Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 4. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása. 3. [r.]

4. sz. KERESKEDELMI JOG 71 követelésére jogosult félnek ehhez fűződő érdekét már oly mértékben érinti, hogy adott esetben a kötelem tartalmának lényeges megváltoztatását idézi elő. Figyelembe kell továbbá veixni, hogy ezeket a szabályokat a kivételes, sőt egészen rendkívüli gazdasági körülmények tették indokoltakká s ezek a magyar jog területén általában nem, hanem rendszerint csak a felek megállapodása folytán juthatnak érvényesüléshez. Annak tehát, hogy a betétkönyv idézett általános rendelkezése kiterjesztő magyarázat útján az itt előadott következmények esetére is alkalmaztassék, csak akkor lehet helye, ha megállapítható, hogy a felek azt szintén ilyen kiterjesztett értelműnek kívánták tekinteni, vagyis az említett értelemben való alkalmazása a felek egyező ügyleti akaratában támpontot talál. Erre azonban semmi alap sincs azért, mert — amint nem vitás — az a körülmény, hogy a betéti könyv 14. pontjában foglalt szabály a félek jogviszonyában alkalmazandó-e s hogy annak milyen értelmet kell tulajdonítani, a felek között tárgyalás és megállapodás alapjául még csak nem is szolgált, sőt arra, hogy annak az alperes által előadott értelem tulajdoníttassák, a betét elhelyezése idején kétségtelenül nem gondoltak. A betét elhelyezése idején ugyanis (1930. augusztus—szeptember hó) — noha nyilvánvalóan helyes az alperesnek az az álláspontja, hogy senkisem láthatta előre, hogy a gazdasági viszonyok fejlődésének eredményében nem fog-e a dollár is valamely értékcsökkenést szenvedni, — a dollárt még mindenki megingathatatlan értéknek hitte. A felhívott 14. pont értelmezésénél ezek mellett azt is figyelembe kell venni, hogy az alperes, amint maga több ízben állítja, ezáltal a dollár értékesésének a következményeit kívánta a felperesre áthárítani. Márpedig ha ez volt a célja, a forgalmi jóhiszeműség követelményei nem engedik meg, hogy ezt egy általánosan hangzó, javára csak tágkörű kiterjesztő értelmezéssel alkalmazható, külön meg nem tárgyalt rendelkezéssel, illetve amnak a betéti könyvben előadott üzleti határozmányok közé való iktatásával tegye meg, hanem ügyleti akaratát kétségtelen kijelentéssel kellett kifejezni. Nem változtat ezen a kötelezettségén az a körülmény sem, hogy a felperesnek a betétkönyv átvétele után annak tartalmáról meg kellett győződnie, sem az, hogy a betétkönyvnek értékpapírjellege van s az azzal a tartalommal érvényes, mely benne foglaltatik. Nem lehet végül az értelmezés kérdésében figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy az alperes ugyancsak a betéti könyv tartalma szerint a betevők figyelmét a betéti ügyletek előnyeire, a takarékosságnak a betét útján való gyakorlására hívja fel, sőt felajánlja, hogy tanácsokkal, útbaigazítással azok szolgálatára áll. Ha ugyanis a felperes ezeket az intéseket, szolgálatok felajánlását jóhiszeműnek tarthatta, nem gondolhatta, sőt fel sem tehette ugyanekkor, hogy az alperes a felhívott 14. pontban a betéti ügylet esetleges súlyos, kivételes hátrányait saját magáról mind az ő terhére kívánja hárítani. A kifejtettek szerint tehát a betéti könyv idézett 14. pontjának, illetve annak, hogy a felperes a betéti könyvet a 14. pontot is magában foglaló tartalommal vette át, nem lehet olyértelmű ügyleti megállapodás hatályát tulajdonítani, hogy a felperes azzal a dollár bekövetkezett rendkívüli értékesésének veszélyét és következményeit magára vállalta. Alaptalan az alperesnek az a panasza is, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy sohasem hívta fel őt annak a tisztázására, hogy a betétül elfogadott dollárokkal mi történt, sem annak kimutatására, hogy a Magyar Nemzeti Bank árfolyama és a betét elhelyezése idején mutatkozott árfalyjamkülönbözetÍEl gazdagodott-e vagy sem, illetve, hogy éppen a felperes betétét a Magyar Nemzeti Banknak beszolgáltatta-e? Az alperes ugyanis a fellebbezési eljárás során már kétségtelenül ismerte a m. kir. Kúriának hasonló tárgyú perekben hozott, akkor már közismertté vált ítéleteit, amelyekben határozott kifejezésre juttatta a bizonyítási teher kérdésében elfoglalt álláspontját is, vagyis azt, hogy a pénzügyletekkel foglalkozó vállalat a betéti ügyletek útján rendelkezésre bocsátott pénzösszegeket üzletének természetéhez képest újból és újból való forgalombahelyezés útján hasznosítja, tehát őt terheli az arra irányuló bizonyítás kötelezettsége, hogy az átadott dollárösszegeket kellő időbeni teljes összegben nem értékesítette, vagy hogy a dollár értékeséséből folyóan általában veszteségek érték, egyszersmind megjelölte a m. kir. Kúria a bizonyítás elmulasztásának következményeit is. Az alperesnek tehát a peres kérdésnél irányadó döntő szempontokat már azért is ismernie kellett, a bizonyítást ezekre vonatkozóan felhívás nélkül is fel kellett ajánlania s ha ezt elmulasztotta, következményeit viselnie kell éspedig ebben az esetben annál is inkább, mert a dollárösszegeket még az 1930. évben, tehát olyan időben vette át, amikor az átvétel után a dollár értékcsökkenésének bekövetkeztéig még több év telt el, és ekként feltehető, hogy a betét összege teljes értékben megmaradt vagyonában. Nyugdíj 41. A magánalkalmazás körében nincsen olyan jogszabály, amely a munkaadó terhére nyugdíjfizetési kötelezettséget állapítana meg. A magánalkalmazottak tehát csak külön szerződés vagy szerződés jellegével bíró szolgálati szabályzat alapján követelhetnek nyugdíjat. A nyugdíjmegállapodás vagy nyugdíjszabályzat feltételei pedig szabadon állapíthatók meg. Ebből következik, hogy a munkaadó, — ideértve az egyházi javadalmast is —, a nyugdíjjogosultságot az egyes alkalmazottakra, vagy az alkalmazottak bizonyos csoportjára ki is zái-hatfa vafiv korlátozhatja éspedig még akkor is, ha nála általános érvényű nyugdíjszabályzat van érvényben és az alkalmazottaknak nyugdíjigény mellett való alkalmazása a szabály. Ilyen esetben azonban rendszerint előre már az alkalmazóit szolgálatbalépésekor kifejezetten ki kell kötni azt, hogy az alkalmaztatás nyugdíjigény nélkül történik. (C. P. II. 4943/1937. sz. a. 1938 február 15-én.) Szövetkezet 42. A szövetkezeti üzletrész-átruháfzás, amenynyiben azí az alapszabályok ki nem zárják vagy