Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 4. szám - A negatív részvényjogi reform

62 KERESKEDELMI JOG 4. sz. avagy pedig olyanóban, amelynek veszélyessége a baleset .bekövetkezésétől teljesen távol esett és azzal okozatos kapcsolatban nem állt. Általános felelősség minden üzemi balesetért tulajdonképpen az okozatossági felősség elvén is túlmegy. Az ily felelősség nem az okozatosságon, hanem a baleset bekövetkezésének a külső körülményein alapul, t. i. azon, hogy a baleset a veszélyes üzem folytatásának a helyén vagy olyan helyen ált be, amely az üzem helyének, vagy az üzem köréhez tartozónak tekinthető. A baleset külső körülményei, amilyen az, hogy a baleset a veszélyes üzem helyén, vagy a veszélyes üzem keretében történt, önmagukban nem indokolják a kártérítési kötelezettség keletkezését; ellenben indokolják azt, hogy a bizonyítás ne a sértettet, de a veszélyes üzem fenntartóját terhelje abban a tekintetben, hogy a baleset nem az üzem veszélyessége kövekeztében és nem azzal okozatos kapcsolatban állt be, mert a ibalesetnek a veszélyes üzem helyén vagy az üzem körében bekövetkezése csak egyszerű vélelmet létesít arra, hogy a baleset az üzem veszélyességével okozatos kapcsolatban áll. Amenyiben ezzel szemben az üzemfenntartó oly tényeket bizonyít, amelyekből nyilvánvaló, hogy a baleset nem az üzem veszélyességéből, de más okokból következett be, ez a vélelem megdől és a szerződésen kívüli kártérítési felelősség egyéb általános szabályai alkalmazandók. Valuta 46. Alperes az árkülönbözetet a számbajöhető külföldi fizetési eszközök (dollár, lira) értékének időközi csökkenése dacára is a fizetési késedelme bekövetkeztekor fennállott belső érték szerint köteles a felperesnek megfizetni, mert késedelméből a maga részére előnyt nem származtathat. A pengőre szóló marasztalás tehát nem terhesebb alperesre, mintha dollárra vagy Urára szólóan marasztaltatnék, de a megítélt árkülönbözet fennkiemelt belső értékének megfizetését biztosító hozzáadással. (C. P. IV. 195/1937. sz. a. 1937. márc. 4-én.) Üzieíátruliázás 47. Alperesnek az üzletátvételből származó felelősségét zem zárja ki az, hogy a gyárberendezési tárgyakat tulajdonul meg nem szerezte, hanem csupán egy évi időtartamra bérbevette, mert e bérbevétel módot adott alperesnek a gyárüzem folytatására s azt, bár szerinte csak egy éven át, tényleg folytatta is, aminek következtében alperes elődjének üzleti' tartozásáért felelőssé vált az esetben is, ha az előd tulajdonában megmaradt és a felperes által alperes birlalatában végrehajtásilag lefoglalt gyárberendezési tárgyakat alperes a bérlet lejártával az elődnek, illetve zárgondnokának birtokába vissza is bocsátotta. (C. P. VII. 4103/1936. sz. a. 1937 jan. 14-én.) Részvénytársaság 48. Az r. t. alapszabályszerű üzletkörét csakis az összes részvényesek hozzájárulásával változtathatja meg. Ez a szabály a K. T. életbelépte előtti r. t. -okra is áll. (Pk. IV. 3510/1936. sz. a. 1937 febr. 25-én.) A Sz—i Takarékpénztár cég az 1868. évi szeptember hó 26. napján alkotott alapszabályok értelmében alakult. A társaság üzletkörét (a vállalat tárgyát) az alapszabályok bevezető része és II. szakasza állapította meg, éspedig ezek helyes értelme szerint akként, hogy a társaság üzletköre takarékbetétügyletekre, kölcsönök és előlegek folyósítására, valamint váltók leszámítolására terjed ki, míg vételre csak annyiban, hogy nagyobb vállalatok elsőbbségi kötvényeit és zálogleveleit megveheti. Kimondotta az eredeti alapszabályok 140. §-a azt is, hogy az intézet saját pénzeit vagy a kezelésére bízottakat egyéb nyerészeti vállalatokba nem fektetheti, hanem azokat — saját épületének megszerzésén kívül — csak biztos kamatozásra adhatja ki. Ezek az alapszabályok az áruügyletekkel való foglalkozást a társaság eredeti üzletkörébe nem vették fel. A részvénytársaságnak a Kt. életbelépte után az e törvény 558. §-ának rendelkezéséhez képest módosított alapszabályai a fennemlíteti eredeti alapszabályoknak a vállalat tárgyára vonatkozó rendelkezéseit változatlanul fenntartották. A cégiratokból megállapíthatóan jelenleg az 1930. évi február hó 3. napján alkotott alapszabályok vannak életben a későbbi módosításokkal; és az 1936. évi február hó 18. napján tartott rendes közgyűlés, amelyen azonban az összes részvényesek jelen nem voltak, az ezidőszerint érvényben lévő alapszabályok 2. §-át, mely a vállalat tárgyát határozza meg, közgyűlési határozattal akként egészítette ki, hogy a részvénytársaság kereskedik mezőgazdasági termékekkel saját számlájára vagy bizományban. A másodbíróság a felfolyamodással megtámadott 140. sorszámú végzésében — annak helyes értelme szerint -—, az 1936. évi február 18-án tartott rendes közgyűlésnek az alapszabályok 2. §-át módosító határozatát megsemmisítette. A m. kir. Kúria a másodbíróságnak ezt a döntését magáévá tette. A bírói gyakorlat ugyanis a K. T. 150. §-ának 1. pontját és 179. §-ának utolsó bekezdését akként értelmezi és alkalmazza, hogy a K. T. életbelépte után alakult részvénytársaságoknak a tervezetben szükségképpen meghatározott és onnan az alapszabályokba átvett üzletkörét csakis az összes részvényesek egyhangú határozatával lehet megváltoztatni vagy az eredetitől eltérő más üzletkörre kiterjeszteni. Ezt a szabályt, mely tiltja az eredeti üzletkörnek többségi határozattal való megváltoztatását vagy kiterjesztését, a K. T. életbelépte előtt keletkezett részvénytársaságokra is alkalmazni kell, mert a K. T. 549., 557—559. §§-ainak rendelkezéséből az következik, hogy a K. T. intézkedései az ily részvénytársaságokra is általában kiterjednek, és mert ehhez képest az egyenlő elbánás elvénél fogva ezek a részvénytársaságok is alá vannak vetve annak a jogszabálynak, amely az eredeti üzletkör megváltoztatását vagy kiterjesztését csak az összes részvényesek egyhangú határozata esetén engedi meg.