Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - Mi tekintendő kartelnek?

12 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. ugyanezen pontban — az általános magánjog által erre az esetre járó kárösszegnél lényegesen alacsonyabb mértékben — meghatározott kártérítés illeti meg. A felek megállapodása értelmében tehát az alperes kir. kincstár csak az „Általános feltételek" idézett pontjában megjelölt két esetben igényelhette a felperestől, hogy a rögtönös hatályú felmondás dacára lényegesein, mérsékeltebb kártérítéssel érje be, mint amennyi őt ilyen kikötés hiányában az általános magánjog rendelkezése szerint megilletné. Ez a kikötés, amely az amúgy is gyengébb gazdasági erejű felperessel szemben súlyos anyagi hátrányt jelent, az alperesre azt a kötelezettségei rójja, hogy amennyiben a jogviszonyt a fenti kikötés alapján meg akarja szüntetni, ezt minden késedelmeskedés nélkül akkor tegye, amikor a felmondásra okul szolgáló körülmény beállott és ilyen módon a vállalkozónak alkalmat nyújtson, hogy a felszabaduló munkaerejét mielőbb értékesíthesse és ez által az építkezés beszüntetéséből őt érő kárát a lehetőség szerint csökkenthesse. Erre az eljárásra az alperest ugyanis a kölcsönös érdekek méltányos tiszteletben tartása, a szerződő felek között megkívánható kölcsönös jóhiszeműség, valamint a kár enyhítését célzó magatartás kötelezte. Az alperes azonban ennek a kötelezettségének nem felelt meg, mert jóllehet az általános nagymértékű gazdasági válságnak bekövetkezte már 1931 évi július hó második felében Magyarországon is köztudomású volt, különösen a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931. évi XXVI. tc.-nek az 1931. évi augusztus hó 7-én történit kihirdetése napján, ennek ellenére az alperes 1931. évi augusztus hó 11-én azt közölte a felperessel, hogy egyelőre ne kezdje meg a munkát és csak több hónap múlva, 1931 évi november hó 14-én értesítette az alperest arról, hogy a megváltozott gazdasági viszonyokra tekintettel a szerződést megszünteti. Annak folytán, hogy az alperes a felperest hónapokon át a szerződésinek felbontására irányuló szándéka tekintetében bizonytalanságban hagyta és ezzel — különös figyelemmel arra is, hogy november második fele után már újabb építkezési munkavállalásról abban az évben szó sem lehetett — a fennebb kifejtettekre tekintettel az alperes ilyen körülmények között a felperes kárigényei tekintetében az „Általános feltételek" 22. §. 66. pontjában meghatározott korlátozásokra vonatkozó kikötés alkalmazását jogszerűen nem igényelheti. A 121.000/1929. (K. M. szám alatt kiadott „Kö'zszállítási Szabályzat" 16. §. második pontja és 44. §-a viszont csak a szerződésileg kikötött ingási százalékon (20 százalékon) túl elmaradt teljesítmény miatt adandó kárpótlásról intézkedik. A peres esetben, azonban nem 20 százalékon felüli munkakevesebletről, hanem munkabeszüntetésről van szó, így pedig sem a „Közszállítási Szabályzat" említett intézkedése, sem az „Általános feltételek" 11. §. 33. pontjában foglalt hasonló, a kárpótlási igényt megszorító rendelkezés nem alkalmazható, hanem az általános magánjogi szabályok alkalmazásának van helye. Eszerint: Amíg a mű el nejn készült, a megrendelő felmondhatja a szerződést, a díjat azonban ennek ellenére megfizetni köteles, annak betudásával, amit a vállalkozó a mű félbemaradása következtében kiadásban megtakarít és amit felszabadult munkaerejének és tőkéjének értékesítésével egyébként szerez, vagy nehézség nélkül szerezhetne. 2 Az a vállalkozó, aki a teljesítéssel előljárni tartozik, díjainak biztosítását igényelheti, ha akkor, amikor neki teljesíteni kellene, az építtető vagyoni viszonyai olyan rosszak, hogy emiatt díjkövetelése veszélyeztetve van, vagy ha az építtető rossz vagyoni viszonyait a szerződéskötéskor nem ismerhette. (C. P. IV. 4607/1937. sz. a. 1937 nov. 11-én). A felperes azonban nem ezt követelte, hanem a szerződésnek olyan értelmű módosílását, amely őt a tőkebefektetésektől mentesíti. A felperes tehát lényegileg a házi kezelésben való építésre óhajtott áttérni. A felperes eredetileg vagylagosan házi kezelésben való építésre vonatkozó ajánlatot is tett, az építtetők azonban nem ezt fogadták el. Minthogy pedig a felperes a vállalkozói díj biztosítása helyett azt kívánta az építtetőktől, hogy a felperessel eltérő alapokra fektetett szerződést kössenek, amihez ezen a címen joga nem volt, a felperes azt, hogy ő az építkezést — biztosítása hijján — nem kezdhette meg, alaptalanul hozza fel. Szolgálati viszony 3. Gazdatiszti hatáskör megállapítása. (C. P. II. 3736/1937. sz. a. 1937 nov. 11-én.) Gazdatiszt az, aki másnak a gazdaságában a gazdasági igazgatás, kezelés vagy ellenőrzés rendszerinti tennivalóinak fizetésért való ellátására szerződik. (1900: XXVII. t.-c. 1. §.). A fellebbezési bíróság, — a Pp. 507. §-a alapján az elsőbiróság Ítéletéből átvéve, — a Pp. 270. Íj ának megfelelően megállapította, hogy a felperes, aki 3 polgári iskolát és 2 évi gazdasági altisztképző iskolát végzett, alpereseknek a fonyódi gazdaságát, amely 300 magyar hold szántóból, mintegy 5000 hold berekből és 60 hold erdőből állott, s amelyet felperes előtt intéző vezetett, a szentgyörgyi intéző felügyelete mellett, 1926. évtől az elbocsátásáig, 1930 április 24-ig vezette. Éves, konvenciós cselédeket, hónapszámos munkásokat és napszámosokat fogadott fel. A 21 cseléd, 40 napszámos munkáját ellenőrizte. A 80—100 tehénből álló tehenészet irányitását, a gyümölcs, tej és tejtermék, a vaj, sajt, túró, tejfel eladását, a szén, olaj, cement, vasárú és egyéb gazdiasági anyagok beszerzését intézte, ezek árát kifizette s csak a nagyobb, 1000 pengős rendelések kifizetését eszközölte a lengyeltóti intézőség s bár tiszti fogata nem volt, felperes a gazdaság fogatát használhatta és használta is. Felperest e munka- és hatásköre alapján a fellebbezési bíróság — minthogy felperes az alperesek gazdaságában a gazdasági igazgatás, kezelés, ellenőrzés rendszerinti tennivalóit fizetésért látta el, — helyesen minősítette gazdatisztnek.