Kereskedelmi jog, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Dán törvény az ármegállapításokról

SS KERESKEDELMI JOG 5. sz. Az pedig a kifejtettek mellett nem lehet kétséges, hogy a szóbanlevő jelet duplasp'irál jelének is lehet érteni. A nem vitás tényállás szerint az alperes által a dekalumen sorozatban forgalomba hozott és mint ilyen „D" betűvel ellátott izzólámpák közül a 110 voltos lámpákból 5—10 és 15 wattosak a 220 voltosak közül pedig a 25 wattos nem duplaspirállámpák. Az alperes tehát a nem duplaspirállal készült lámpáknak ezzel a megtévesztésre alkalmas jelzéssel való ellátását a módosított kereseti kérelemnek megfelelően abbanhagyni köteles. A fellebbezési bíróságnak az erre irányuló kereseti kérelmet elutasító döntése tehát jogszabályt sért. Ámde ara való tekintettel, hogy a megtévesztés lehetősége csak a nem duplaspírállal készült lámpáknál van meg, a m. kir. Kúria a vonatkozó kereseti kérelemnek oly értelemben adott helyt, hogy ezt a megjelölést az alperes csak azokon a lámpákon köteles abbanhagyni, amelyek nem duplaspirállámpák. 63. Az alperes üzleti nyomtatványain tett annak a tényállításnak, hogy ő az ott megnevezett intézeteknek és alkalmazottaknak „szállítója", a közfelfogás azt az értelmet tulajdonítja, hogy ezekkel olyan — szerződéssel biztosított — üzleti összeköttetésben áll, amelynél fogva óra- és ékszerszükségleteiket állandóan nála szerzik be. (C. P. IV. 107/1938. sz. a. 1938 február 17-én.) Nem vitás a felek között, hogy alperes az említett intézetekkel és alkalmazottakkal nem áll ilyen szerződéses jogviszonyban. Nyilvánvaló tehát, hogy az alperes által híresztelt adatnak a közfelfogásban elfogadott értelme a valóságnak meg nem felel. Támogatja ennek a jogí álláspontnak helyességét az a megfontolás is, hogy az üzleti kapcsolat állandóságát biztosító szerződés hiányában az alperes vevői az üzleti összeköttetést bármikor megszüntethetnék, eninek következtében az állandó üzleti kapcsolat mindenkori fennállása ellenőrizhetetlenné válna, ez a körülmény pedig az alperes részére a panaszolt híreszteléshez hasonló megtévesztő híresztelésre alkalmas helyzetet teremtene. Nem változtat ezen a megítélésen az alperes állal bizonyítani kívánt az a ténykörülmény, hogy az intézetektől engedélyt nyert üzleti nyomtatványain szállítói minőségének feltüntetésére, mert az alperes üzleti helyzete a már előadottak szerint nem fedi a szállítónak a közfelfogásban kialakult fogalmát, a valóságos helyzetnek meg nem felelően értelmezhető adat híresztelése pedig akkor is meg nem engedett — a Tvt. 2. §-ának második bekezdésében ütköző — versenycselekmény, ha az egyébként az érdekelt intézetek engedélyével történik is. 64. Annak hirdetése, hogy a versenytársnak ipar igazolvány a és szakképzettsége nincs, még valódisága esetén is t. v. (C. P. IV. 200/1938. sz. a. 1938 március 2-án.) Alperesek a Győri Hirlap című napilap nyílttéri rovatában a következő hirdetményt tették közzé: „Miheztartás végett tisztelettel értesítjük a nagyérdemű közönséget és akiket illet, hogy H. N. (felperes) soha kőfaragó nem volt, a kőfaragóipart soha nem tanulta és az általánosan megkívánt kőfaragói szakmai gyakorlata hiányzik. Nevezett folyó hó 12-én 2041/1936. szám alatt kisebb kőfaragó iparigazolványt kapott, amelyet alulírottak megfellebbeztünk." Helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy alpereseknek ez a cselekménye a Tvt. 13. §-ába ütközik. A hírlapi közleményben ugyanis értelemszerűen benne van az az állítás, hogy felperesnek a kőfaragóipar terén megfelelő szakképzettsége nincs. E tényállítás kétségtelenül alkalmas arra, hogy a felperes kőfaragó vállalatának jóhírnevét veszélyeztesse. A szóbanlevő sajtóközlemény közzététele — hírnévrontó hatása folytán —, akkor is az üzleti tisztességbe ütközik, ha annak a szakképzettség hiányára utaló állítása a valóságnak meg is felelne, mert valamely vállalat jóhírnevét veszélyeztető hírnek terjesztését — mégha a hír való is — a tisztességes üzleti felfogás csak akkor tekinti megengedettnek, ha a tárgyilagos összefüggés és a közérdek vagy jogos magánérdek védelme azt indokolttá és szükségessé teszi. Az alperesek azonban arra, hogy cselekményüket a közérdek védelmében követték el, sikerrel nem hivatkozhatnak, mert a fenti megállapítás szerint cselekményük a saját üzleti érdekük előmozdítására és a felperes versenyhelyzetének gyengítésére, vagyis nem a közérdek szolgálatára irányult. De az sem állapítható meg, hogy cselekményüket magánérdekük jogos védelme tette szükségessé. Ugyanis jogos védelemnek az üzleti verseny terén is csak közvetlen támadás ellen van helye ennek elháríása végett. Ha való is lenne az alpereseknek az az állítása, hogy felperes megfelelő szakképzettség hiányában kért engedélyt kőfaragóipar folytatására, felperesnek az az eljárása éppen úgy nem volna közvetlen támadás az alpereseknek üzleti érdeke ellen, mint ahogyan még az sem minősülne ily támadásnak, ha felperes iparengedély nélkül folytatna kőfaragóipart. 65. Ha valaki személyesen vagy meghatalmazottja útján végbevitt eljárással szándékosan önmaga idézi elő azt, hogy jóhiszemű versenytársa az üzleti verseny terén törvénybe ütköző cselekményt kövessen el (beugratás), az az ellenőrzésnek a jóhiszeműség és a tisztesség által megvont határát nyilván túllépi; és ennélfogva nem nyerhet jogot arra, hogy egyedül az ekként elkövetett cselekmény alapján versenytársával szemben keresetlel azokat a jogkövetelményeket érvényesítse, amelyek az ily cselekményhez egyébként fűződnek. (C. P. IV. 6038/1937. sz. a. 1938 február 9-én.) Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos.