Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 3. szám - Védjegyek értékesítése külföldön

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT S<*erke-!zu~*í M kiadohiTiul. BUDAPEST V*, Pannónia - ucca 9. száni >•< Telefon : 1—271 - 6ő ALAPÍTOTTA nébai GRECSÁK KÁROLY m. tar iga zsá gügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KUXCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyilv. rendes tanár ügyvéd Előfizetési ár TŐZSDEI JOG melléklettel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 pengő Harmincnegyedik évi. 3. szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1937 március 1 Védjegyek értékesítése külföldön Irta dr. Martin Wassermann. hamburgi ügyvéd.* I Szabadalmaknak külföldön való értékesítése tisztára kereskedelmi üzlet. Amennyiben a szabadalom tulajdonosának sikerül valamelyik külföldi szabadalma részére érdeklődőt találni, a jogász részére nem okoz nagy nehézséget a vételi vagy licenciális engedélyi i szerződést megfelelő alakba önteni. A szabadalom egy vagyontárgy, amely mindenütt átruházás tárgyát képezheti. — Máskép áll a dolog a védjegynél. Több ország törvénye ugyanis a védjegyek szabad átruházását kizárja. így volt ez pl. Németországban is 1936 október l-ig. A védjegy elválaszthatatlanul a vállalathoz, az üzemhez tartozott, amelynek részére be volt lajstromozva, és csak azzal együtt volt másra átruházható: ellentétben pL a francia joggal, amely ily korlátozást nem ismert. Ezt a német rendszert bizonyos körökben már évek óta elavultnak tartották, és ellene küzdöttek. Különösen nagy vita volt e kérdés fölött a berlini \Varenzeichentagung-on és a nemzetközi kereskedelmi kamaráknak 1929. évi amszterdami kongresszusán, va. 1936. évben Budapesten tartott nemzetközi kongreszszuson, az 1932-ben Londonban tartott kongresszuson és az International Law Association különféle kongresszusain. A Londonban 1934-ben tartott kormányközi konferencián bizonyos kompromisszum jött létre, amely a védjegyátruházás megkönnyítésére volt alkalmas. Én mindig a védjegy szabad átruhá* Jegyzet A februári számban dr. Paul Abel neves wieni ügyvéd versenyjogi cikkét közöltük. Jelen számunkban a német védjegy- és versenyjog, joggal mondhatni. legkiválóbbjának. dr. Wassermann nv. egyetemi tanárnak, a nagy gyakorlati jogásznak, a világszerte ismert Markenschutz und Wettbewerb alapítójának és főszerkesztőjének az Iparjogvédelmi Egyesületben tartott és lapunk részére átengedett előadását közöljük magyar nyelven. — Az előadás elméleti, de főleg nagv gyakorlati jelentőségű kérdéseket vet fel. — Sz. zása mellett törtem lándzsát és nem tudtam megérteni a makacsság okát. amellyel ez elől elzárkóztak. A fő kifogás, amely a szabad átruházással szemben emeltetett, a védjegynek mint biztonságot nyújtó jelnek természete. Azt mondták, hogy a fogyasztó közönség megtéveszthető, amennyiben a védjegy a vállalat nélkül más kézbe kerül. Mindig különösnek tartottam, hogy ezzel a kifogással világhírű márkák tulajdonosai részéről találkoztam. Mert hiszen a védjegytulajdonos nem kényszeríthető arra. hogy védjegyéi átruházza és így ez ellen a veszély ellen legjobban azzal védekezhetik. ha védjegyét megtartja. A publikum védelme pedig általánosságban nem a védjegytulajdonos feladata, hanem a nyilvánosságé. 3L a versenytársé. Épp ezért e kifogást sem elméleti, sem gyakorlati jelentőségűnek nem tartottam. Egy ismeretlen védjegynek tulajdonosa ritkán kerül abba a helyzetbe, hogy védjegyét átruházza. Persze előfordulhat az az eset is. hogy valakinek egy védjegy megtetszik és azt meg akarja szerezni. Ámde mit árt az a közönségnek, ha "egy ismeretlen , védjegy X-ről Y-ra ruháztatik át? Hisz az ily védjegynek nincsen semmi biztonságot nyújtó ereje, amely csak azáltal fejlődik ki, hogy azt a védjegy megszerzője a forgalomban ismertté teszi: ily erővel csak az a védjegy bír, amelv már be van vezetve s csak annak van eszmei ós -anyagi értéke: csak annál forog fenn a hasznot hajtó anyagi átruházás jelentősége. Az ilyen védjegy ..goodwiüT'-t, értéket képez a tulajdonos részére. Ez a goodwill forog nagy veszedelemben, a mennyiben a védjegytulajdnos védjegyét egy külföldi vállalatnak engedi át anélkül, hogy biztosítaná magát az ellen, hogy utóbb védjegyét kisebb értékű áruval veszélyeztetik. A védjegy-tulajdonos tehát saját érdekében gondoskodni fog arról, hogy a védjegy megszerzője azzal olykép éljen, hogy ez a veszély elő ne állhasson. A védjegytulajdonos érdeke sokkal nagyobb, mint a közérdek. Mert ha a külföldi rosszabb árut hoz ezen védjegy alatt forgalomban, az áru fogyasztója