Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2. szám - Az áralakulás szabályozása

28 KERESKEDELMI JOG 2. sz. felvett kereseti kölcsönökhöz hasonló rövid lejá­ratú és igen csekély mértékű jutalékkal díjazott kölcsönöknél a kölcsönnel minden egyes meghosz­szabbítása alkalmával ez a minimális jutalékösz­szeg a kölcsönügyletet közvetítő ügynököt meg­illette, anélkül, hogy nevezettnek a meghosszab­bítás körül külön közvetítői tevékenységet kellett volna kifejtenie. A felek szerződési akaratát kiegészítő ez a tény­leges kereskedelmi szokás azonban a 6900/1931. M. E. sz. alatt elrendelt moratóriumnak 1931 de­cember 23-án történt életbeléptét követő időben, a külföldi hitelezővel külföldi pénznemben léte­sült ily kölcsönöknek a szerződő felek akaratától független meghosszabbodására és arra tekintettel, hogy a kölcsönügyletet közvetítő ügynök a kor­mányrendeletből folyóan bekövetkezett kölcsön­meghosszabbodás tekintetében már semmiféle közbenjárói tevékenységet ki nem fejthetett, a fel­lebbezési bíróság helytálló ítéleti indokolása sze­rint többé már alkalmazást nem nyerhetett, ha­"tem a felperes jutalékigénye szempontjából azt kellett vizsgálni, hogy a szerződő felek, vélelmez­hető akarauk szerint, a felperes közvetítői juta­lékát miként állapították volna meg, ha előre lát­ják a kölcsönöknek a moratórium folytán beállott hosszú és bizonytalan időtartamát. A kir. Kúria helyesnek fogadja el a fellebbezési bíróság ítéletének arra vonatkozó jogi álláspont­ját és indokolását, hogy a felek vélelmezhető szer­ződési akarata szerint a felperest az általa közve­tített kölcsönök összegei után a K. T. 547. §-ában meghatározott V40/0 fele, vagyis VgO/o jutalék illeti, Védjegy 24. „King Edward" védjegy a volt angol király beleegyezése nélkül nem lajstromozható. (C. P. II. 5006/1936. sz. a. 1936. nov. 16-án). Az 1890: II. t.-c. 10. §-a értelmében más ter­melő, iparos, vagy kereskedő nevét stb. az illetők beleegyezése nélkül áruk megjelölésére használni tilos. A törvény rendelkezése ugyan kifejezetten csak a termelőről, iparosról és kereskedőről szól, de a tilalom az általános jogelvek figyelembevéte­lén alapuló helyes törvényértelmezés mellett és a birói gyakorlat értelmében mindenki javára fen­áll. Következik ez a névhez való jog általános ér­vényű szabályából. A névviselésnek jogi jelentőséget az ad, hogy a névben testesül meg és érvényesül a személyi­ség. Minden személyt a saját nevéhez való kizá­rólagos jog illet meg, ennélfogva másokat annak jogtalan használatából kriekeszthet1. Senki sem tartozik tehát tűrni, hogy a nevét harmadik sze­mély a maga vállalatéhoz a kelendőség fokozása végett — reklám gyanánt — felhasználja. A „King Edward" szóvédjegy a „VIII." megje­lölés nélkül is félreérthetetlenül Nagy-Británniának VIII. Edward néven trónralépett volt uralkodója nevére utal, beleegyezésének az igazolása nélkül tehát nevének a felhasználása a bejegyzést kérő részéről jogellenes. Ekként a „King Edward" szó­védjegy mint a volt angol király személyiségi jo­gába ütköző sem alkalmas a belajstomozásra. Tisztességtelen verseny 25. Az áruval semmi, a legtávolabbi vonatko­zásban nem álló vagy pedig az áruval összeköt­tetésben álló, de a kiszolgáltatott áru értékével arányban nem álló ajándék szolgáltatása — ti­los. — Nagyobb mennyiségű (100 levél) sütőpor­hoz, díszesebb kivitelű és más célokra is hasz­nálható fadoboz adása nem képez tv. t. (P. IV. 3915/1936. sz. a. 1936 okt. 13-án.) A birói gyakorlatban a Tvt. 1. §-ának általános rendelkezése alapján kialakult az a jogszabály, mely áru forgalomba hozatalánál, tehát üzleti verseny céljából, elvileg tiltja ajándék igérését és adását, abból a megfontolásból ered, hogy az ajándékozás a vevőközönség érdeklődését magá­ról az áruról elterelni, az ily szolgáltatásokat nem nyújtó versenytársak árkalkulációjában való bi­zalmat megrendíteni és ezáltal a versenytársak üzleti helyzetét hátrányosan befolyásolni alkal­mas, másrészt alkalmas arra, hogy az áru értéke tekintetében a vásárló közönség megtévesztését idézze elő. A versenynek ez a módja tehát, amely nem az árunak minőségi tulajdonságaival, hanem a vevő­közönség érdeklődésének azzal összefüggésben nem álló eszközökkel való felkeltésével akarja az áru kelendőségét fokozni, nyilván a jó erköl­csökbe s mint ilyen a Tvt. 1. §-ába ütközik. Az ajándékozás elvi tilalma azonban csak olyan szolgáltatásra nézve áll, amely magával az áruval semmiféle összefüggésben nincs, amely az áruszolgáltatásnak még a legtávolabbi vonatko­zásban sem velejárója vagy pedig, ha az áruval összefüggésben áll is, de amellett oly értéket je­lent, amely a kiszolgáltatott áru értékével helyes arányban nem áll. A felperes által az adott esetben panasz tár­gyává tett az az alperesi cselekmény, hogy na­gyobb mennyiségű (100 levél) sütőpor rendelése esetén az árut — a felperesi előadás szerint dí­szesebb kivitelű — fadobozban szolgáltatja, amely más célokra is felhasználható, a kifejtett jogelvek mellett a Tvt. 1. §-ába ütköző cselekményként sikerrel nem panaszolható. A doboz ugyanis az áru csomagolására szolgál és az alperesnek a fel­peres által kétségbe nem vont előadása szerint az áru megóvása végett is (különösen nagyobb mennyiségű árunál) indokolt csomagolási mód s így az áru szolgáltatásának a reklám figyelmes­ségét meg nem haladó, az áru természetéből folyó célszerű velejárója. Ha pedig ez a csomagolás tetszetősebb külsejű is, de nem képvisel a benne foglalt áru értékével arányban nem álló értéket, ez kifogás tárgya azért nem lehet, mert a vevőközönség széles ré­tegeinek a haladással összefüggő fejlettebb ízlése mellett a tetszetősebb csomagolást az arra ma már igényt tartó vevőközönség sem tekinti a ke­lendőség fokozását célzó ajándékozásnak. A csomagolódoboznak a meg nem támadott tényállás szerinti értéke (65 fillér) pedig nem oly magas, amely a benne foglalt áru ugyancsak meg nem támadottan megállapított értékével (9—10 pengő) arányban nem léte miatt a megengedett

Next

/
Oldalképek
Tartalom