Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - Fejezetek a nemzetközi vasúti árufuvarozási jog köréből

11. sz. KERESKEDELMI JOG 155 A követelésnek a kifejtettek szerint pengőben meghatározott voltára való tekintettel ugyanis, — bár a betétkönyvekre, a teljesítés módjára vonatkozóan vezetett záradéknak kétségtelenül az az értelme, hogy a betéttartozást a bank által adandó csekk, vagy kifizetés alapján, a New Yorkban rendelkezésre álló összegekből, tehát effektív (valóságos) dollárban kell leróni, — az említett záradéknak ebben az esetben nincs egyéb értelme és jelentősége, mint az, hogy az alperes effektív bankjeggyel New-Yorkra szóló csekkel vagy kifizetéssel teljesíthet ugyan, de ha ezt teszi is, kötelezettségét csak akkor rója le teljesen, ha teljesítése értékben megfelel a felperes pengőösszegben kifejezett követelésének. SzoJgálítti viszony 125. Szolgálati viszony és önálló képviselői viszony elhatárolása. (C. P. II. 2339/1938. sz. a. 1938 szept. 20-án.)* I. A felek az 1930 február 30-án létrejött F/3 alatti szerződés szerint kikötötték, hogy a felperes az alperes gyártotta gépeknek, szerszámoknak stb. Magyarország és Szlovákia területén való eladására az alperes szolgálatába lép (treten in unsere Dienste 1. p). A 2. pont a felperes egy évi próbaidejét is próbaszolgálatnak (Probedienstleistung) nevezi. A szolgálat ellátása végett a felperes az alperes budapesti eladási telepén működik (3. p.). Az eladott áruk vételára után járó százalékos jutalékon felül a felperes rendes havi fizetést kap, — mégpedig az 1934 február 23-án létrejött F/5 alatti módosító szerződés 4. pontja szerint havi fizetésként (Monatsgehalt) 200 pengőt s azonfelül lakbérhozzájárulás és alkalmazotti hozzájárulás címén további havi 100—100 pengőt. Az alapszerződés 5. pontja szerint a felperes aláveti magát mindazon határozatoknak, amelyek az alperes utazó képviselői és utazó-mérnökei számára érvényesek és látogatásairól rendszeres jelentéseket tartozik az alperesnek tenni és a vasúti útiköltségekről minden héten pontosan elszámolni. A 7. pont szerint a felperes köteles egész tevékenységét és minden szorgalmát kizárólag az alperesi cég szolgálatába bocsátani, semmiféle melléküzlettel nem foglalkozhatik és tartozik minden utasítást szigorúan meg tartani. Egyben fenntartja az alperes magának azt a jogot, hogy a felperest Magyarországon és Szlovákián kívül más területen is, pl. Jugoszláviában utaztassa. Az alsóbb tisztviselőkért és kisegítőkért, akiket a felperes az alperes hozzájárulásával alkalmazhat, és akiknek a fizetését vagy más javadalmazását az alperes viseli, felperes a szerződésben (8. pont) meghatározott mérvben felelős. Az alapszerződés mellé fűzött 1930. február 13-i keletű kísérőlevélben az alperes a szerződést alkalinaztatási levélnek (Anstellungsbrief) nevezi. Az alapszerződéseknek e kikötéseit az F/5, alatti szerződés is fenntartotta. Ez utóbbi szerződés 8. pontja szerint kifejezetten kiköttetett még az is, hogy a felperes csak az alperes gyártmányait adhatja el és semmiféle más versenyvállalatnak olyan cikkeket, amelyeket az alperes is gyárt, eladásra nem kínálhat. Az 1936 március 20-án kelt A/12 alatti levélszerint az alperes a felperest azonnali hatállyal el* V. ö. Dr. Brachfeld Dezső cikkét jelen számunkban. bocsátotta és felszólította, hogy az érdekében ki fejtett tevékenységet szüntesse be. A szerződéseknek e kikötéseiből, illetőleg a felek közötti jogviszonynak ezekből az adataiból a fellebbezési bíróság helyesen állapította meg, hogy a peres felek között a felperes elbocsátásáig, tehál mindvégig szolgálati jogviszony állott fenn. A felperes ugyanis tevékenységét az alperestől való teljes függőségben, díjazás ellenében az alperes rendelkezésére bocsátotta, és az alperes a felperes szolgálatát elfogadta s azért a felperest megfelelően díjazta. A felek tehát szolgálati szerződést kívántak kötni és azt kötöttek is. Ezen mitsem változtat az, hogy a szerződési kikötések szerint a felperes az üzletfeleket önállóan tartozott megszerezni, és hogy a fizetése terhére esőén a felperest terhelték a vevőkör megszerzésével és az ügyletek kötésével járó költségek és kiadások. Ezek ugyanis a szolgálati viszonyban állók között is kiköthetők voltak és a szolgálati viszony fennállását akkor sem befolyásolták, ha a felperes egyébként önálló keieskedő, akinek saját üzlethelyisége és saját alkalmazottai voltak, és ha bizonyos tekintetben más cégeket is képviselhetett. A MABI-nak A/20, alatt csatolt az az értesítése, hogy a felperesnek az alperesnél viselt állása — az önálló iparigazolvány alapján gyakorolt kereskedői képviselete mellett —- csak mellékfoglalkozása volt, mint nem a peres felektől eredő nyilatkozat a per adatai mellett figyelembe nem jöhet. Az F/2, alatti felperesi kimutatás sem változtat a fenti megállapításon, mert a felperes volt az alperes gyártmányainak az eladója, minélfogva a prártmányoknak a felperes nevére számlázása a szolgálati viszony keretén belül is megtörténhetett. 126.1. Szolgálati viszony fogalmi elhatárolása az ügynöki szerződéstől. II. Az alkalmazottnak a végkielégítésről való lemondása csak a szolgálati viszony létesítésekor vagy annak tartama alatt hatálytalan, de a szolgálati szerződés megszűnésekor nincsen akadálya a már megszerzett jogokról való lemondásnak. (C. P. II. 2629/1938. sz. a. 1938 szept. 28-án.)* A felperesnek azzal a perbeli álláspontjával' szemben, hogy közte és az alperes között mindvégig szolgálati jogviszony állott fenn, az alperes azt vitatta, hogy a felperes vele csak 1935. november 30-ig állott szolgálati viszonyban, amikor is ez a szolgálati viszony felmondás folytán megszűnt és 1935. december 1-ével köztük az alperes ájtal „vállalkozási szerződés"-nek nevezett A/X alatti megállapodás lépett hatályba. A kereseti tényelőadás szerint a felperes munkakörébe biztosítási ügyletek közvetítése, inkasszó, szervezés és ezekkel összefüggő tevékenység tartozott. A felperes tehát jutalékos üzletszerző ügynök volt. Az ügynök üzletszerző tevékenységének az igénybevétele szolgálati szerződéssel, vagy megbízási (ú.-n. ügynöki) szerződéssel történhetik. Szolgálati szerződés akkor jön létre, ha az ügynök a maga munkaerejét egészen vagy részben a munkaadó üzlete körében teljesítendő szolgálatokra ellenérték mellett állandóan és a munka* V. ö. Dr. Brachfeld Dezső cikkével jelen számunkban.