Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 4. szám - A negatív részvényjogi reform

64 KERESKEDELMI JOG 4. sz. Ezt a véleményt az intézet arra a tapasztalatra alapítja, amely szerint szerves savak, tehát a gyümölcsnedvek is az ilyen ötvözetekből horganyt és rezet kis mennyiségben kioldanak; az pedig közismert, hogy mindkét fém mérgező hatású. Nincs a perben olyan adat, amely a véleményt adó szakképzettségét, vagy véleményének helyességét kétségessé tenné. Ellenkezőleg, megerősíti azt a m. kir. Technológiai és Anyagvizsgáló intézet 19. sorszámú véleményének idevonatkozó része, valamint a 183.776/1916. B. M. számú rendeletnek az a megállapítása, hogy a cinkezett vasedényekről savak és savanyú ételek olyan mennyiségű cinket képesek ennek oldható sói alakjában feloldani, amelyek — jóllehet ezen vegyületek nem tartoznak a hevesen ható mérgek közé — az emberi egészségre mégsem tekinthetők közömböseknek, sőt bizonyos körülmények között komoly megbetegedésekre is adhatnak alkalmat. Azzal tehát, hogy az A/5, alatti véleményt a fellebbezési bíróság elfogadta és újabb szakvélemény beszerzése, illetve az A/5, alatti vélemény felülbírálására irányuló kérelmével a felperest elutasította: a fellebbezési bíróság sem az okszerűség követelményét, sem a jogszabályokat meg nem sértette. Az ekként irányadó tényállás szerint a felperes által forgalomba hozott Tip-Top paszírozógép az egészségre ártalmas eszköz, amelynek forgalombahozatalát a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. tc. 8. §-a tiltja. Az 1923. évi V. tc. alkalmazásában kifejlődött bírói gyakorlat szerint a versenytársat e törvény értelmében megillető jogok ugyan rendszerint függetlenek attól, hogy a versenytárs a Tvt. 30. §-ában megjelölt foglalkozás gyakorlásához megkívánt törvényes feltételeknek megfelelt-e; a törvény szellemével volna azonban ellentétes e törvénynek a jó erkölcsön és az üzleti tisztességen alapuló oltalmában részesíteni azt a vállalatot, amelynek tárgya vagy célja a jó erkölcs vagy a törvény által tiltva van. Ebből folyóan a felperesi vállalatot, amelynek a törvény által tiltott áru forgalombahozatala a tárgya, a Tvt. oltalma alá eső vállalatnak tekinteni nem lehet. Azzal az alperesi magatartással szemben tehát, amely egyedül az áru tiltott forgalmához fűződő felperesi üzleti érdeket sérti: a felperest a Tvt. védelme nem illeti. Ebből az okból az anyagjogi jogszabályoknak megfelelően döntött a fellebbezési bíróság, amidőn a felperest elutasította arra irányuló kérelmével, hogy a Tip-Top paszírozógépnek az egészségre ártalmas volta hirdetésétől az alperes eltiltassék De az az állítás, hogy a Tip-Top paszírozógép feketére maratott csigatengelye ezt a defektust a gép használata közben szenvedte el, sem sért más felperesi érdeket, mint azt, mely az áru tiltott forgalmához fűződik. Minthogy a felperesnek ez az érdeke a kifejtettek szerint a Tvt. oltalmában nem részesül, a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperest idevonatkozó abbanhagyás iránti keresetével is elutasította. 54. Koporsóknak uccán — árjelzéssel — kínálása — t. v. (P. IV. 6393/1936. sz. a. 1937 febr. 10-én.) Az irányadó tényállás szerint alperes koporsót és egyéb temetkezési tárgyakat az üzlete előtt az uccán faállványokra és székekre helyezte el és azokat árjelzőtáblákkal is ellátta. Indokaiból helyes a fellebbezési bíróságnak arra vonatkozó álláspontja, hogy temetkezési tárgyaknak nyilt uccán, elárusítás céljából a fenti módon való elhelyezése kegyeletsértő és a közönség erkölcsi felfogásával ellenkezik. Miután felperes a kegyeleti tárgyaknak ilyetén elhelyezésével nyilván azok kelendőségének a fokozását célozta, az árjelzőtáblákkal ellátott koporsóknak kiállítása tehát az üzleti verseny célzatát szolgálta, a Tvt. 1. §-a értelmében pedig üzleti versenyt a jó erkölcsökbe ütköző módon folytatni nem szabad, megfelel az anyagi jognak a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy alperest a temetkezési tárgyaknak a fent írt módon való kihelyezése abbanhagyására kötelezte. 55. Külföldi vállalat itt elkövetett t. v.-ért itt felelősségre vonható. (IP. IV. 5612/1936. sz. a. 1937 január 28-án.) A magyar bíróság joghatósága a Tvt. alapján indítható perekre általában kiterjed, vagyis kiterjed arra a perre is, amit a belföldön elkövetett és a Tvt.-be ütköző cselekmény abbanhagyása iránt belföldi felperes külföldi alperes ellen a magyar bíróság előtt indít. Világosan kitűnik ez a Tvt. 38. §-ának utolsó bekezdéséből, amely a Tvt. alapján indítható perekben illetékességi okként a cselekmény elkövetésének helyét jelöli meg abban az esetben, ha a magyar bíróság előtt perbevont alperesnek belföldön sem üzleti telepe, sem rendes lakóhelye, sem állandó tartózkodási helye nincs. A magyar bíróság joghatóságát megalapító ezt az általános szabályt a jelen esetben csak akkor nem lehetne alkalmazni, ha a peres felek államai közt, vagyis Magyarország és Franciaország között olyan nemzetközi szerződés állana fenn, amely a magyar bíróság joghatóságát a jelen perben kizárná. Ily egyezmény azonban a két állam között nincs; ellenkezőleg az 1929. XVIII. t.-c.-be iktatott nemzetközi megegyezés 1. cikke szerint a szóbanlevő két állam az ipari tulajdon védelme végett és ennek keretében a tisztességtelen verseny ellen irányuló védekezés céljából Unióban áll egymással; ugyanezen egyezmény 2. cikkének utolsó bekezdése értelmében pedig Magyarország törvényhozásának kifejezetten fenntartattak azok a rendelkezések, amelyek a bírósági perrendtartásra ... valamint az illetékességre vonatkoznak, vagyis a Tvt. 38. §-ának megfelelően fenntartatott a magyar bíróság joghatósága az alperesként perbevont francia honosokra és jogi személyekre vonatkozólag is. Ennek kiemelésével a m. kir. Kúria indokolásánál Ifogva helytállónak találta a fellebbezési bíróságnak azt a megállapítását, hogy ez a per az elsőfokú bíróság hatáskörébe és illetékessége alá tartozik. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)