Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - A kereskedelmi könyvvezetés jogi problémái

11. sz. KERESKEDELMI JOG 169 szolgáló könyvkivonat eredeti hitelessége bekötött, átfűzött és a pénzügyi hatóságok által lepecsételt könyvek nélkül is aggálytalanul megállapítható legyen és a problémának idevonatkozó részei rendeleti uton valóban nagyon könnyen és egyszerűen rendezhetők lennének jogi és könyveléstudományi szakértők véleménye alapján. Ettől eltekintve a könyvelés egyéb feltételei tekintetében valószínűleg meg fog maradni az a jelenlegi általános követelmény. hogy a könyvelés teljesen tüntesse fel a kereskedő ügyleteit és vagyoni állását. Kétségtelen az. hogy etekintetben precíz taxaciók és előírások nem konstruálhatok és végeredményben a jövőben is birói cognitio tárgyát fogja képezni vitás esetekben az. hogy a könyvelés megfelel-e a K. T. 25. §-ában foglalt követelményeknek. Nem vitás ugyanis az. hogy a könyvelés mikéntjét mindenkor az üzem természete és terjedelme fogja meghatározni és nagyon valószínű, hogy azon esetekben, melyekben a könyvvezetési kötelezettség kérdése aktuálissá válik, az érdekelt hitelezők, vagy hatóságok elsősorban nem a szokásos könyvelési formalitások fennforgásának ellenőrzésére fogják a súlyt helyezni, hanem arra, hogy vannak-e legalább olyan egyszerű feljegyzések és könyvelési mellékletek, amelyek alapján a kereskedői gesztió megfelelő időre visszamenőleg megállapítható, ihletve rekonstruálható. Nem kétséges az, hogy különösen kisebb egzisztenciáknál egész egyszerű pénztárkönyv és a gondosan megőrzött számláknak, valamint nyugtáknak és beváltott váltóknak a felmutatásából kiváló h. könyvvizsgálói karunk kellő helyzetképet tud nyújtani az arra érdekelt tényezőknek és főként kisebb gazdasági egzisztenciákkal szemben még az egész primitív és idejétmúlt könyvelési rendszer is tolerálható lesz a jóhiszeműség egyéb ismérveinek fennforgása esetén. Legyen szabad végül hozzászólnom a cikkíró űr által érintett bűnügyi szankciók kérdéséhez is. Védegyleti tevékenységem során sokszor kellett magamnak is megállapítanom a dr. Hallá Aurél által ismertetett azt a káros és semmivel sem megokolt jogi helvzetet. amely az 1932. évi IX. t. c. 4. §-ában rejlő hibák miatt gyakorlatilag úgyszólván teljesen kizárja speciálisan a könyvelés körül tapasztalható hiteli deliktumok hatályos üldözését. E téren az 1932. évi IX. t. c. által eltörölt Btk. 416. §-ának 3. pontjában pontosan körülírt könyvvezetési és mérlegkészítési kötelezettség elmulasztása esetén mutatkozó bűnvádi üldözés lehetőségével szemben új törvényünk egy igen magas. 50 százalékos hitelezői többség indítványától tette függővé a bűnvádi üldözés lehetőségét, ami a fizetésképtelenségi ügyek természetében rejlő okoknál fogva egyenesen illuzóriusnak tekinthető. Ugyanezt állapította meg néhai dr. Weissberger Imre egy speciálisan ezzel a kérdéssel fr.glalkozó kiváló tanulmányábanr s véleményem szerint úgy a preventív, mint a represszív hitelvédelem szempontjából feltétlenül szükségesnek mutatkozik az egyéb fogyatékosságokban is szenvedő hiUsértési törvényünk módosítása a könyvelési deliktumok hatályosabb üldözése szempontjából. A könyvelési visszaélésekkel elkövetett csalárd bukás vétségének fogalma napjainkban tisztán elméleti természetű és a hatékony bűnvádi üldözés lehetőségének hijján azt kell mondanunk, hogy az 1410 1926. M. E. sz. kényszeregyességi rendelet 86. §-ának 3. pontjában inkább közvetett módon körülírt és különben is csupán fakultatív megszüntetési októl eltekintve, egyéb törvényes rendelkezés alig védi a könyvvezetési visszaélések tekintetében a hitelezők érdekeit. Közismert dolog, hogy bíróságaink ezt a § t csak nagyon ritkán alkalmazzák szigorúan és akkor is csak abban az esetben, ha más rosszhiszeműségi ismérvekkel való összefüggésben válik ennek alkalmazása szükségessé, úgy. hogy a könyvelési visszaélésekkel és mulasztásokkal szemben ezidőszerint komoly szankcióként alig mutatkozik más. mint a kényszeregyesség beneficiumának megvonása. Egyéb hatályos szankció hijján tehát valóban igen üdvös és megnyugtató lenne az, ha a kényszeregyességi eljárás reformja során elsősorban az a hitelvédelmi szervek részéről már régen megnyilvánuló óhaj honoráltatnék. hogy a kir. törvényszékek ne rendeljék el a kényszeregyességi eljárást abban az esetben, ha az adós nem igazolja hites könyvvizsgálói tanúsítvánnyal, hogy szabályszerű könyvelést vezet és ennek során leltár és mérlegkészítési kötelezettségének is eleget tett. Legyen szabad ehelyütt, mint határozottan e témakörbe vágó tervként egy indítványt ismertetnem, amely alkalmasnak látszanék az e téren mutatkozó zavarok és sérelmek legalább részleges orvoslására. Célszerűnek látszanék az. ha mindazon kereskedők és iparosok, kik hitelt vesznek igénybe, leltárukat és mérlegüket évenként lepecsételt borítékban letétbe helyeznék az illetékes kereskedelmi és iparkamaránál. A kamarák vezessenek nyilvános jegyzéket azon kereskedőkről és iparosokról, akik mérlegüket az előbb említett módon letétbe helyezik. Ilyként minden hitelező megkíméltetnék a solvens kereskedők között kétségtelenül kinos közvetlen tudakozódási kötelezettségtől és a kamaránál vezetett jegvzé* A hitelsértési törvényre 11932. IX. t. ej vonatkozó észrevételek és reformjavaslatok. 1934.