Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Kartelszerződés-e a viszonteladói árreverzális?

KLRESKEDLLMI JOG rendeltség, a piacbefolyásoláshoz szükséges egyenrangúság szempontjából. Sem versenytársi minőség, sem az önálló cégjogi alanyiság, sem pedig más, egyéb szempontokból lényeges, de ebből a szempontból lényegtelen fogalmak nem döntik el a kérdést, mert ilyen fogalmaknak a kérdés eldöntésébe történt bevitele csak skatulyáz, dogmatizál, de a való helyzetet tisztázni: a jelen esetben a kartelminőség megállapításához közelebbvinni nem alkalmas. A viszonteladó az áru árának csak egy kis részével rendelkezhetik, vagyis a viszonteladónak csak az áll módjában, hogy a saját jutalékáról, vagy feláráról lemondjon, vagy azt csökkentse, a viszonteladó tehát a keresdelmi árrésnek (Handelsspanne) csak a hozzáérkezés fázisa előtti tényezőitől független részével rendelkezik, tehát azzal a részével, amely a nagykereskedővel szembeni elszámolási áron felül mutatkozik. A horizontális helyzetben levő versenytársak ezzel szemben a kereskedelmi árrés egész volumenjével rendelkeznek, tehát rendelkeznek a nyersanyag árán kívüli összes ártényezőkkel. Igaz. hogy ezt esetleg csak veszteséges árvetés mellett tehetik, de nagyobb tőkeerejüknél fogva ilyen veszteséges árvetésre nekik indokuk lehet, míg a viszonteladónál veszteséges árvetés, ha elképzelhető is, csak lényegesen kisebb terjedelemben képzelhető el anélkül, hogy a viszonteladó saját gazdasági létét ne veszélyeztesse. Az árrésnek az a része, amely a nagykereskedő által a viszonteladónak előírt elszámolási ár és a viszonteladó által élvezett jutalékkal, vagy felárral növelt ár között mutatkozik, az egész árhoz képest olyan csekély, hogy az ezzel való rendelkezés a viszonteladót nem képesíti a piac monopolizálása, vagy befolyásolása szempontjából figyelembevehető piaci hatalomra. Ha pedig ez így van, akkor a nagykereskedő és a viszonteladó közötti megállapodás nem két, piaci hatalmat képviselő, tehát a piacot befolyásolni képes, egyenrangú fél közötti megállapodás, hanem a nagykereskedőnek mintegy saját magával (saját meghosszabbított kezével: „verlángerte Hand") szemben eszközölt előírása. Ebből és csakis ebből a szempontból lehet a kartelszerződési minőséget elbírálni; minden egyéb szempont (versenytársi minőség, cégjogi alanyiság, stb.) csak a fogalmak dogmatizálására és a valódi helyzettel meg nem férő helytelen kialakítására alkalmas. Visszatérve a kir. Kúria P IV. 4323'1937. számú, legutóbb hozott ítéletére, azt hiszem elég világos, hogy akkor, ha a kartelszerződés fogalma a gazdasági helyzet képének tükörképe volna, nem volna szükség következetlenségre, az egyébként helyes bírói cél átöltöztetett megvalósítására. Ha a horizontális helyzetbeni karteltagok nem mutatnák be a szerződést, a Kúria kétségen kívül arra az álláspontra helyezkednék, hogy a szerződés hatálytalan. A szerződéshatálytalanság ugyanis következménye és pedig szükségszerű következménye a karteljelleg gazdaságilag is megállapítható jelenlétének. Ahol a karteljelleg csak mondvacsinált valami, ott viszont a bejelentési kötelezettség elmulasztásának a következményeit sok egyéb szempont elháríthatja a bejelentést elmulasztó félről, amint pl. a jelen esetben elhárította a rosszhiszemű perbeli magatartás, i'letve az ,,agere contra factum proprium" szempontja. Ha a viszonteladókkal kötött megállapodások nagy számuknál fogva és több nagykereskedői cég azonos eljárása következtében a nagykereskedői versenytársak nagyobb körében jelentkeznének (habár a versenytársak külön kartelszerződése nélkül), akkor ez a viszonteladói ármegkötés — ha a termelőtől a fogyasztóig vezető út alsóbb színtjein is, de mindenesetre a piaccal szembeni hatalmi helyzet képében mutatkoznék. Ilyen esetben kartelszerű jogviszony esete állapítható meg és a bejelentési kötelezettség — a perbíróság által is és incidentaliter is — kimondható, habár ez a dolog természete szerint a helyzet mély átfogását és megismerését igényli a bíróság részéről. Ha a bíróság ebből a megismerésből kiindulva állapítaná meg az egyes viszonteladóval kötött szerződésről, hogy az része a kartelszerű megállapodásnak, akkor ezt az álláspontot el lehetne fogadni. Azt az álláspontot azonban, amely szerint a viszonteladóval kötött árbetartási megállapodás a maga különválasztott egyedülálló megjelenési formájában minősül kartelszerződésnek, a horizontális összefogás hiánya folytán helyesnek elismeri nem lehet. Az ilyen bírói állásponttól csak egy lépés vezet oda, hogy a bejelentési kötelezettség is megállapíttassék (ezt a lépést a konkrét ügyben a kir. Kúria azért nem tette meg. mert a nagykereskedő és szakmatársai közötti kartel már bejelentetett) és lm ezt a lépést a bíróság megteszi, aminthogv megtenni logikus, (különösen ha a konkrét körülmények ennek nem képezik akadályát i, akkor a szerződéses kötelezettségtől való rosszhiszemű szabadulásnak a lavinája indulhat meg, de másrészt a bejelentési kötelezettség a kartelhatóság munkáját óriási mértékben megduzzaszthatja. Ügy a kartelminőség gazdasági ismérvei, mint pedig a törvénykezési és jogpolitikai célok amellett szólnak, hogy a viszonteladókkal kötött árbertartási megállapodások kartelszerződésnek ne minősíttessenek.