Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Dán törvény az ármegállapításokról

0. sz. KERESKEDELMI JOG 87 üveg helyet csak öt üveget volt hajlandó kiadni, a felperes vevőit pedig személyesen felkeresve ezeknek a szódavizet 2 filléres áron felajánlotta, de ezt az árat hosszabb időre lekötni még sem volt hajlandó: okszerűen következtethető, hogy az I.-rendű alperes árleszállításának célja kizárólag arra irányult, hogy a felperes versenyvállalatát megsemmisítse. Kétségtelenné teszi ezt B. L. vallomása, aki előtt az I. rendű alperes maga mondotta, hogy azért szállította le a szódavíz árát 2 fillérre, mert ezt az árat a felperes nem győzi. Az I. rendű alperesnek megállapított magatartása ekként a Tvt. 1. §-ának tilalma alá esik; ezért őt a m. kir. Kúria a felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Tvt. 1. §-a alapján a cselekmény abbahagyására kötelezte. 60. Márkacikk előírt árát az a szakmabeli kereskedő is köteles betartani, aki reverzálist nem írt alá. (C. P. IV 203/1938. sz. a. 1938 március 2-án.) A B. illatszergyár r -t. az Ovenal fogpépre zárt árvédelmi rendszert tart fenn. Ez az árvédelmi rendszer érvényessé vált az által, hogy azt a B. illatszergyár r.-t. az 5999/1935. M. E. számú rendeletnek megfelelően a m. kir. iparügyi minisztériumnál bejelentette és az iparügyi minisztérium a védett márkacikkek jegyzékébe az Ovenal fogpépet felvette. Ennélfogva a felperes mint a 11.600/1934. K. M. sz. rendelet függelékébe felvett szakegyesület az árat be nem tartók és így az alperes ellen a Tvt. 1. §-ába ütköző magatartás miatt felléphet, tekintet nélkül arra, hogy az illetők magukat az ár betartására Írásban kötelezték, mert a bírói gyakorlat az oltalomnak mindenkivel szemben fennálló hatályát a versenytársak egy részével kötött megállapodás esetében is elismerte olyankor, amidőn a már megkötött megállapodások olyan zárt kötelezettségi rendszert alkotnak, amely rendszer a kereskedelmi forgalom adott körülményei és a tisztességes kereskedő szokásos eljárása mellett alkalmas a gyakorlat1"! lehetősig határai között annak biztosítására, hogy az áru csak olyan viszonteladók kezéhez jut, akik az előírt árak megtartásának kötelezettségét elfogadják és mert az 5999/1935. M. E. sz. rendelet, amely csupán az árvédelem formai feltételeit szabja meg, nem tartalmaz és a rendelet jellege mellett nem is tartalmazhat intézkedést az árvédelmi rendszer megsértéséből eredő igények érvényesíthetősége tekintetében és így nem is írja, de nem is Írhatja elő, hogy az árvédelem be nem tartásából eredő igények csak az ár betartására írásban kötelezettséget vállalók ellen lennének érvényesíthetők. A kötelező árat be nem tartóval szemben a Tvt. 1. §-ába ütköző cselekmény megállapíthatásának egyedüli előfeltétele tehát csak az, hogy a védett árról tudott, illetve a rendes gondosság mellett tudhatott-e. Az alperes kereskedő és nem vitásan fogpép eladásával Is foglalkozik, így nem védekezhetik jogszerűen azzal, hogy a szóbanlevő árura vonatkozólag fennálló árvédelmi rendszerről és az előírt árról nem tudott. 61. Képesítéshez kötőit iparnak részvénytársaság által a kézmüvesjellegü iparűzés keretein belül való üzése t. v. (C. P IV. 108/1938. sz. a. 1938 február 17-én.) Az 1922. évi XII. t.-c. 4. §-a azzal a rendelkezéssel, amely szerint jogi személyek, részvénytársaságok képesítéshez kötött ipart a kézműves jellegű ipar szokásos keretén belül nem űzhetnek, — a részvénytársaságokat az ilyen jellegű ipar gyakorlásából egyenesen kizárta. Ez az eset nem azonos azzal, ha valaki az általa egyébként megszerezhető engedély nélkül folytat valamely ipart. A törvény rendelkezése — miként azt a fellebbezési bíróság ítéletének indokolása szerint helyesen kifejtette — nemcsak az ipar gyakorlásának feltételeit megállapító rendészeti szabály, hanem a részvénytársaságokra nézve törvényes versenytilalmat is magában foglaló rendelkezés. És mert a fellebbezési bíróságnak ugyancsak helytálló jogi álláspontja szerint törvényben létesített versenytilalomnak üzleti verseny céljából való megszegése a Tvt. 1. §-ába ütköző cselekmény: a fellebbezési bíróság az alpereseknek azt a cselekményét, hogy Jászberény megyei városban a kisipar keretét meg nem haladóan gyakorolta a villanyszerelőipart, helyesen mondotta ki a Tvt. 1. §-ába ütköző, a versenytársak részére kártérítés alapjául szolgáló magatartásnak. 62. Nem duplaspirállal készült izzólámpák „D" megjelöléssel nem hozhatók forgalom, figyelemmel a kisérő körülményekre. (C. P. IV. 5480/1938. sz. a. 1938 január 26-án.) Helyes a fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből elfogadott az az álláspontja, hogy az alperes által gyártott és forgalomba hozott izzólámpáknak magán a világító testen „D" betűvel való megjelölése önmagában véve, amíg más erre utaló adattal kapcsolatban nincs, nem idézheti fel azt a képzetet, hogy a szóbanlevő izzólámpák duplaspirállámpák. Ámde éppen az alperesnek a lapokban közzétett és a keresettel is panaszolt hirdetései, de minden egyéb hirdetése is, amely a duplaspirállámpa terjesztését szolgálja, alkalmas lehet arra, hogy a fogyasztóközönség ezt a megjelölést a duplaspirállámpák megjelölésének tekintse, aminthogy a perben bemutatott közjegyzői tanúsítványok is arra mutatnak, hogy ezt a jelet nemcsak a fogyasztóközönség, hanem a viszonteladó kereskedők egyrésze is a duplaspirál jelének tekintetlék és így annak értelme felől tévedésben voltak. Ezzel szemben az, hogy az alperes nyomtatványaiban az érdekelt közönséggel közölte, hogy a dekalumen sorozatot ,,D" betűvel jelzi, nem lehet alkalmas a tévedés kizárására, mert a dekalumen megjelölés még nem ment át a köztudatba és mert ennek a szónak a rendelet szerint rövidítése nem is a ,,D" betű. Abban az esetben, ha a hirdetett adatnak csak egy lehetséges értelme is valótlan, úgy a cselekmény a Tvt. 2. §. második bekezdésébe ütközik.