Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 2. szám - Az áralakulás szabályozása

26 KERESKEDELMI .IOÜ 2. SZ. vány megvizsgálását és erről a közgyűlésnek való jelentésléteit. A P. I. ellen foganatosított bűnügyben meghallgatott könyvszakértők véleményéből megállapíthatóan (Te. 40. §.) a bank könyveit a kereskedelmi törvénynek megfelelően vezették, az 1924. évi mérleg adatai a könyvekkel foglalt bejegyzésekkel egyeznek. Ebből pedig, valamint annak figyelembe vételével, hogy a perben nem merült fel adat, miként a felügyelő-bizottság tagjainak más módon tudomására jutott volna az ügyvezető-igazgatónak törvénybe, vagy az alapszabályokba ütköző valamely visszaélése, az 1934. évi mérleg megvizsgálásáig a felügyelőbizottság tagjai terhére mulasztást megállapítani nem lehet. Ámde ettől az időtől kezdve meg kell állapítani terhükre kötelességmulasztást, mert a kifejtendőkre tekintettel a felügyelő-bizottság tagjai adott esetben egyedül azzal, hogy a mérleg adatait a könyvek adataival összehasonlították, nem tettek eleget a Kt. 195. §. szerint őket terhelő kötelességüknek. A P. I. ellen folyamatban volt bűnügyben meghallgatott könyvszakértők jelentéséből ugyanis megállapítható (Te. 40. §.), hogy a banknál az 1925. évi április és május hó végén nyers mérleg készült. A meg nem támadott tényállás szerint a felügyelő-bizottság az 1924. évi zárómérleget az 1925. évi május 28-án tartott közgyűlést közvetlenül megelőzően vizsgálta meg, ekkor tehát az április 30*-án készült nyers mérleg már a társaság iratai között volt, azt tehát a felügyelőbizottságnak be kellett volna tekintenie, mert különösen hosszabb időközökben tartott vizsgálat esetén a társaság ily fontos iratának betekintése mellőzhetetlen követelmény. Ebből a nyers mérlegből pedig megállapítható, hogy a részvénytársaságnak a tényleg befizetett 50,100.000 konora alaptőke mellett 44,453.042 korona volt a vesztesége. Ez a veszteség kötelességévé tette a felügyelőbizottságnak az egész ügyvezetésnek, de különösen a veszteséget okozó P. I.-féle ügyleteknek megvizsgálását, amely vizsgálat azt eredményezte volna, hogy a r. t. 1924. évi mérlege fiktív tételt tartalmaz és a K-t. 199. §. rendelkezései ellenére készült. Ha tehát a felügyelő-bizottság tagjai ilyen körülmények között a tüzetesebb vizsgálatot mellőzték és a mérleget aláírták, a felperesnek ezzel a mulasztásukkal okozati összefüggésben álló káráért felelősek. A mérleg megvizsgálása 1925. május 28-át közvetlenül megelőzően történt, a felperesnek tehát csak az a kára van a IX—XI. rendű alperesek mulasztásával okozati összefüggésben, amely az ezt követően elhelyezett betétek elveszése folytán érte. 19. Az igazgatóság! tagságról való lemondás ioghrtályos a cégjegyzékből való egyidejű törlés nélkül Is; mert az igazgatósági tagsági minőség megszűnésének a cégjegyzékbe való bevezetése és közhív?étr'telénck elmulasztása esetén ugyan a főnök ezt a tényt harmadik személlyel szemben csak annyiban érvényesítheti, amennyiben Igazolja. hogy a harmadik előtt az igazgatósági tagsági minőség megszűnése az ügylet megkötésekor ismeretes volt (K. T. 148., 42. §§), de a cégbejegyzés és közhírrététel hiánya magára az igazgatósági tagra nézve lemondásának joghatályát — ha a lemondásnak törvényes akadálya nincsen — i:cm érinti. (C. P. IV. 3308/1936. sz. a. 1936 dec. 17-én.I Dollár 20. Abból, hogy az alperesek a kölcsönt nem valóságos aranydolíárban, hanem a kötelezvényben meghatározott (6C0O) aranydoílárnak megfelelő pengőben vették fel, következik, hogy a felek a kölcsön összegének aranydollárban történt megjelölésével csupán a kölcsön értékének a kölcsön folyósításakor fennállott feltevéseknek megfelelő állandóságát kívánták biztosítani arra az esetre, ha a pengő értéke időközben csökkenne. (C. íJ. VII. 3932/1936. sz. a. 1936 dec. 14-én.) Alaptalan az alpereseknek az a felülvizsgálati panasza is, hogy a fellebbezési bíróság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy a kereset szerint való marasztalásukat a váltóperben hozott ítélet jogereje kizárja. A felperes 1932 júniusban indított váltókeresetében 6000 aranydollárt követelt az alperesektől, míg az ezúttal indított keresetében előadván, hogy a szilárd értékmérőnek tartott USA dollár értéke a kölcsön felvétele és a váltóperben keletkezett ítélet hozatala óta csökkent, követeléseként e két érték közt mutatkozó különbözetnek pengőben kiegyenlítését érvényesíti. ítélt dolog jogcímén csak a már megítélt jog ugyanolyan terjedelemben újabb keresettel való érvényesítésének nincs helye, tehát a felperes új keresetben csak az előző perben már jogerősen megítélt követelését nem érvényesítheti, de az alperesekkel szemben még nem érvényesített, a pénz értékének csökkenéséből származó értékkülönbözet megtérítésére vonatkozó igénye érvé nyesítésének sem perjogi, sem anyagi jogi szempontból nincs akadálya. 21. Nem arany dollárról szóló, értékállandósági kikötés által nem kisért dollárbetét a jelenlegi árfolyamon fizetendő vissza. (C. P. VII. 5135/1936. sz. a. 1936 dec. 16-án) I. A m. kir. Kúria feloldó végzése szerint az alperes által 1930. évi szeptember hó 10-én a felperes rendelkezése értelmében átvett 9635.60 U. S. A. dollár betét nem jelöltetett meg aranydollárban; a felek között továbbá a takarékbetét értékállóságának biztosítását célzó megállapodás, valamint olyan kikötés sem létesült, amely szerint az alperes a dollár értékének változására tekintet nélkül arra kötelezte volna magát, hogy a takarékbetétet a dollárnak a betét elhelyezésekor fennállott értékében fizeti vissza. A m. kir. Kúria feloldó végzésében ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes kereseti követelése tekintetében a K. T. 326. § a második bekezdésének rendelkezéséi csak abban az esetben nem lehet irányadóul venni, ha megállapítást nyerne a felperes által vitatott az a kö-