Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 4. szám - A kereskedelmi ügynökök jogállásának szabályozása. 3. [r.]

4. sz. KERESKEDELMI JOG 69 Schuster Rudolf előadása. A Magyar Jogúszegylet 1938 márc. 12.-iki teljes ülésén Schuster Rudolf, a volt Szabadalmi Felsőbíróság nyug. elnöke tartott előadást: „Bírói gyakorlat a tiltott utánzás és a mintaoltalom kérdésében, tekintettel a Tvt.-re" címen. Előadó előadásának első részében a szellemi tulajdonnak minél szélesebb körű védelme mellett foglalt állást. Véleménye szerint szabadalmi oltalom és mintaoltalom fenn nem forgása vagy lejárta esetében sem engedhető meg az utánzás, mert ez a római egyezményben kodifikált személyiségi jogot és a szerzői jogi törvény által mindennemű szellemi alkotásra biztosított szellemi tulajdonjogot sértené. Ismertette a Reichsgericht gyakorlatából a (Káthe KrusePuppen ítéletét és az idegen gondolatok, ötletek, találmányok mindennemű felhasználását a versenytörvény 1. §-a alapján tisztességtelen versenynek minősítette. Előadásának második felében azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a mintaoltalom érvényességét a versenyper bírósága felülvizsgálhatja-e. Annak ellenére, hogy a mintaoltalom megadásánál elővizsgálati rendszer nincsen, helytelennek minősítette a Kúriának azt az állásfoglalását, amelynek alapján versenyperben felülbírálta a minta érvényességét és újdonságrontó tényeket észlelve, a mintaoltalmat hatálytalannak minősítette. Előadó szerint a Kúria túllépte hatásköréL, mert a mintaoltalom érvényessége felett egyedül a kereskedelmi miniszter van hivatva dönteni. A konkrét esetben tehát ennek az előkérdésnek az elintézését a Kúria helytelenül vonta elbírálása körébe. A nagy tetszéssel fogadott előadáshoz Kartsoke Alajos szólt hozzá. Az ajándékozás kérdéséhez. Az ajándékozásnak mint versenyeszköznek egyik gyakran előforduló formája az, hogy a gyáros vagy nagykereskedő árujához kisebb földrajzi, természetrajzi, történeti, irodalmi, művészeti képecskéket mellékel, amelyek egy bizonyos idő után és az áruvásárlás sorozata kapcsán egy képsorozatot alkotnak, amelyeket aztán a gyűjtő vagy maga albumba ragaszt, vagy pedig a gyárostól vagy nagykereskedőtől bizonyos számú kép beküldése ellenében egy gyüjtőalbumot kap, amelybe ezeket a képeket beilleszti. A képek, továbbá végeredményben a gyíijtőalbumok juttatásának jogossága a versenyjog egy élénken vitatott kérdését képezi. Külföldön: Ausztriában, Csehországban, Németországban, Svájcban, különösen a csokoládé, cukorka, sőt a szappan, Németországban pedig a cigaretta eladási forgalomban ezeknek a képecskéknek és albumoknak terjesztése általánosan bevezetett szokást képez; és nem tudunk oly ítéletről, amely ezeknek a képecskéknek vagy albumoknak terjesztését a versenyjogba ütközőnek mondaná ki. Nálunk a Budapesti kir. Ítélőtábla egy nemrég hozott ítéletében (P. VII. 10.276/1937) a képecskéknek, mint apró figyelmességeknek adását jogosnak mondta ki; ellenben a képecskék adásának hirdetését, továbbá az albumok adását és hirdetését tisztességtelen versenynek minősítette. Az ítélet még nem jogerős. Annál nagyobb érdekességgel bír az az ítélet, melyet a müncheni Amtsgericht 8. Cs. 1781/36. szám alatt 1937 október 26-án hozott (közölve az Archív für Wettbewerbsrecht 1938 februári számában 34 sk. old.). Alperes minden kávécsomaghoz egy bont (Gutschein) csatolt, amely három növénykép szolgáltatására jogosított; 10 bon ellenében 30 képből álló sorozatot adott; hét képsorozat összesen 300 képet tartalmazott; az első képsorozattal egyidejűleg a képek megóvására egy bekötési táblát kapott a vevő, amely az egész gyűjtemény tartalomjegyzékét is tartalmazta. Az egyes képek különféle növények kepeit tartalmazták, hátlapjukon a cégnek megnevezésével és a növénynek elnevezésével; az albumon az első és hátlapon a cég neve volt feltüntetve. A bíróság ítéletében ezt a versenyeszközt jogosnak mondta ki, hivatkozván a Werberat der üeutschen Wirtschaft 1937 szeptember 11-i határozatára, amely az ilyen kisebb értékű figyelmességek osztogatását még akkor is, hogy ha azok sorozatosan adatnak, nem tartja törvénybe ütközőnek, még akkor pem, hogyha ilyen képek végeredményben egy album gyűjtésére szolgálnak, amely a vevő részére bizonyos használati értéket jelent, anélkül azonban, hogy valami különös jelentőséggel bírna. Az ítélet annál nagyobb jelentőséggel bír, mert jóformán az ajándéktilalomnak öszszes kritériumaival foglalkozik és a „Werberat" mini a vcisenyjog terén irányító legfelsőbb balóság (analóg nálunk az Igazságügyi Orvosi Tanács vagy az Országos Közegészségügyi Tanács) véleménye alapján állapítja meg, hogy ilyen képecskék osztogatása, továbbá azoknak albumba foglalása és albumok osztogatása megengedett. Szükségesnek tartottuk ennek az ítéletnek publikálását, mivel a kir. Kúria az ajándékozás kérdésében hozott legutóbbi P. IV. 698/1937. számú ítéletében az ingyenes juttatást függetlenül a juttatás értékes vagy értéktelen voltától, tisztességtelennek minősítette, amennyiben az rendszeresen adatik. Ügy ez az ítélet, mint a Werberat elismeri az. ilyen sorozatos juttatás jogos voltát, mint ahogy a képecskék juttatása másként mint előre meghatározott rendszer alapján nem is történhetik. Ha pedig ilyen képecskék és albumok osztogatása általánosan elterjedt kereskedelmi szokást képez a szomszédos államokban, és az ajándékozás kérdésében legszigorúbban ítélkező német hatóságok és bíróság az ilyen ajándékozást jogosnak mondják, semmiféle indok nem forog fenn arra, hogy a magyar bíróság az ajándékozás kérdésében szigorúbb mértéket használjon mint a szomszéd államok, sz. I. HAZAI JOGGYAKORLAT Tulajdonközösség 38. Az a bírói joggyakorlat, amely a tulajdonközösségnek bírói árverés útján való megszűntetésére az időt alkalmatlannak találja, a jelenlegi változott közgazdasági viszonyok között egész általánosságban, — az egyes esetekben fennforgó körülmények és a helyi értékesítési viszonyok mérlegelése nélkül — már fenn nem tartható. (C. P. V. 4316/1937 sz. a. 1938 január 26-án.) A fellebbezési bíróság is megállapítja, hogy a gazdasági viszonyok javultak. A szakértő által 1936. évi november hó 14-én adott véleményében foglalt értékadatok és a felperesek által az alperesnek az ingatlan Vi részéért a per során megtett feltételes 1350 P-ős vételárajánlat, — egybe-