Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 4. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása. 3. [r.]

70 KERESKEDELMI JOG 4. sz. vetve a tényállásnak azzal az adatával, hogy az I. rendű alperes is az ingatlan Vi részét 1350 P vételárért a felperesnek tulajdonába adni hajlandó volt, továbbá, hogy a felperesek az ingatlan % részét 1930. évi április hó 2-án kelt adásvételi szerződéssel 4050 P-ért vették meg, végül, hogy az ingatlan nagyközségben^ forgalmas útvonalon fekszik, okszerű következtetést engednek arra, hogy a kereseti ingatlan bírói árverésen a valódi értékének megfelelő áron értékesíthető lesz. A fellebbezési bíróság döntése indokául szolgáló, a háború okozta válságos viszonyok folytán előállott értékesítési lehetetlenségre és akadályozottságra kialakult az a bírói joggyakorlat tehát, — amely a tulajdonközösségnek bírói árverés útján való megszüntetésére az időt alkalmatlannak találta, — a m. kir. (Kúria megítélése szerint a jelenlegi változott közgazdasági viszonyok között egész általánosságban — az egyes esetekben fennforgó körülmények és a helyi értékesítési viszonyok mérlegelése nélkül, — már fenn nem tartható. — Nem tartható fenn pedig mereven ez a joggyakorlat a m. kir. Kúria meggyőződése szerint azért, mert ez esetben a jogszolgáltatás, a gyakorlati élet alakulásával ellentétbe jutna, azért, mert a pénz értékének állandósulása, a hitelviszonyok fokozatos javulása, valamint az ingatlanok és azok hozadékának e körülményekkel kapcsolatos értékemelkedése; s általáb|jm az ingatlanértékekre kiható gazdasági tényezők megszilárdulása valószínűvé teszik azt, hogy ily körülmények között már az ingatlanoknak bírói árverés útján való értékesítése megfelelő eredménnyel jár éspedig annál inkább, mert megfelelő árverési ár kialakulását a tulajdonostársak is a pénz és hitelviszonyok javulása következményeként az árverésben való részvételükkel és árajánlataikkal előmozdíthatják. Az országos közgazdasági viszonyok vázolt köztudomású javulása ezek szerint az ingatlanok megfelelő árverési értékesítésére már lehetőséget adnak, ezért a m. kir. Kúria nem lát indokot arra, hogy az a bírói gyakorlat, amely az ingatlan tulajdonközösségben álló feleket, a közösség árverés útján való megszűntetésében az idő alkalmatlansága okából hosszú idő óta korlátozta — a változott életviszonyok között egész általánosságban1, az adott eset és körülmények vizsgálata nélkül továbbra is fenntartassék. A legkisebb árverési ár meghatározását indokolttá tette egyrészt az, hogy a fentiek szerint a felperes és az I. r. alperes az ingatlan értékére egyező nyilatkozatokat tettek, amely szerint a közös ingatlan 5400 P-t ér, másrészt az, hogy a II. r. alperes ismeretlen helyen tartózkodik, így a bírói árverésen való részvétellel, annak eredményéi nem befolyásolhatja, ily körülmények között a legkisebb árverési ár megállapítása a részesek egyező nyilatkozatainak is megfelel és mindegyik részes méltányos érdekét védi. DREHER BAKSÖR Kezesség 39. Alperes bizományos az általa hitelbe kötött ügyletekkel kapcsolatban a vevők mellett del eredere kötelezettséget vállalt s ez a kötelezettség, minthogy azt miut kereskedő üzlete folytatásához tartozó ügylet eredményekép vállalta, készfizetői kezesség tekintete alá esik. (Kt. 260., 270., 376. §) A kezes az anyagi jog szabályai szerint felszabadul kötelezettsége alól, ha a követelés a hitelező hibájából a főadóssal szemben behajthatatlanná válik, azonban ez a szabály a készfizetői kezesre nem áll akkor, ha a követelés a hitelező késlekedése miatt oly időben vált a főadóssal szemben behajthatlanná, amikor a kezes már az ő terhére róható teljesítési késedelemben volt. (C. P. VII. 5838/1937. sz. a. 1938 február 10-én.) Dollárbetét 40. Betétkönyv üzleti feltételeinek figyelmen kívül hagyása. — A pénzintézetet terheli annak bizonyítása, hogy az átadott dollárösszegeket kellő időben teljes összegben nem értékesítette, vagy hogy a dollár értékesítéséből folyóan általában veszteségek érték. (C. P. VII. 5658'1937 sz. a. 1938 február 10-én.) Az alperes által a felperes részére kiállított betéti könyv feltüntette azokat a szabályokat, amelyeket az alperes betét-üzletében irányadónak tekintett és ezek 14. pontja azt tartalmazza, hogy mindazok a pénzügyi és közigazgatási rendelkezések, amelyek a betétként kezelt pénznem tekintetében akár az illető országban, akár Magyarországon fennállanak, vagy ezentúl életbelépnek, az itt per tárgyául szolgáló betétre is megfelelően alkalmazandók. Nem helytálló az alperesnek az az álláspontja, hogy abból, hogy a felperes a betéti könyvet tőle ezzel a tartalommal vette át s fogadta el, az következik, hogy a dollár értékcsökkenését neki kell viselnie és nem alapos ebben a kérdésben a fellebbezési bíróság ítélete ellen intézett panasza. A betétkönyvben feltüntetett említett szabály ugyanis szóhangzata szerint egészen általános. Közönséges értelme szerint véve csupán közigazgatási- és pénzügyi természetű szabályokból eredő azokra a változásokra vonatkoztatható, melyek az idegen pénznemek forgalmát korlátozzák, vagy általában szabályozzák és csak tágkörű kiterjesztő magyarázat útján alkalmazható oly kényszerítő változtatások esetére, melyek az illető külföldi pénznem belső értékét és ezzel együtt az ebben a pénznemben kifejezett kötelem tartalmát érintik. Ebben a helyzetben annak eldöntésénél, hogy vájjon a betéti könyv már idézett rendelkezésinek mi ebben a perben irányadó értelme és mennyiben érinti a felperesnek itt érvényesített jogait, figyelembe kell venni, hogy az a körülmény, hogv az Eszakamerikai Egyesült Államok gazdasági életében szükségessé vált intézkedések keretében a dollár értékét ott akként állapították meg, hogy a most forgalomban lévő dollár értéke az előbbi teljes aranyértékü dollár értékének közel csak a fele és hogy kimondatott, hogy a régi aranyértékü dollárkötelezettségek hasonlószámú új dollárral egyenlíthetők és egyenlítendők ki, — a teljesítés