Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2. szám - Az áralakulás szabályozása

2. -7 KERESKEDELMI JOG 27 rülmény. hogy az amerikai Egyesült Államokban jelenleg érvényes U. S. A. dollár nem azonos pénznem azzal a dollárral, amelyet a felperes az alperesnél 1930. évi szeptember hó 10-én takarékbetétül elhelyezett. II. Az amerikai Egyesült Államok 1900. évi március hó 14-én kelt törvényének (FfC) 41. Fejezete kimondja, hogy a 25 8/io szemer, finomságú aranyból álló dollár a standard értékegység és az amerikai Egyesült Államok által kibocsátott vagy vert mindenfajtájú pénz ehhez a standardhoz való paritásban tartandó fenn. Az amerikai Egyesült Államok elnöke az 1934. évi január hó 31-én kibocsátott ú. n. proklamációjában (FEj, amellyel a részére az 1933. évi május hó 12-én hozott törvényben (F D) megadott felhatalmazás keretei közt az aranydollár súlyát újból megállapította, kifejezetten hivatkozik a kongresszus által 1900. évi március 14-én hozott, esőbb ismertetett törvényre és az aranydollár súlyát 15 5/si szemerben. * 10 finomságban szabván meg. utal arra. hogy ez 59.06 százaléka a régi 25 * i0 szemer. 9 finomsácú súlynak. — ..amint <>zt a kongresszus 1900. évi március hó 14-én hozott törvényének 1. szakasza megállapította ". Ebből a proklamációból tehát kitűnik, hogy az elnök abban szem előtt tartotta a legutóbb említett törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint niirv denfajtájú pénz az ebben a törvényben megállapított standardhoz való paritásban tartandó fenn s így voltaképpen nem történt más. mint a dollár aranytartalmának a csökkentése, ami egyébként az említett proklamáció második bekezdéséből világosan is kitűnik. Ez pedig azt jelenti, hogy az U. S. A. dollár értékének pusztán újabb, a dollár régi aranytartalmának alapul vételével való meghatározása következett be. Ez a rendelkezés ennélfogva magát a régi pénznemet nem érintette, csupán annak addig fennállott értékét változtatta meg olykép. hogy a dollár aranytartalmát csökkentette. Helyes ezért a fellebbezési bíróságnak a felperes által bemutatott jogszabályok rendelkezéseiből levont az a következtetése, hogy az U. S. A. dollár aranytartalmának az 1934. évi január havában a törvényhozás felhatalmazása alapján történt csökkentése nem jelenti azt, hogy az amerikai Egyesült Államok elnökének ez a ténye új pénzegységet iktatott a régi helyébe. Lényegtelen ennélfogva annak a körülménynek a vizsgálata, hogy az amerikai Egyesült Államok legfelsőbb törvényszéke valóban alkotmányellenesnek és érvénytelennek nyilvánította-e Joint Resoluíion-nak azt a rendelkezését, amely szerint a dollár újraértékelése előtt létrejött kötelmeket azok megszűnésének hatályával lehet rendezni olykép. hogy az újraértékelt dollár egyenlőnek vétetik a régi értékű dollárral. Jóllehet tehát az 1930. évi szeptember hó 10-én forgalomban volt U. S. A. dollár értéke az amerikai Egyesült Államok törvényhozásának rendelkezése következtében változtattatott meg. ez a dollár a kifejtettek szerint mégis azonos pénzegység azzal, amelyben a felperes takarékbetétjét az alperesnél elhelyezte. A felperes ennélfogva nem vonhatja ki magát annak a változásnak a következményei alól. amely a kirovó pénznemű szolgált U. S. A. dollár értékében időközben bekövetkezett. Ebből és az elörebocsátottakból következik, hogy az alperes kötelezettsége sem terjedhet többre, mint ennek a pénznemnek a lejárat napján jegyzett árfolyama szerint pengöértékben való teljesítésre. (K. T. 326. §-ának második bekezdése.) Kizsákmányoló ügylet 22. Az 1932. évi YX t-e. 20. §-a értelmében a törvény magánjogi rendelkezéseit a hatályba lépése előtt keletkezett -szerződésekre abban az esetben kell alkalmazni, ha annak teljesítésé: a törvény hatályba lépése után követelik. Minden más esetben a törvény haiályba lépése előtt keletkezett szerződésre az eddigi magánjog] jogszabályok az irányadók. A felperes a keresetében nem a szerződés teljesítését követeli, hanem ellenkezőleg a joglemondó nyilatkozat hatálytalanítását kéri: S minthogy a joglemondó nyilatkozat a törvény életbe lépése előtt keletkezett arra az eddigi magánjogi jogszabályokat keil alkalmazniA bírói gyakorlaton alapuló eddigi jogszabályok pedig a kizsákmányoló ügylet jogi ismérveit lényegében a törvény rendelkezéseivel egyezően határozták meg. de érvényesítésének lehetőségét — a rendes elévülési időtől eltekintve, — határidőhöz nem kötötték. Ennélfogva a törvény életbe lépése előtt keletkezett joglemondó nyilatkozat megtámadás ánál az 1932. VI. t-e. 9. §-ának 3. bekezdésében megszabott egy évi határidő alkalmazást nem nyerhet. (C. P. VII. 3911-1936. sz. a. 1936 nov. 25-én. | Közvetítés 23. Egészen a 6900 1931. M. E. sz. alatt elrendelt moratórium életbelépte időponV'áig általánosan elfogadott kereskedelmi szokás volt hogy a külföldi hitelezőtől, külföldi pénznemben felvett kereseti kölesönökhöz hasonló rövid lejáratú és igen csekély mértékű jutalékkal díjazott kölcsönöknél a kölcsönnek minden egyes meghosszabbítása alkalmával ez a minimális jutalékösszeg a kölcsönügyletet közvetítő ügynököt megillette. i.v. "di! hogy nevezettnek a meghosszabbítás körül külön kozvetítci tevékenységet kellett volna 1- if.^ítenie. (G. P VII. 4419 1936. sz. a. 1936 nov. 17-én.i A fellebbezési bíróság helyesen jutott arra az eredményre. .hc*?y az Ö. L.-banktól felvett 500.000 iolláro kölcsönre vonatkozó ügylet a felperes közvetítői 'e^ ékemysó-e folytán létrejöttnek veendő. A fellebbezési bíróság a beszerzett szakértői véleményeknek az ítéletben felhívott tartalma alapján, egybevetve azt azzal a nem vitás ténnyel, hogy az alperes a felperes által követített egyik kölcsöne után a kölcsönnek öt ízben történt meghosszabbítása alkalmával ugyanannyiszor megfizette a felperesnek a kölcsönügylet közvetítése fejében meghatározott 2/i0 ezrelék közvetítői jutalékot. jogszabálysértés nélkül állapította meg ítéleti indokolása értelmében a kereseti kölcsönügyletek megkötése idejében, egészen a 6900 1931. M. E. szám alatt elrendelt moratórium életbelépte időpontjáig általánosan elfogadott kereskedelmi szokás fennállásának, hogy a külföldi hitelezőtől, külföldi pénznemben