Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - A kereskedelmi könyvvezetés jogi problémái

168 KERESKEDELMI JOG 11. Wt. bői a szempontból tulajdonképpen a könyvelés az e téren mutatkozó nélkülözhetetlen előnyökön felül még azokat a rendkívüli adózási kedvezményeket is biztosítja a kereskedőnek és iparosnak, amelyeket a cikkíró úr is érint fejtegetéseiben. Ezenfelül más nagy előnyök is mutatkoznak a kereskedő javára szabályos könyvvezetés esetén, így a kereskedelmi könyvek perbeli kivételes bizonyító ereje, a könyvkivonat alapján való előjegyzési lehetőség, stb. Mindebből kitünőleg a könyveléssel járó előnyök nyilvánvalóan meghaladják azokat a terheket, amelyeket a könyveléssel járó elfoglaltság vagy minimális költség a kereskedőre nézve jelent. Egyenesen elképzelhetetlen, hogy az, akit a közfelfogás általában kereskedőnek szokott tartani, megfelelő, bárha egészen primitív könyvelési rendszer nélkül egzisztálni tudjon és ebből a vitathatatlan megállapításból következik az, hogy az a kereskedő, aki azt állítja, hogy nem vezet könyvelési számadásokat, minden kétséget kizáróan rosszhiszemű és tudatosan és kétségtelenül hitelezői megkárosítására irányuló célzattal mulasztja el a könyvelési kötelezettséget, illetve megsemmisíti, vagy eltitkolja könyvelését, vagy könyvelési adatait. A hitelező szempontjából a könyvelési kötelezettség kizárólag az adós megbízhatósága, annak fizetésképtelensége esetén pedig az előző gesztió felderítése és felelősségrevonás lehetőségének szempontjából bír jelentőséggel. Helyesen mutat rá dr. Kacsóh Bálint a Pester Lloydban nemrég megjelent és e tárggyal foglalkozó kitűnő cikkében arra a különbségre, amely a hitelezői óvatosság szempontjából a pénz- és áruhitelezők között mutatkozik, mert míg a pénzhitelt nyújtó bank rendszerint előzetes betekintést kíván az adós könyveibe, addig néha egész valószínűtlen magasságú áruhitelek nyújtatnak anélkül, hogy az áruhitelező legalább aziránt érdeklődnék, hogy adósnak van-e egyáltalán könyvelése. A kérdés közjogi, helyesebben pénzügyi jogi vonatkozásai szempontjából elsősorban a dr. Hallá Aurél által kiemelt adózási és illetékügyi előnyök, illetve a könyvek alapján készített mérlegek adatai szerint eszközölt adókivetés rendszerének előnyei mutatkoznak. A helyes és szisztematikus könyvelés kötelezettsége tehát, a fentebb említett magánjogi szempontoktól eltekintve, kétségtelenül közérdek szempontjából is fontosnak tekinthető, ehelyütt azonban utalnom kell a fentebb említett rosszhiszemüségi momentumokra, amely nemcsak a hitelezőkkel, hanem az állammal szemben is esetenként mutatkozik. A rendszeres könyvelés igen sok esetben ép azért mellőztetik, mert a kereskedő az állammal szemben épúgy nem kíván betekintési lehetőséget nyújtani forgalmi és vagyoni viszonyaiba, mint hitelezőinek, sőt igen gyakran tapasztaltam, hogy igen jelentékeny összegű tartozással fizetésképtelenségét bejelentő adós az üzleti könyvek hiányát azzal az egyébként helytelen és oktalan indokolással próbálta menteni, hogy a forgalmiadóhatóságtól a könyvvezetés alól felmentést kapott és azt hitte, hogy így az általános könyvelési kötelezettség alól is felmentést kapott. Mindezekre való tekintettel elgondolásom szerint a kereskedelmi szervezettség kritériumának kissé általánosnak látszó keretein túlmenőleg inkább az adó által igénybevett hitelvolumen mértékéhez kellene igazodnia a könyvelési kötelezettség határának és .ez a helyes elgondolás mutatkozik azokban az idevágó reformokban, amelyeket a hitelvédelmi érdekeltségek kérésére a kényszeregyességi rendelet megfelelő kiegészítéseként a ker. Kormány kilátásba helyezett. A könyvelési kötelezettség teljesítésének a hites könyvvizsgáló által való előzetes megállapítási kötelezettségétől kétségtelenül igen jelentékeny javulása várható a jelenlegi helyzetnek az egész könyvelési komplexum, főleg azonban a preventív hitelvédelem szempontjából. A tervbevett 10.000 P-s hiteltartozási értékhatár megfelelőnek lá.tszik, miután az mintegy 20—25.000 P évi átlagforgalomnak felel meg, amely általában az e szempontból figyelembejövő kereskedelmi tevékenység alsó értékhatárának tekinthető. Dr. Hallá Aurél a könyvelés mikéntjére vonatkozó fejtegetéseiben megállapítja a K. T. 25. §-ában foglalt előírásoknak az újabb, átíráson alapuló rendszerű könyvelésekkel szemben való elavultságát. A kir. Kúria 5998/1932. P. k. sz. Ítélete kétségtelenül nem felel meg a mai kor szellemének és igen sajnálatos lenne az, ha pl. a telekkönyvi előjegyzés előfeltételei fennforgásának megállapítása a telekkönyvi hatóságok részéről a jövőben is csupán a jelenlegi joggyakorlat alapján volna megoldható. Az a jelenlegi gyakorlat, hogy a telekkönyvi előjegyzés alapjául szolgáló könyvkivonatot a kereskedő a kartotékról egyszerűen bemásolja egy külön e célra tartott régimódi, befűzött, lapszámmal ellátott, sőt a nagyobb ünnepélyesség okából a pénzügyigazgatóság által lepecsételt könyvbe és az így „szabályszerűvé" tett könyvből újra kimásolt könyvkivonatot hitelesítteti a közjegyzővel, — valóban nem nagyon alkalmas arra, hogy a korrekt kereskedelmi könyvezetésnek a törvény és a köztudat által is elismert kivételes bizonyítóerő tekintetében mutatkozó presztízsét növelje. A könyvelési technika mai fejlettsége mellett feltétlenül megvalósítható az, hogy a bekebelezés alapjául