Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 4. szám - A negatív részvényjogi reform

KERESKEDELMI JOG 61 A technika fejlődésével a természeti erők mindinkább fokozódó mértékben kerültek a tömeges forgalom és különösen a közlekedés szolgálatába. Természeti erők által hajtott vagy üzemben tartott járómüvek, liftek, világítási és igen nagy tömegben létesült egyéb hasonló vállalat sok balesetet okozott és ezeknek a baleseteknek egyikemásika addig nem tapasztalt nagy méreteket is öltött. Ezzel nyilvánvaló lett. hogy az 1874: XVIII. t--c.-ben a vasúti üzemekben bekövetkezett balesetekre elfogadott tárgyi felelősség nem maradhat többé szorosan vett kivétel a vétkességi felelősség alól. Ennek a felismerésével jutott el gyakorlatunk fokozatosan a Magyar Magánjogi Törvénykönyv legutóbbi Javaslatának 1741. és 1742. §-ába is lényegében átvett ahhoz a jogszabályhoz, amely szerint, aki önállóan oly ipari vagy egyéb foglalkozást folytat, vagy bármely célra oly üzemmódot alkalmaz, mely természeténél fogva különös veszéllyel jár. felel az ilyen iparűzésből, foglalkozásból vagy üzemmódból más személyre háramló kárért, hacsak nem bizonyítja, hogy a kárt kizárólag a sérült hibája, erőhatalom vagy harmadik személy elháríthatatlan cselekménye okozta. Az 1874: XVIII. t.-e. 1. §-a a tárgyi felelősség előfeltételének kizárólag azt szabja meg. hogy a halál vagy a testi sértés a vaspálya üzeménél okoztassék. Arról nem szól a törvény, hogy a kár beálltának a vaspálya üzemi módjával, természetével vagy az azzal kapcsolatos különös veszélyekkel okozati összefüggésben is kell állania. Ily törvényes rendelkezésre nem is volt szükség, mert az 1874: XVIII. t.-e. csupán egy szorosan vett kivételt akart szabályozni. A kivételes jogszabályokat rendszerint megszorítólag kell alkalmazni. Ennélfogva az 1S74: XVIII. t.-c. 1. §-ában felesleges volt annak külön kiemelése, hogy a vaspálya üzeménél beállt halálnak és testi sértésnek a vaspálya üzemével kapcsolatos különleges veszélyekkel is okozati összefüggésben kell lenniök. A bírói gyakorlat a tárgyi felelősségre vonatkozó jogszabályok alkalmazási körét fokozatosan kiterjesztette. Ellenben betű szerint értelmezi és alkalmazza az 1S74: XVIII. t.-c. 1. §-át. amennyiben az arról szól. hogy a halálnak vagy a testi sértésnek a vaspálya üzeménél keli beállani. Ennek megfelelően tárgyi felelősség alapján kártérítést ítél meg ott is. ahol a testi sértés ugyan a vaspálya üzeménéL de nem a mozgó vonaton, sőt nem is a pályatesten, hanem az állomás épületében, a vasúti jegy váltása közben állt be. (KP. VI. 2811 1926. sz.: A veszélyes üzemű gyár pincéje lejáratának az üzemi időn kívül eső használata közben történt sérüléssel beállt kár megtérítésére kötelezi az üzemtulajdonost azért, mert a veszélyes üzem tárgvi felelőssége az üzem minden ágában előforduló balesetre áll és nem korlátolható az üzem egyes különös részére, vagy az egyes üzemi órákra iK. P. II. 7525 1928. sz. A gázcső lefektetése közben az önálló építési vállalkozó által létesített árokba esés következtében a gázüzem tulajdonosát is marasztalja azért, mert a tárgyi felelősség tekintetében nem tesz különbséget az. hogy a baleset az üzem veszélyes ágában vagy azon kívül áll-e be, sem pedig az. hogy a balesetet legalább részben azok a különleges veszélyek idézték-e elő, amelyek a gázüzem felelősségének az alapjául szolgálnak. (P. I. 1705 1934. sz.) Az autóbuszról leszállás közben történt sérülés okozta kárt az autóbusz üzemének a tulajdonosával szemben ítéli meg akkor, amidőn a leszálló nem a gépkocsi ajtaján és oldalán alkalmazott, a leszállás céljait szolgáló rúdba kapaszkodott, hanem a lépcsőn lehaladva jobbkezét az ajtófélfán végigcsúsztatta, amiközben az ajtón kiálló kis csavarszeg a sértett jobbkeze kis újján volt gyűrűiébe akadt, a gvűrűt a sértett hűsába nyomta és így okozott testi sértést (K. P. II. 1833 Í929. sz). Azonban az 1874: XVIII. t.-c. szövegében és előmunkálataiban nincs adat arra. hogy a törvényhozó a vaspályát oly kár megtérítésére is akarta kötelezni, amely nyilvánvalóan nem a vasúti üzem veszélyességének a következménye. A magánjogi törvénykönyv javaslatának az előmunkálatai és szövegei pedig már világosan és többszörösen juttatják kifejezésre, hogy az üzem fenntartója az üzem veszélyességével okozatilag össze nem függő károkért tárgyi alapon nem felel. A törvénykönyv első javaslata 1783. §-ának az indokolása szerint ez a szakasz lényegileg csupán az 1874: XVIII. t.-c. általánosítása. Az Indokolás tehát az 1874: XVIII t.-c. szabályát nem akarta megmásítani. Ebből a felfogásból fejti ki az indokolás, hogy ,.a causális kapcsolatnak az üzem veszélyessége s a bekövetkezett kár között természetesen meg kell lennie" iIV. kötet. 629. oldal). A tervezet első szövegének 1783. §-a szerint, aki oly ipart folytat, amely természeténél fogva az alkalmazottra vagy harmadik személyre nézve különös veszéllyel jár. minden kárért felel, amely ezen veszély-bői származik. Ezt a szabályt vette át Magyarország Magánjogi Törvénykönyve 1928. javaslatának 1741. §-a„ amely félre nem ismerhetően azt teszi meg a kártérítést meghagyó jogparancs főtartalmának. hogy a kárnak a természeténél fogva különös veszéllyel járó iparűzésből, foglalkozásból vagy üzemmódból kell származnia. III. Az 1874: XVIII. t.-c. 1. §-ába foglalt jogszabály a törvény indokolása szerint azt akarta elérni, hogy a vasúti baleseteknél is az általános kártérítési elvek a jognak és a méltányosságnak megfelelően alkalmaztassanak. Ez a cél azonban nincs biztosítva akkor, ha a tárgyi felelősséggel terhelt vaspálya üzemét a törvény betűje szerint értelmezzük és ha az arra utalásban többet látunk annál, mint csak annak a keretnek a kiemelését, amelyen túl a tárgvi felelősség nem alkalmazható. Nem egyeztethető össze kártérítési jogunk általános elveivel az. hogy a tárgyi felelősséggel terhelt üzemnél beállt baleset vétkesség nélkül kártérítésre kötelezzen akkor is. ha a kár az üzem veszélyességétől merőben független okokból következett be. Kártérítési jogunk legáltalánosabb elve a vétkességi felelősség. Sem ez. sem a méltányosság nem indokolja, hogy a sértett tárgyi alapon akkor is kártérítéshez jusson, ha az üzem veszélyessége és a baleset között az okozati összefüggés hiányzik. A sértett joga a kártérítéshez nem függhet attól a véletlentől, vájjon a baleset oly üzem körében állt-e be. amely egyáltalán nem veszélyes.