatmánnyal adhatja tovább, a biztosított követelés lejárta után is megmarad, mert a tilalom a zálogforgató érdekében megalkotott jogszabály, amelynek nyilvánvaló célja az, hogy a zálogforgatmányos a papirt kifogás-korlátozó hatállyal ne ruházhassa át s a genfi egységes váltótörvénv 19. §-a sem tesz arra való tekintettel különbséget, vajjon a zálogforgatmányos a váltót zálogkövetelésének lejárta előtt vagy után forgatta-e? A tulajdonképpeni ok azonban szerintünk más. A genfi egységes törvény ugyanis nem a záloghitelező és a zálogadós közti magánjogi jogviszonyt, hanem egyedül a záloghitelező forgatmányosnak a váltóadósokkal és harmadik személyekkel szemben fennálló jogviszonyát kívánta rendezni s ez a váltón kívül eső annak a ténynek vizsgálatát, hogy a záloggal biztosított követelés lejárt-e vagy sem, önként érthetőleg nem engedi meg. Szerző végül a csekkre, a kereskedelmi utalványra, a kötelezőjegyre, a közraktári jegyre, a fuvarozók rakjegyeire, a tengeri hajóselismervényre, a hajókölcsönlevélre, a bizto vényre és a részvényre vezett forgat foglalkozik s azoknak jogi hatásait a fo pirok mindegyikénél külön-külön fejte színű, hogy az itt felmerülő problémái azért nem tudott részletesebben kit munkájának terjedelme előre megvolt munkájának terjedelme előre meg vol esetleges újabb kiadásban kitöltésre v itt a váltóforgatmánnyal való szembe tanulságos lett volna. Pl., hogy a rész zetett forgatmánynál legfőbb eltérés a részvényhátirat forgatója kötelezve nin mint az már előbb említettük, a forg igazoló hatása is, feltéve, hogy az ala máskép nem rendelkeznek, csak akkor forgatmány útján történt átruházást a könyvbe bevezették vagyis a részvényn tal eszközölt átruházása a felek közt vényes jogügyletnek tekintendő, de a nyos esetleg ennek ellenére sem válik szempontjából a papir tulajdonosává s gyakorlatilag a részvény továbbadásáb dályozva lehet. Hasonló problémák m fel a többi értékpapírra vezetett forgat is, azért ezek összeállítását szintén sajn külözzük. Szerző végső következtetése az, hogy mány a forgatható papírból kitűnő jog vagy részének oly sajátos alakban ruházási módja, amelyhez az alaki iga joghatálya fűződik. Szerintünk ez a fo határozás két okból nem fogadható el: forgatmány jogi elhatárolásánál a forg pirokra történő bárminő utalás illogi forgatmányokra egységes definíciót nem lehet, mert azok jogi természe függ, hogy minő értékpapírra vezetjü tételes jog mindegyiknél külön-külön hálásokat enged érvényesülni. Rudolf munkáját jogi irodalomunkn zolt nyeresége gyanánt kell elkönvveln úttörő mű annak a rendszernek kido amellyel tudományos, a forgatmányról szefoglaló elméleti munkát meg kell i előnye az is, hogy a genfi nemzetköz csekkegyezményekre is tekintettel va lései mindig tiszták, csak a lényegre kintettel s a forgatmányra vonatkozó vitás kérdést az elért eredménvek sze de mindig a szerző látószögéből is vilá Dr. Bozóky Géza, egy. ny. SZEMLE A Magyar Jogászegylet Gazdaságjo által az új svájci és német részvén magyar tanulságairól hirdetett előad Oswald István nyitotta meg. Utalt az előadássorozat tulajdonképpen a fol nak a néhánv évvel ezelőtt tartott amelvnek anyagát a Magyar Jogászeg két kezdeménvezőjének: néhai Szászy kének szentelve írásba is kiadta. A bevezető-előadást Kuncz Ödö tanár, a Gazdaságjogi Intézet igazgató