Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 4. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása. 3. [r.]

68 KERESKEDELMI JOG 4. re. Előadásában demonstrálta, hogy a két merőben ellentétes világszemlélet talaján felépített részvénytörvényben nem lehet felfedezni azt a világszemléleti különbséget, amely politikai felfogásunkat jellemzi. Ennek az oka az, hogy az új részvénytörvény megalkotása nem politikum, hanem szakkérdés volt, amelyben par excellence szakszempontok voltak döntőek. Ezt az alapvető elvet nem árt hangsúlyozni, amikor a két törvény magyar tanulságaira utalunk. Ezután részletesen elemezte azokat a szempontokat, amelyek a magyar részvényjogi kódex megalkotásánál a tanulság jelentőségével bírnak. A bevezető-előadás összefoglaló volt, tehát vita nem követte. A következő előadáson dr. Lévy Béla ügyvéd a zárszámadás és az anyagi ellenőrzés kérdését elemezte azzal a meggyőzőerejű konklúzióval, hogy a német törvénynek a zárszámadásra vonatkozó rendkívül részletes szabályozása tulajdonképpen kevesebbet mond és kevésbé biztosítja a publicitás követelményét, mint a rövidre fogott és elsősorban a publicitásra törekvő svájci jogszabály. Demonstrálta, hogy a svájci törvény nem ejtette el a materiális revizió bevezetését, mert a JKontrollstelle tulajdonképpen szakemberek kollégiuma, vagy jogi személy részére adott megbízás, úgv hogy tulajdonképpen az ellenőrző szerv alkalmas arra, hogy a materiális revizió feladatkörét elvégezze. Az előadáshoz hozzászólottak Kuntner Róbert, Raith Tivad<tr, Riesz Sándor, Bátor Viktor, Konkoly-Thege Pál és Hoff György. A következő előadáson dr. Doroghi Ervin azt a meggyőződést juttatta kifejezésre, hogy a közgyűlés hatáskörének a német részvény törvény szerinti csökkentése nem szerencsés megoldás. Részletesen foglalkozott a szavazó-jog, a kérdező-jog szabályozásával. Ismertette a semmis és megtámadható közgyűlési határozatok fogalmi körülírását és a megtámadási-jog gyakorlásának módozatait. Nizsalovszky Endre az igazgatóság és felügyelőbizottság szervezeti kérdéseivel foglalkozott és annak a véleményének adott kifejezést, hogv a német törvénynek a részvénytársaság struktúráját átalakító rendelkezéseit legfeljebb úionnan alakuló részvénvtársaságoknál lehet elfogadni. Helyeselte mindkét törvény ama törekvését, amellyel az igazgatósági \ tagok kötelezettségeit nontosabban körül akarják írni. Helyes az az irányzat is. amellyel a javadalmazások ellenőrzésére és megfelelő keretek közé való szorítására törekszenek. Ez egvébként a magvar jogban is átmeneti jelenségként észlelhető volt a 4600/1933 számú rendeletben foglaltak szerint. Patakfalvy László az alaptőke-felemelés megoldási módozatait ismertette, amelyben a német törvény a teljes szabályozás, a svájci törvénv az útbaigazításszeríí szabályozás elvét követi. Kiemelte, hogy az alaptőke-felemelés törvénvi megoldásánál két egymással szemben álló érdek dominál. A részvénytársasági alaptőke realitásának a biztosítása és a részvénytársaság tőkeellátásának megkönnyítése. Ez egvrészt biztosítékok alkalmazását követeli meg. másrészt olyan törvény által nyújtott lehetőségeket, amelyeknek felhasználásával a részvénytársaság vezetősége a pénzpiac kínálatához könnyen és rugalmasan tud alkalmazkodni. Ebből a szempontból a német törvény megoldása előnyösebb. Sövényházy Ferenc az alaptőkeleszállítás megoldásával foglalkozott. Ismertette elsősorban a szanálást célzó alaptőkeleszállítás, végül a valóságos visszafizetést tartalmazó rendes alaptőkeleszállítás feltételeit. Arra a konklúzióra jutott, hogy úgy elvi, mint gyakorlati szempontból a német szabályozás értékes tanulságokat nyújt. Foglalkozott a részvénybevonás problémájával és kimutatta, hogy a törvényszerkesztés technikája szempontjából is kívánatos a részvénybevonásnak az alaptőkeleszállítás körében való tárgyalása. A két utóbbi előadáshoz Konkoly-Thege Pál szólt hozzá. Tury Sándor Kornél a nagy részvényes felelősségének kérdését ismertette. Rámutatott arra, hogy ebben a problémakörben tulajdonképpen nemcsak a nagy részvényes felelőssége, hanem mindazok felelőssége is beletartozik, akik a részvénytársasággal szemben gyakorolható hatalmasságukat arra használják fel, hogy maguknak vagy másoknak a vállalat érdekével szembenálló előnyöket szerezzenek, (gesellschaftsfremde Sondervorteile.) Ennek a felelősségnek a szabályozása a jogrendszerbe nem visz új fogalmi elemeket, mert a magánjog szabályaiból is következik a deliktuozus tevékenységből eredő kártérítési kötelezettség. Ha azonban ezt a kérdést a részvényjog területén belül szabályozzuk, nem helyes az' az izoláló módszer, amelyet a német törvény követ a felelősség kérdésének a nagy részvényes személyére való koncentrálásával, hanem generális klauzúlaszerű megoldás fejezné ki pregnánsabban ezt a kártérítő felelősséget. Kúti Arthur a német törvénynek a koncern vállalatok meghatározására készített definícióját homályosnak és elégtelennek tartja, különös tekintettel azokra a súlyos következményekre, amelyeket a törvény a koncernvállalatokkal kapcsolatos jogszabályok betartásához fűz. Ez a homályosság jogbizonytalanságot eredményezhet. Éppen azokat fogja tehát az ilyen kapcsolatok létesítésétől elriasztani, !akik ellen rendszabályok hozatalára nincs szükség. Kiemelte a német törvénynek a részvénytársaságok fúziójával kapcsolatos igen érdekes rendelkezéseit. Rámutatott arra a szemléleti különbségre, amelyben ezek a svájci törvénnyel szembenállnak ,ahol a fúzió, mint a társaság feloszlásának egyik módozata van megemlítve. A két előadáshoz hozzászólt Görög Frigyes. Halász Tibor a részvénytársaság alapításának problémáit fejtegette. fíuppert Leó a cégbíróság ellenőrzési jogának a kérdésével foglalkozott, kiemelve, hogy a cégbíróság kétségtelenül az a szerv, amelyre a közérdekű szempontok megvalósításának ellenőrzését legmegnyugtatóbban rá lehet bízni. A két utolsó előadáshoz Szél Jenő szólt hozzá. Á*z egyes előadások tanulságait az elnöklő Kuncz Ödön vonta le a hallgatóság számára, melynek rendkívüli érdeklődése figyelemreméltó demonstrációja volt a kérvényjogi reform korszerűségének és aktualitásának. p £