Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - A kereskedelmi könyvvezetés jogi problémái

U. m KERESKEDELMI JOG 167 ség hatékonyabb teljesítését napirendre tűzni kívánjuk. — amely irányban tett kezdeményező lépésért dr. Hallá Aurél államtitkár urnák csak hálával tartozhatunk —. akkor a kérdés e vonatkozására megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. A leghatékonyabb propaganda a könyvvezetési kötelezettség teljesítésére pénzügyi hatóságaink oly irányú gyakorlata lenne, amely a szabályszerűen vezetett, megbízható könyvek alapján felállított mérleget el is fogadná. Elképzelhetőnek tartanánk e részben még egy oly további kautélat is, hogy a könyvek szabályszerű vezetését, azok rendszerességét s azt a körülményt, hogy a könyvekben foglalt tételek megfelelő bizonylatokkal is alá vannak támasztva, hites könyvvizsgáló tanúsítványával kellene igazolni. Pénzügyi hatóságainknak módjukban állana, hogy bizonyos időközökben a társulati adónál szokásos revíziók mintájára, az egyéni cégeknél megtartandó vizsgálatok alapján meggyőződést szereznek a könyvvezetés szabályszerűségéről és a beterjesztett mérleg helytállóságáról. Általános szabályként azonban annak az elvnek kellene érvényesülnie, hogy a megfelelő könyvek alapján elkészített mérleget a pénzügyi hatóságok az adóalap megállapításánál elfogadják. A könyvvezetési kötelezettség kikényszerítésének legnyomatékosabb szankciója a fizetésképtelenség esetén felmerülő büntetőjogi vonatkozásokra esik. Az 1932: IX. sz. hitelsértési törvényünknek eziránvű rendelkezései e vonatkozásban eléggé hatálvosaknak nem tekinthetők. A törvény 4. §-a vétségnek minősíti adósnak eljárását, ha fizetésképtelenségére nyilvánvaló pazarlása, nagvmértékben hanyag, vagy könnyelmű üzletvitele vezetett. Mint ennek egyik esetét említi meg e § azt a körülményt, hogy az adós. bár a jog szabályai szerint ügyleteit és vagyoni állását feltüntető könyvvezetést lett volna köteles folytatni, illetve mérleget készíteni. — ez irányú kötelezettségének eleget nem tett. Mint azonban erre a törv ény indokolása is rámutat, a mérlegkészítés, illetve a könyvvezetési kötelezettség teljesítésének elmulasztása önmagában véve nem ad alapot a büntethetőségre, hanem csak akkor, ha az 1. bekezdésben meghatározott általános feltételek is fennállónak. Az e szakaszban foglalt rendelkezéseknek korábban a Btk. 416. §-ában szabályozott vétkes bukás tényálladéka felelt meg. Ez a korábbi törvény, csődnyitás esetén, a könyvvezetési mulasztást önmagában véve vétkes bukásnak minősítette. — míg a hiieLériébi törvény csak abban az esetben bünteti adós e mulasztását, ha e cselekménynek volt a következménye az üzleti egzisztencia összeomlása. Ha még ehhez figvelembevesszük. hogy ugyané § 3. bekezdése értelmében a bűnvádi eljárást itt csak magánindítványra lehet megindítani. amelynek megtételére a megkárosított hitelezők tőkeösszeg szerint számított többsége jogosult, — akkor e rendelkezésekben is a megtorló lépések megtételének egy további akadályát kell látnunk. A könyvvezetési kötelezettség büntetőjogi szankcionálása olyirányú reformot igényelne, mely szerint a könyvvezetési kötelezettség, illetve mérlegkészítés elmulasztása adós fizetésképtelensége esetén önmagában véve vétségnek minősülne — tekintet nélkül arra, hogy e mulasztás és adós összeomlása között mily okozati összefüggés konstruálható. A szabályozásnak ez a módja, mely bűntetőtörvénykönyvünk vétkes bukásra vonatkozó korábbi rendelkezéseinek visszaállítását jelentené, s megfelelne a számos külföldi jogok analóg rendelkezéseinek is. komoly lépés lenne a könyvezetési kötelezettségnek az eddiginál hatályosabb módon történő kikényszerítésére. A kereskedelmi könyvvezetés jogi problémái Irta: Dr. Sárkány Lajos a Magyar Hitelezői Védegylet ügyésze. Dr. Hallá Aurél államtitkár űrnak a Kereskedelmi Jog legutóbbi számában megjelent cikke minden tömörsége mellett is teljes áttekintést nyújt a kötelező kereskedelmi könyvelés kérdésének rendkívüli fontosságú magánjogi, közjogi és főként gazdasági vonatkozású problémái tekintetében. Ha a kiváló cikkírótól megszokott szisztematikával felépített tanulmány végső konklúziójában foglalt sorrend szerint akarunk hozzászólni a tárgyhoz, úgy meg kell állapítanunk, hogy a K. T. 5. §-a megfelelő kiegészítésének szükségessége valóban kétségtelenül fennforog. A K. T. 5. §-a a könyvvezetési kötelezettség előfeltételeként azt jelöli meg, hogy az üzlet a kisipar körét meghaladja. Ez dr. Hallá Aurél úr szerint a kereskedelmi megszervezettség szükségességének a kritériumával lenne pótlandó, abból a kétségtelenül logikus elgondolásból kiindulva, hogy a nagyobbterjedelmü üzleti tevékenység szükségszerű megszervezésének bizonyos könyvelési berendezés elengedhetetlen velejárója. Célszerűnek tartom a kereskedelmi könyvvezetés kérdésének három szemszögből való megvilágosítását és pedig: a kereskedő, a hitelező és az állam szempontjából. A kereskedő szempontjából a könyvvezetés szükségszerűsége, sőt nélkülözhetetlensége adva van. Könyvelés nélkül még aránylag csekély terjedelmű üzleti forgalom sem tekinthető át és szabályozható kellőképpen és eb-