Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Kartelszerződés-e a viszonteladói árreverzális?

70 KERESKEDELMI JOG 5. sz. mutatandók és azután ezt az ítéletet összevetjük a most hozott P. IV. 4323/1937. számú ítélettel, amely szerint a viszonteladókkal kötött, árbetartási kötelezettséget előíró szerződések — habár kartelszerződések — nem mutatandók be, akkor arra az eredményre jutunk, hogy itt valami logikai hiba van. Ha ugyanis az utóbb említett ítélet szerint azért nem mutatandók be a viszonteladókkal kötött szerződések, mert ez a forgalom a nagykereskedő és szakmatársai között létesült kartell keretén belül már bemutattatott és illetékezés alá vonatott, akkor ugyanez áll olyan márkacikkekre is, amelyek tekintetében a nagykereskedő az ő szakmatársaival kartelbe lépett. Ettől a logikai hibától csak a joggyakorlatnak a tévedésektől való megtisztításával lehetne szabadulni. A tévedésektől való megtisztítással lehetne szabadulni attól a veszélytől is, hogy a bemutatási kötelezettség a kartelhatóság adminisztrációját felduzzassza és végül — de nem utolsó fontossággal — a joggyakorlat egységének hiányától és következetlenségeitől. Megvizsgálandó az a kérdés, hogy vájjon a viszonteladóval kötött szerződések egyáltalán kartelszerződésnek minősülhetnek-e. A 'Karteltörvény 1. §-ából ezt a kérdést eldönteni nem lehet. A Karteltörvény 1. §-a ugyanis nem foglalkozik a kartelek és más hasonló célú jogviszonyok meghatározásával, hanem csak az írásbafoglalás szempontjából intézkedik, a 2. §. pedig a bemutatási kötelezettséget írja elő, miként ezt az 1. §-hoz írt miniszteri indokolás kifejezetten is hangsúlyozza. A miniszteri indokolás tehát a Karteltörvény 1. §-ának jelentőségét mint authentica interpretációt olyan értelemben korlátozza, hogy ez a §. fogalommeghatározást nem ad. Téves tehát a bíróságoknak az a törekvése, hogy a kartelszerződés-minőség megállapítását a Karteltörvény 1. és 2. §-a szempontjából vizsgálja, vagyis az, hogy a bíróságok azt döntsék el, hogy a szerződés ezen törvényhelyek határozmányai alá esik-e, vagy nem. Ott, ahol maga a törvény nem akar meghatározást adni, a bíróság sem tulajdoníthat a törvénynek olyan jelentőséget, hogy arra a kartelminőség megállapításinak kérdésénél elfoglalt álláspontját alapíthassa. Azt a kérdést, hogy a kartelminőség megállapítható-e, vagy nem, más oldalról vett fogalmi elemek alapján kell tisztázni. Liefmann fogalmazása szerint a kartelek: „Freie Vereinbarungen — Verbánde — zwischen selbststándig bleibenden Unternehmern derselben Art zum Zwecke monopolistischer Beherrschung des Marktes."1 1 Lásd Dr. Hans Klinger könyvét „Die Rechtsprechung des Kartellgerichtes", V. oldal. Tschierschky2 Liefmannak ezt a definícióját azzal a kiegészítéssel fogadja el, hogy a monopolizálás helyett, amely kifejezés nagy általánosságban mozog és egyébként is a piacnak a legritkább esetben előforduló abszolút befolyásolását jelenti, a piacra gyakorolt befolyásnak három fokát tekinti kartelcélú befolyásolásnak: 1. a piac abszolút kézbentartása: a monopólium; 2. a relatív piacirányítás; 3. a piacbefolyásolás. Mindenképpen kétségtelen azonban, hogy a kartel célja a kereslet és kínálat alakulásnak befolyásától való függetlenítés mellett a piaci helyzet kisebb- vagy nagyobbmérvű befolyásolása.3 Kérdés, hogy a nagykereskedőnek a viszonteladóval kötött szerződése tekintehető-e a piac akár kisebb- akár nagyobbfokú monopolizálásának, irányításának, vagy akár bebefolyásolásának. Jogilag a viszonteladó kétségtelenül önálló alany a nagykereskedővel szemben, gazdaságilag azonban nincs különbség aközött, ha a kereskedő fiókot létesít, oda saját tisztviselőjét ülteti be és ennek ad utasítást az árak betartására és aközött, ha a kereskedő önálló cégjogi alanyisággal rendelkező személlyel szemben teszi ugyanezt a kikötést. A piac az egyik esetben éppoly kevéssé monopolizáltatik, irányíttatik, vagy befolyásoltatik, mint a másik esetben, mert az az intézkedés, melyet a nagykereskedő avégből tesz, hogy saját árujának árát megállapítsa és azokat a feltételeket előírja, amelyek mellett áruját piacra viszi, a piac monopolizálásának, vagy akár irányításának, vagy befolyásolásának nem tekinthető. Ezek a piacszabályozó hatások csak horizontális egymásmellettiségi helyzetben levő kereskedők közötti megállapodásokkal érhetők el. A fogalmakat nem szabad olyan közös szempontból nézni, amelyek a tisztánlátás megzavarására alkalmasak. Nem szabad tehát például a versenytársi minőséget kritériumnak tekinteni. A viszonteladó versenytársa a nagykereskedőnek — de csak annyiban, amennyiben például tisztességtelen versenyről van szó —, (versenytársa „quoad" tisztességtelen verseny — mint Grosschmid mondaná —), de nem versenytársa abból a szempontból, melyet a piac monopolizálása, vagv befolyásolása szempontjából' versenytársnak lehet nevezni, nevezetesen az egymásmellé2 Kartellpolitik Kari Heirnanns Verlag, Berlin, 1930. s Tschierschky definíciója: „Karlelle sind auf Vertrag beruhende Organisationen selbstandiger Unternehmer (Unternehmen) desselben Gewerbes zwecks Sicherung und Hebung des Wirtschaftserfolges der Mitglieder durch willkürliche Regelung ihres Marktes." (Lásd Kartellpolitik 3. oldal.)