Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 9. szám - A szolgálati találmány

9. 52. KERESKEDELMI JOG 139 tevékenység vagyonjogi joghatása közvetlenül a képviselt vállalat javára áll be. 3. Foglalkoznunk kell végül azzal a kérdéssel, hogy az alkalmazottnak jár-e külön díjazás a szolgálati találmány ellenében. Fennálló jogunk alapján e kérdést nemleges értelemben kell eldöntenünk. A szerződésszerű javadalmazás ellenértékéül szolgál az alkalmazott mindennemű szolgálati tevékenységének, s következésképpen szolgálati feladatkörébe tartozó feltalálói tevékenységének is. Ezzel szemben a Szabadalmi Bíróság fentebb már említett törvénytervezete kötelezővé kívánja tenni a szolgálati találmány ..megfelelő". ..a találmány értékével arányban álló" díjazását. Kétségkívül rokonszenves is, hogy az. aki műszaki tudását és invencióját valamely vállalat szolgálatába állítja, maga is részesedjék szellemi alkotásának anyagi hasznában. Minthogy azonban a munkaadó, aki alkalmazottjának állandó javadalmazást biztosít, ezzel magára vállalja az alkalmazotti munka netaláni meddőségének kockázatát, a magunk részéről nem találjuk méltánytalannak, ha e munka esetleges gyümölcse is kizárólag öt illeti. A tervezet álláspontja ellen szól az is, hogy a „megtelelő", ül. „arányos" ellenérték megállapítása múlhatatlanul vitákra fog vezetni; nyugalmat pedig az érdekeltek megegyezése sem biztosít, mert az alkalmazott azt — függő helyzetére val óhivatkozással — utólag megtámadhatná, és különösen elbocsátása esetén meg is támadná — valószínűleg valamennyi szolgálati találmánya tekintetében az elévülési idő határáig visszamenően! Végül ügy látjuk, hogy a tervezet szerint a munkaadó kötelezve is lenne a végsősorban bíróilag megállapítandó ellenérték szolgáltatására — és a kötelezettség alól azáltal sem szabadulhatna, ha a találmány szabadalmáról ltmond. Ez — nagyjelentőségű találmányok esetében — számottevő, előre nem látott terhet jelenthetne a munkaadóra, aki azt azért lenne kénytelen elviselni, mert könnyelműen — s talán nem is sejtve — tehetséges kutatómérnököt alkalmazott! Fel kell vetnünk tehát a kérdést, hogy vájjon valóban olyan elvitathatatlan szociális követelmény-e a feltaláló alkalmazottak találmányaik után való külön díjazása, hogy emiatt törvényi űton el kell zárni iparvállalatainkat annak lehetőségétől, hogy bármilyen jólfizetett alkalmazottak igénybevételével, de kizárólag a maguk részére — a saját kockázatukra, de egyedül a saját hasznukra is —. végeztessenek kutató munkát? Rendkívül megszívlelendőnek tartjuk viszont Mager Géza ama javaslatát, amely szerint a munkaadót elővételi jog illesse meg azokra az alkalmazotti találmányokra, amelyek megalkotása nem tartozott ugyan a feltaláló szolgálati feladatkörébe, de amelyek tárgya mégis a feltaláló szolgálati „ügykörébe" vág. Hasonló rendelkezést tartalmaz az olasz törvény 23. §-a is.j Az erkölcsi haszon természetesen minden esetben a feltalálót illeti, amennyiben a találmány szerzőjeként csak ő szerepelhet. Ő élvezi továbbá az erkölcsi sikerrel elválaszthatatlanul egybekötött anyagi előnyöket, ami pl. magasabb fizetésben vagy jobb elhelyezkedési lehetőségben nyilvánul meg. Végül csak helyeselni lehet a Nemzetközi Unió által ehogadott azokat a reformjavaslatokat is, amelyek a feltaláló alkalmazott nevének a szabadalmi lajstromban valamint szabadalmi okiratban való feltüntetésére vonatkoznak. SZE3ILE DT. Bálás p. Elemér a szegedi egyetem perjogi tanára. Az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályában elfoglalt díszes pozíciót cseréli fel Bálás kúriai bíró az egyetemi professzurával. A kiváló büntető- és szerzői jogász, kinek mélyen szántó tanulmányai közismertek, otthagyja hosszú működésének színhelyét és a főiskolai diákok atyamestere lesz. Bizonyára ott is mindenki szeretni és becsülni fogja. A tudomány és a törvényelőkészítés — remélhetőleg — szintén nem fogja őt nélkülözni, mint ahogy Nizsalovszky és Kuncz professzorok, akik szintén az igazságügyminisztériumban működtek, továbbra is hűséges szolgái maradtak tudományuknak s a törvényelőkészítésnek. Július Magnus "0 éves. A német jogászságnak tudásban egyik leguniverzálisabb, tevékenységben egyik legagilisabb reprezentáló ja, az eszmei javak jogterületének nálunk is közismert nagynevű művelője most töltötte be 70-ik életévét. Magnus az államok határainál meg nem álló. mert az általános emberi kultúrközösség kincsét képező jogeszmének nemcsak hirdetője, hanem tettekkel egyik legtevékenyebb munkása is Európában. Hogy mint a Berliner Anwaltsverein elnöke és mint két évtizeden át a világ legnagyobb jogi szaklapjának, a Juristische Wochenschrift-.nek. szerkesztője és naggyáteremtője. hogy mint német jogi szakíró az ügyvédség és a legkülönbözőbb jogterületek fejlesztése érdekében mit alkotott: a magyar jogászságot csak közvetve érdekelheti, de az a tevékenység, amelyet a nemzeti jogok és jogmüvelók egymáshoz való közelítése terén kifejtett — nemzetiségi határok nélkül —, minden állam jogászainak elismerésére igényt tarthat. Gondolatvilágának és tevékenységének szellemét az a tény jellemzi a legjobban, hogy a német birodalmi törvénykezési jog 50 éves jubileumát 1929ben oly egyetemes tanulmányok kiadásával ünnepelte, mint a ,,Die Rechtsanwaltschaff és ,JDie höchsten Gerichíshöfe der WeW\ A „Tabellen zum Internationalen Rechf (Zivilprozess: Staatsangehörigkeit: Urheberrecht; YVechselreeht) az