Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 6. szám - A közös szabadalom társtulajdonosainak jogai

102 KERESKEDELMI JOG 6. SZ. állapodás vagy határozat, amely árura vonatkozóan a termelés, a forgalom vagy az áralakulás tekintetében vagy egyébként a gazdasági versenyt korlátozó vagy a versenyt más módon szabályozó kötelezettséget állapít meg. Az 1. §. alá eső megállapodásnak vagy határo7atnak leglényegesebb eleme tehát a kötelezettség megalapításának a gazdasági verseny szabályozására irányuló közvetlen célja. Szándékosan mellőzte a törvény (min. ind.) azoknak a megjelölését, akiktől a megállapodás vagy határozat eredhet, mert a törvény rendelkezéseit alkalmazni kívánta nem csupán azonos ipari vagy kereskedelmi szakmához tartozó vállalkozóknak egymásközt létesített megállapodásaira vagy határozataira, hanem olyanokra is, amelyeket bármilyen gazdasági ághoz tartozók akár egymásközt, akár a szakmán kívül álló iparűzőkkel, akár egyéb önálló gazdasági alanyokkal hoztak létre, amennyiben a megállapodás vagy határozat egyébként megfelel az 1. §. körülírásának. Ebben az esetben — a kifejtettekből következik — a törvény alkalmazása szempontjából közömbös az, hogy a megállapodás vagy határozat megfelel-e a kartell különböző elméleti meghatározásainak. Az organizációnak, az egyesületi (társasági) jellegnek, a piac döntő befolyásolásának, a szerződő felek nagyobb számának, a szervezkedés horizontális irányának hiányára vonatkozó alperesi felülvizsgálati előadásoknak tehát a perben semminemű jelentőségük nincsen. Habár a szerződések szerint a felek egymással tűzifa eladására és vételére nézve adásvételi szerződést kötöttek, — a szerződések idézett tartama azt igazolja, hogy az adásvételi ügylettel kapcsolatban a felek között olyan megállapodások is létrejöttek, amelyek a rendes forgalom adásvételi ügyletének körét meszsze meghaladó általánosabb üzleti körben és huzamosabb időn át követendő magatartását határozzák meg két olyan vállalatnak, amelyek a gazdasági életben önállóságukat megtartották. Ezek a megállapodások a felperes javára az I. rendű alperessel szemben tűzifára nézve versenytilalmat, területvédelmet, árvédelmet és vevővédelmet, tehát árúra vonatkozóan a forgalom és áralakulás tekintetében a gazadasági versenyt szabályozó és korlátozó kötelezettséget állapítanak meg. A jogviszony és szabályozás huzamosabb időtartamából, az üzleti magatartás sokoldalú szabályozásából és korlátozásából, ezeknek azonos irányából, a kikötések tartalmából pedig nyilvánvaló, hogy az idevonatkozó kikötéseknek a gazdasági verseny szabályozása volt a közvetlen célja. A kifejtettekből folyóan helyes a fellebezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az ismertetett szerződési kikötések a felek között az 1931. évi XX. t.-c. rendelkezései alá eső, a gazdasági versenyt szabályozó — kartelhez hasonló célú — kötelezettséget állapítottak meg, amely megállapodások az 1931. évi XX. t.-c. második szakaszában megkövetelt bemutatás hiánya miatt azonban a törvény 2. §. 3. bekezdése értelmében érvénytelenné váltak. Ebben az esetben pedig a Kartelbiróságnak P. IV. 5261/1932., P. IV. 3013/1932. számú határozataiban kifejezett és indokainál fogva a m. kir. Kúria által is magáévá tett jogi döntés szerint a választott bírósági kikötés is a főszerződés jogi sorsát osztja, — szintén érvénytelenné vált. Az előrebocsátottak szerint a felek között nemcsak versenyt szabályozó vagy korlátozó — érvényüket vesztett — megállapodások jöttek létre, hanem adásvételi szerződés is, tehát olyan jogügylet, amely esetleg önmagában is megállhat. Az 1931. évi XX. t.-c. pedig a felek közötti magánjogi jogviszonyt nem rendezi, hanem a felek magánjogi ügyeinek elbírálását a 11. §. rendelkezésével a törvény rendes útján, tehát a rendes, vagy választott bíróságnál hagyja meg. A törvény a megállapodásban vagy határozatban érdekelt feleket nem zárja el attól, hogy az egymásközött fennálló jogviszonyból vagy a jogviszony érvénytelenségéből eredő jogaikat akár a rendes bíróság előtt, akár választott bíróság előtt érvényesítsék. Az a választott bírósági kikötés azonban, amelynek alapján az I. rendű alperes keresete folytán a választott bírósági eljárás a felek között megindult: az alábbiak szerint érvénytelen; ebből az okból érvénytelen a megindított, ítélettel be nem fejezett választott bírósági eljárás is. A választott bírósági kikötés ugyan csupán az 1931. évi XX. t.-c. 2. §-ában meghatározott okból, tehát csak a kartel megállapodással kapcsolatos részében vesztette érvényét, ámde, ha valamely jogügylet csak részlegesen érvénytelen, megdől az egész jogügylet, ha csak a körülmények arra nem utalnak, hogy a felek a jogügyletet, az érvénytelenné vált rész nélkül is megkötötték volna. A feleknek ilyen szándékát vélelmezni nem lehet, a perben pedig semminemű adat nem merült fel annak megállapítására, hogy a felek a választott bírósági kikötést akkor is elfogadták volna, ha ez a kikötés a felek közötti jogviszonynak lényeges — a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokra vonatkozó részében — érvénytelen. Téves az I. r. alperesnek az az érvelése, hogy a szóbanlevő kikötés alapján eljáró választott bírósági eljárás érvényessége mindaddig fennáll, amíg annak érvénytelenségét birói ítélet meg nem állapítja; mert a választott birói eljárás alapjául vett választott bírósági kikötés nem a birói megállapítással, hanem a jogügylet bemutatására irányadó határidő lejártával önmagától vesztette érvényét. 71. Mindenkinek, tehát a kereskedelmi forgalomra szánt árúk előállítójának, eladójának is, fennálló jogunk alapvető elvénél: a szerződési szabadságnál fogva — annak határai között — joga van árúinak eladási árát megállapítani és az ár megtartását szerződéssel továbbeladás esetére is biztosítani; ez a .szerződés — amely az ú. n. márkacikkek árvédelmi rendszerében már általános gyakorlati kifejlődéshez és birói elismeréshez is jutott — érvényes és kötelező, hacsak egyébként valamely törvényes tilalomba, közérdekű korlátokba, vagy a jóerkölcsbe nem ütközik. Egymagában az a körülmény azonban, hogy a karteltagok által elvállalt közvetett felelősség áthárítása a kartelen kívül álló független gazda-