Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 4. szám - A negatív részvényjogi reform

4. sz. KERESKEDELMI JOG 63 A Sz—i Takarékpénztár üzletkörének a jelen esetben szándékolt kiterjesztése a részvénytársa­ság eredeti célján és üzletkörén túl megy. S minthogy az erre vonatkozó közgyűlési hatá­rozat nem az összes részvényesek akaratát fejezi ki, a másodbíróság — a bírói gyakorlatban kifej­lődött felügyeleti jogánál fogva — a szóbanlévő közgyűlési határozatot, — mint a törvénybe üt­közőt, hivatalból helyesen semmisítette meg. Igaz ugyan, hogy az 1928. évi április hó 16-án tartott rendkívüli közgyűlés — az akkori részvé­nyesek által hozott közgyűlési határozattal — a részvénytársaság üzletkörét az áruügyletekkel való foglalkozásra is kiterjesztette, ennek azonban a most elbírálás alatt álló ügyben akkor sem volna jelentősége, ha ez a kiterjesztés az akkori összes részvényesek egyhangú határozatával történt volna. Ugyanis a később alkotott és most is érvényben lévő alapszabályok 2. §-a a vállalat tárgya kö­réből az áruügyletekkel való foglalkozást elejtette. Ennélfogva ahhoz, hogy a társaság üzletköre, a vállalat eredeti célján túlmenően, az áruügyle­tekkel való foglalkozásra újból kiterjesztessék, a mostani részvényesek egyhangú határozatára volna szükség. 49. A részvénytársaság felügyelőbizottságának a K. T. 194—196. §£-ban megállapított törvényes szervezetétől és hatáskörétől a felek el nem tér­hetnek, a felügyelőbizottság törvényi felelősségét a felek nem korlátozhatják. Ebből következik, hogy csupán az egyik felüsyelőbizottsági tas ki­esése (halála, akadályoztatása) esetén eljáró, tehát csupán akkor felelős — a törvényben nem ismert feltételes jogállású felügyelőbizottsági póttag al­kalmazásának, a részvénytársaságnak törvény ál­tal meghatározott szervezetében — helye nem lehet. (PK. IA*. 6295 1936. sz. a. 1937 febr. 16-án.) Kényszeresyesség 50. Ügyvédi költségek elbírálása. (P. VTI. 5486 1936. sz. a. 1937 febr. 3-án.) Az 1410 1926. M. E. r. 20. §-ának 2. bekezdése értelmében a kényszeregyességi eljárás megindí­tásától kezdve a vagyonfelügyelő hozzájárulásá­nak hiánya esetében csak azok az ügyletek jog­hatályosak, amelyek az üzlet, a gazdaság vagy a kenyérkereset rendszerinti folytatásához tartóz nak. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy az adós üzlete, gazdasága a kényszeregyességi eljá­rás megindítása ellenére is tovább legyen folytat­ható, hogy az eljárás az adós kenyérkeresetének lehetősegét ne gátolja, s az ilyen mindennapi, szokásos, szükséges, rendes ügylet megkötéséhez és érvényességéhez a vagyonfelügyelő mindenkori hozzájárulásának kieszközlésére ne legyen szük­ség. De viszont az esetleges visszaélések megelőzése céljából, s nehogy az adós vagyona szétforgácso­lódjék, ez a rendelkezés szorosan magyarázandó s a vagyonfelügyelő hozzájárulása a jogcselek­mények hatályossága szempontjából minden eset­ben kieszközlendő. ha azok nem kifejezetten az üzlet, a gazdaság vagy a kenyérkereset rendes folytatásához tartoznak. Énnek a szempontnak a figyelembetartása mel­lett a m. kir. Kúria az adós által indított, vagy az ellene indított perek folytatását, akár munkaügyi, akár lakbérperek voltak azok, valamint az adós elleni végrehajtási és árverési, végül az adóügyek ellátását nem találta olyan jogcselekményeknek, amelyek az üzlet, a gazdaság rendszerinti folyta­tásához tartoznának. A végrehajtási és árverési, valamint az adóügyeket annál kevésbé, mert azo­hat hivatalos megbízatásából kifolyólag a vagyon­felügyelő is elláthatta, sőt az 1410 1926. M. E. r. 43. §-ának 2. bekezdésében foglalt rendelkezé­sekre tekintettel, hogy a vagyonfelügyelő az adós üzletének, gazdaságának, kenyérkeresetének foly­tatásáról s a vagyon megőrzéséről köteles gondos­kodni, el is kellett látnia. De ha ennek ellenére ezeket az ügyeket az adóstól nyert megbízatása alapján mégis a fel­peres akarta ellátni, abból a célbóL hogy költ­ségei a megnyitandó csődben tömegtartozásként vétessenek figyelembe, a vagyonfelügyelő kifeje­zett hozzájárulását kellett volna kieszközölnie. A kényszeregyességi eljárás lefolytatásával kap­csolatban a felperes, mint az adós meghatalma­zottja által elvégzett munkák a Kúria megítélése szerint az előbb kifejtett okokból ugyancsak nem olyan jogcselekmények, amelyeknek költségei vagyonfelügyelői hozzájárulás hiányában a meg­nyitandó csődben, mint tömegtartozások volná­nak számbavehetők. Tisztességtelen verseny 51. A célbavett eredmény bekövetkezése nélkül is versenycselekmény és így a Tvt. rendelkezései alá esik az üzleti életnek mindaz a megnyilvánu­lása, amelynek üzleti verseny a célja. Ez pedig fennáll, ha a tettes cselekménye akár a saját, akár idegen üzleti érdekek szolgálatában áruk vagy szolgáltatások kelendőségének fokozá­sára vagy arra irányul, hogy más vállalat üzleti érdekeit a fogyasztók elvonása által hátrányosan befolyásolja. — A versenytársi minőség a Tvt. 32. §-ában megjelölt kivételektől eltekintve — a felperesi kereseti jognak feltétele ugyan, alperes­ként azonban mindenki perbevonhafó. akinek magatartását a Tvt. valamely rendelkezése tiltja, vagy akit e magatartásért felelősség terhel. P. IV. 198 1937. sz. a. 1937 márc. 3-án.) 52. A tényleg létező vállalat, még ha formai jogosultság nélkül működik is. mint versenyválla­lat a Tvt. oltalmában csak akkor nem részesül­het, ha a vállalat tárgya vagy célja, avagy enge­dély nélküli működése a jó erkölcsökbe ütközik. fP. TV. 25^1937. sz. a. 1937 febr. 23-án.) 53. Oly vállalat melynek tárgya a törvény által tiltott áru forgalombahozatala, a Tvt. oltalmában nem részesíthető. (C P. IV. 5576/1936. sz. a 1937 febr. 9-én.) Szakvélemény szerint a felperesi paszírozógép csigatengelye már 1.85%-os cink és 1.30%-os réz tartalmánál fogva az egészségre ártalmas lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom