Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 6. szám - A közös szabadalom társtulajdonosainak jogai

6. sz. KERESKEDELMI JOG 103 sági alanyok lekötésére irányul, sem tiltó jogszabállyal, sem az erkölcs, a közjó vagy a közgazdaság követelményeivel ellentétben nem áll. (C. P. IV. 776/1938. sz. a. 1938 márc. 31-én.) Vétel 72. Ha az ügylet felén túli sérelem vagy kizsákmányolás címén nem is támadható meg, az árban való tévedé.s lehet megtámadási ok. (C. P. VII. 5729/1937. sz. a. 1938 február 16-án.) A vétel létrejöttének egyik lényeges feltétele az, hogy a felek az árra nézve megegyezzenek (K, T.' 336. §-ának első bek.). Ilyen megegyezés azonban nem forog fenn akkor, ha az eladó az ár megjelölésében tévedett, mert tévedés esetén hiányzik a megegyezés alapjául szolgáló ügyleti akarat. Ebből következik, hogy a kereskedelmi ügyletet is megtámadhatja az a fél, aki szerződési nyilatkozatának megtételekor lényeges tévedésben volt, ha tévedését a másik fél felismerhette, vagy ha az utóbbira a szerződésből ingyenes előny vagy aránytalan nyereség származnék. Ezzel szemben nem lehet érvet meríteni a Jí. T. 280. §-ának abból a rendelkezéséből, amely szerint kereskedelmi ügyletek a feléntúli sérelem miatt nem támadhatók meg és az 1932 : VI t.-c. 11. §-ának abból a szabályából sem, hogy a törvénynek a kizsákmányoló ügyletre vonatkozó intézkedései bejegyzett kereskedőknek kölcsönös kereskedelmi ügyletére nem alkalmazhatók. Ezek a törvényes rendelkezések ugyanis olyan kereskedelmi ügyletek megtámadását zárják ki, amelyek az anyagi jog által a jogügyletek létrejöttére nézve megállapított feltételeknek egyébként megfelelően, tehát érvényesen jöttek létre. A feléntúli sérelem tényálladékának a tévedés nem alkotóeleme; a törvénynek ide vonatkozó rendelkezése csak azt jelenti, hogy a kereskedelmi ügyletet magában véve azért, mert az ellenszolgáltatás nem megfelelő, megtámadni nem lehet, a törvény azonban ebben az esetben sem akarta kizárni az ügyletnek tévedés címén való megtámadását. Kizsákmányoló ügylet fennforgása esetén pedig a kizsákmányolását vitató fél az ügylet megkötésében nem tévedett, sőt azt éppen akarta, jóllehet vagyoni romlását előreláthatta. Védjegy 73. Az 1890. ft t.-c. 1. §-a oltalomban részesíti azokat a jelvényeket, amelyek a kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek és áruknak más hasonló készítményektől vagy áruktól való megkülönböztetésére szolgálnak. Az alperes tehát nemcsak a .saját készítményeit láthatta el védjeggyel, hanem az olyan árukat is, amelyeket nem maga gyárt, hanem csak forgalomba hoz. E tekintetben a védjegyképességnek csupán az 1890. II. t.-c. 9. íjában van korlát szabva annyiban, hogy a védjegy ahhoz a vállalathoz tartozzék, amelynek a védelmére szolgál. Ebből a szempontból tehát vizsgálni kell, vájjon a ka&zakövet az alperes kasza- és kovácsáru gyára vállalatához tartozó árunak lehet-e tekinteni. Az elsőbíróság megfelelő indokai alapján helyesen fejtette ki, hogy a kaszakő az alperes által gyártott kaszához annyira hozzátartozik, hogy anélkül a kasza gazdaságilag nem is használható, és hogy ezen használati szükségszerűségből kifolyóan kasza és kaszakő közös gazdasági célt szolgálnak, úgyhogy a kaszakövet az alperes vállalatához tartozó árunak kellett tekinteni és hogy a vállalati jelleg a védjeggyel kapcsolatban a kaszakő tekintetében is megvolt. Azt is helyesen tekintette az elsőbíróság bizonyítottnak, hogy az alperes, aki az 1930. évben 4100 darab kaszakövet rendelt, meg a belajstromozás előtt is foglalkozott kaszakövek forgalomba hozatalával. Vállalatának a kaszakő tekintetében való védjegyképességéhez tehát szó nem férhet. Tisztességtelen verseny 74. A versenytárs vevőjének olcsóbb ajánlattal való önkéntes felkeresése akkor, amidőn az ajánlattevő tudta, hogy a vevő aiz árut a versenytársnál már beszerezte és ez okból ilyen árúra szüksége nincsen — nyilvánvalóan nem a megengedett gazdasági tevékenység folytatására, nem a saját árú forgalomba hozatalára, hanem csupán arra irányul és alkalmas is arra, hogy a versenytárs árszabását és ezzel üzleti jó hírnevét pellengérre állítsa. (C. P. IV. 534/1938. sz. a. 1938 márc. 23-án.) 75. I. A vevő ügyleti akaratelhatározásának olyan zaklató és tolakodó módon való befolyásolása, amely az uccai járókelők vagy nyilvános helyen tartózkodók megszólításával, feltartóztatásával és kedvező vételi alkalmak ilyen módon ajánlásával történik, a bírói gyakorlat $zcr'nt az üzleti tisztességbe ütközik. Az alperes magatartásának ilyen megítélésén nem változtat a móri helyi viszonyoknak az a sajátossága, hogy a kö/ségnek egymástól távoleső helyein tárolt különböző mennyiségű és fajú borkészletek felkutatása a helyi viszonyokkal ismeretlen, idegen vevők részére rendkívüli nehézséggel jár és így a vevők nagy mértékben rá vannak utalva a közvetítők közreműködésére. Nem változtat azért, mert a közvetítők tevékenységének módja ebben az esetben is az üzleti tisztesség követelményei alá esik. II. Nem t. v., ha valaki iparengedély nélkül folytat borkereskedői ipart és e tényleges minősége dacára borbizományosnak nevezi magát, mert ezzel nem helyezte magát az őt mint borkereskedőt megilletőnél kedvezőbb világításba. (C. P. IV. 437/1938. sz. a. 1938 március 8-án.) Az alperes magatartásának minősítése szempontjából közömbös az a tény, hogy Mór községben helyi szokás az, hogy az ügynökök a bevásárlókat már a vasúti állomáson és egyéb nyilvános helyeken megszólítják és közvetítésüket nekik felajánlják. Az olyan üzleti magatartás ugyanis, amely tárgyilag sérti a törvény rendelkezését, nem veszti cl ezt a jellegét azért, mert azt rendszeresen mások is folytatják és az ilyen szokás nem mentesítheti a cselekmény tettesét annak következményei alól. (C. P. II. 508/1938. sz. a. 1938 április 26-án.)