Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - Fejezetek a nemzetközi vasúti árufuvarozási jog köréből

158 KERESKEDELMI JOG 11. SZ. irányadó tényállás szerint, nem történt meg az F) alatti megállapodás létesítése idején, 1931 április 27-én, hanem csak körülbelül l'A évvel későbben, 1932 október hónapban. Yctel 131. AJK áru átvételében késedelmes vevő rovására a K. T. 351. §-a értelmében teljesített ú. n. fede­zeti eladás az adásvételi szerződés érvényét nem érinti; ez az értékesítés mindössze azt jelenti, hogy az eladó az áru átvételében késedelmes vevővel szemben a K. T. 351. §-ában előírt fede­zeti eladás útján teljesíti a szerződést. Ebből kö­vetkezik, hogy az áru átvételében késedelmes vevővel szemben a K. T. 351. §-a alapján vételár­különbözet címén érvényesített igény nem kár­térítési követelésnek, hanem a szerződéses vételár egy részére irányuló követelésnek tekintendő. (C. P. VII. 2566/1938 sz. a. 1938 szept. 14-én.) Ennek a jogmagyarázatnak a keretébe illik az 1928. évi december hó 1-én létrejött megállapodás 8. pontjának az a rendelkezése, hogy ha az L r. alperes a M. K. Rt.-nak a szerződésben megszabott szállítási kötelezettségének rendben eleget nem tenne, a M. K. Rt. jogosult lesz az I. r. alperes minden további megkérdezése nélkül az átvételre esedékes havi mennyiségek le nem hívott részét az I. r. alperes pápai telepére szállítani. A M. K. Rt. ilyen szállításaiból származó számlakövetelé­sei olyanoknak tekintendők, mintha a szállítás az I. r. alperes rendelkezése alapján történt volna. Az I. r. alperes sem tette vitássá a szerződés e ren­delkezésén alapuló kötelezettségének a fennállását, mindössze azt hangsúlyozta, hogy méltányossági okok indokolják-e kötelezettsége alól való felmen­tését. Minthogy pedig az I. r. alperes az 1928. évi december hó 1-én kötött megállapodás 13. pont­jában említett váltókat az ugyanebben a pontban foglalt rendelkezés szerint a tűzifa vételárára elő­legül adta és ezeket a váltókat az utolsó évben az 1931/32. szállítási évben szállítandó tűzifa vétel­árának a kiegyenlítésére kellett fordítani, mint­hogy továbbá a M. K. Rt.-nak az általa a K. T. 351. §-a értelmében teljesített fedezeti eladás foly­tán az I. r. alperessel szemben a fentiek szerint ilyen vételárkövetelése keletkezett, megdől az I. r. alperesnek az az álláspontja is, hogy a kereseti váltók ilyen követelés érvényesítésének alapjául nem szolgálhatnak. Tisztességtelen verseny 132. A versenytárs csak olyan módon ellenőrizheti a versenytársának üzleti cselekményeit, amely a jóhiszeműségnek és a tisztességnek megfelel; ha tehát valaki személyesen vagy meghatalmazottja útján végbevitt eljárással szándékosan önmaga idézi elő azt. hogy jóhiszemű versenytársa az üzleti verseny terén törvénybe ütköző cselekményt kövessen el (beugratás), az az ellenőrzésnek a jóhiszeműség és a tisztesség által megvont határát nyilván túllépi s ezért nem nyerhet jogot arra, hogy egyedül az ilyként el­követett cselekmény alapján versenytársával srzemben keresettel azokat a jogkövetkezménye­ket érvényesítse, amelyek egyébként az ilyen cselekményhez fűződnek. (C. P. IV. 2562/1938. sz. a. 1938 aug. 31-én.) S. L.-né a tényállás szerint tudva azt, hogy el­járása a jegyzékből kitűnő engedmény elérése nél­kül céltalan, kitartóan arra törekedett, hogy az al­perestől — aki árengedményt adni semmiféle for­mában sem szokott — ilyet kicsikarjon. Akként állította össze vásárlásának tárgyait, hogy azok között kisebb értékben olyan áruk is egyenek, amelyeknek nincsen irányáruk és nem is márkacikkek. Ezzel elhomályosította azt a körülményt, hogy a vételár teljes összegéből adandó százalékos enged­mény minden áru árára kiterjedőnek jelentkezik. íMás üzletek szokásának emlegetésével, annak hangoztatásával, hogy állandónak ígérkező vevő első vásárlásáról van szó (ami való sem volt), to­vábbá, hogy engedmény nélkül a Csapókertből be­jönni nem érdemes, igyekezett az alperest az ár­engedményadást megtagadó álláspontjától úgy el­téríteni, hogy árengedmény adása esetében az al­peresre akkor is a vevőszerzés céljának gyanúja essék, hogy ha történetesen nem is ezért adna ár­engedményt. Mindezek az átlagos vevők szokásos vásárlási módjától eltérő, az elérendő engedmény okát és célját szándékosan s tervszerűen előre a felperes érdekeinek megfelelő világításba helyező olyan ki­jelentések, ténykedések voltak, amelyeknek célja valójában nem is irányul az alperes üzleti tevé­kenységének ellenőrzésére, hanem csakis arra, 'hogy az alperest a cselekmény elkövetésére rábír­ják, őt abba rosszhiszeműen és szándékosan be­ugrassák. Az alperesnek per tárgyává tett cselekménye ekként csupán a felperes megbízottja, vagyis a fel­peres részéről előidézett beugratásnak lévén ered­ménye: ily cselekmény alapján a felperes kereset­tel az előrabocsátotlak szerint nem élhet. Az alperes felülvizsgálati kérelme tehát ebből az okból alapos és ezért volt a fellebbezési bíróság végítélete a rendelkező rész értelmében megváltoz­tatandó. 133. Annak elbírálásánál, hogy valamely a forga­lomban alkalmazott kifejezés alatt mit kell ér­teni, a Tvt. 2. §-nak alkalmazása szempontjából nem csupán a szakmabeli köröknek, hanem a tárgy tekintetében általában figyelembe! jöhető forgalmi körnek és pedig elsősorban a fogyasztó­közönségnek a felfogása az irányadó. (C. P. IV. 2642/1938. sz. a. 1938 szept. 15-én.) A ládaáru általánosan használt csomagolóesz­köz; fogyasztó közönsége nemcsak a szakma által elfogadott fogalmakat ismerő nagy fogyasztókból, hanem túlnyomó részben ezeket a szakmabeli meg­határozásokat nem tudó, arra súlyt egyáltalán nem is helyező kis fogyasztókból kerül ki. Azt tehát, hogy a láda alatt mit kell érteni, a fogyasztók túl­nyomó többségének felfogása alapján kell meg­bírálni, a közfelfogás kifejezőjének a fogyasztó­közönség túlnyomó részének felfogását kell tekin­teni. E részben helyes a fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből elfogadott az az álláspontja, hogy a fogyasztóközönség túlnyomó részének ek­ként közfelfogást jelentő ismerete szerint nálunk láda alatt általában fából készült, csomagolásra szolgáló tartályt értenek és így ládagyár vagy láda­készítő üzem .gyanánt magát csak oly vállalat hir­detheti, amely fából készült ládákat állít elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom