Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 9. szám - Az árrombolás miatt előterjesztett panaszok felett döntő bizottság - A részletügyletekről szóló törvényjavaslat

140 KERESKEDELMI JOG 9. SZ. egész világ gyakorlati jogászsága praxisában közkézen forog. Az ügyvédi hivatás egyetemessége körüli tevékenységnek elismeréseként az Union Internationale des Avocats alelnökévé, szakírói tevékenysége előtti zászlómeghajtás jeleként a frankfurti és heidelbergi egyetem tiszteletbeli doktorává avatta Magnust, akit a maga elé tűzött célok kivívására nemcsak példátlan eszmegazdagság és ritka tollforgató képesség, hanem mindenkit lebilincselő személyes charme is kivételesen kvalifikált. De a magyar jogászság és a magyar jogtudomány mindenekfelett speciális hálával is tartozik Magúmnak azért a lelkes megbecsülésért, amelylyel a magyar jogi tudásnak minden nemzetközi alkalommal adózott és amely látható kifejezést is nyert a sokat igérő kezdettel megindult, de a világháború szerencsétlen kimenetelével megakasztott „Archív fúr das Uhgarische Recht" című magas színvonalú .folyóiratnak Berlinben, dr. Fazekas Oszkár társszerkesztésében történt kiadásában. A 70 év dacára munkakedve és alkotóereje teljében levő kiváló egyéniség iránti meleg érzelmeiknek, Magnus nagyszámú tisztelői díszes üdvözlő iratban adtak méltó kifejezést, melyhez e sorokkal szerkesztőségünk is csatlakozik. Az árrombolás miatt előterjesztett panaszok felett döntő bizottság. Most jelent meg a m. kir. iparügyi miniszternek 27.000/1937. Ip. M. számú rendelete, amely az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1936. évi VII. tc. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az igazságügyi miniszterrel egyetértően a fenti döntőbizottság szervezetét szabályozta. Ezen rendelet, amely kihirdetése napján, 1937 aug. 13-án, életbe is lépett, bizonyos megjegyzésre késztet, amely ugyan talán már kissé meg is késett. Az 1936. évi VII. tc. 28. §-a az Ipaí>, testületekről szóló 1932. évi VIII. tc. 19. §»-át kiegészíti azzal, hogy az ipartestület elöljárósága az illetékes Kereskedelmi és Iparkamarához fordulhat, sőt az érdekelt szakosztály előterjesztésére odafordulni köteles azzal a panasszal, ha valamely iparban az ipartestület egy tagja vagy a tagok egy része árrontást követ el. Ezen 28. §. alapján állíttatott fel a kamarai bizottság, melynek ügyrendjét a fenti iparügyi rendelet részletesen szabályozza. Szerény véleményünk szerint félő, hogy ez a döntőbizottsági eljárás az ipartestületek kebelében hatásköri vitákra, hogy úgy ne mondjam, hatalmi vetélkedésekre adhat alkalmat. Az 1932. évi VIII. tc.-ben szabályozott ipartestületi törvény 25. §-a ugyanis felállítja az Ipartestületi Szék intézményét, amely egyrészt éppen az üzleti, kari tisztesség követelményeinek érvényesítése, — ahová bizonyára az árrontás kérdése is tartozik —, érdekében állíttatott fel avégből, hogy az ellentéteket igyekezzék békésen kiegyenlíteni azáltal, hogy amennyiben ilyenekről értesül, az illetőket eljárásuk helytelenségére figyelmezteti; és amennyiben figyelmeztetésének eredménye nem volna, az illetők ellen az illetékes hatóságnál, bíróságnál, feljelentést adhat be, magánindítványt tehet és felperességi jogot gyakorolhat. Az Ipartestületi Törvény tehát felállít egy szervet, amely az ipartesület által alkotott alapszabályok szerint működik, amely tisztességtelen verseny, tehát árrontási kérdésekben is, békéltető hivatást teljesít; amely azonban a békéltetés sikertelensége esetére a törvény által adott aktorátusi joggal bír, amely tehát az illetékes hatóságnál, illetőleg bíróságnál saját nevében felléphet a tisztességtelen versenyzők, tehát az árrontók ellen is. Már most az ipari novella 28. §-a alapján felállíttatott egy döntőbizottság, amely az ipartestületi elöljáróság panasza alapján dönt olyan kérdésben, amely az alaptörvény értelmében az Ipartestületi Széknek van fenntartva. Minthogy pedig az 1936. évi VII. tc. nem helyezte hatályon kívül az 1932. évi VIII. tc. 25. §-át, hanem csupán az ipartestületi elöljáróságnak a 19. §-ban szabályozott hatáskörét terjeszti ki, az elöljáróságnak adott ezen panaszemelési jogból könnyen hatásköri viták származhatnak az Ipartestületi Elöljáróság és az Ipartestületi Szék között; másrészt pedig előfordulhat, hogy ugyanazon ügy miatt az ipartestületi elöljáróság a Kamara döntőbizottságához fog fordulni, az Ipartestületi Szék pedig a neki adott felperességi jognál fogva a törvény rendes útját fogja igénybevenni. Aki egyes ipartestületek kebelén belül előforduló egyenetlenségekre gondol és aki az egyesületekben szerepelni vágyó iparosok esetleges hatalmi törekvései előtt sem húny szemet, méltán fogja kérdezni, hogy a rendelet alkotója miért nem hozta összhangba az Ipartestületi Szék és Ipartestületi Elől járóság hatáskörét? — Most még a rendelet tulajdonképpen bölcsőjében van, úgy, hogy ezen a kettősségen gyors intézkedéssel segíteni lehetne. sz. I. A részletügyletekről szóló törvényjavaslat. A kormány a napokban küldötte szét az érdekképviseleteknek véleményezés végeit a részletügyletek újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat előadói tervezetét. — A tervezet (T.) ugyancsak mezőgazdasági gépek, varrógépek és kerékpárok vételére vonatkozik, mégis elvi jelentőséggel bír, mert a T. 13. §-a törvényes felhatalmazást ad a in. kir. minisztériumnak arra, hogy e rendelkezéseket egyéb áruk részletügyleteire ís kiterjessze. Ez a törvényes felhatalmazás nézetünk szerint veszélyeket rejt magában, mert az egyes árunemek természete a részletügylet tekintetében más-más szabályozást tesz szükségessé és így helyesebb volna ennek a kérdésnek más árukra való szabályozását egyedül a törvényhozásnak fenntartani. Mindenesetre azonban ez a momentum kidomborítja a javaslat elvi jelentőségét, mert nyilvánvalóan a kormány a kérdés jövőbeni szabályozásánál ugyanezeket a szempontokat kívánja majd szem eőtt tartani. A T. a gazdaságilag gyengébb és kevésbé tapasztalt vevő érdekeinek védelmében áll. Az 1. §. a tulajdonjog fenntartást csak írásbeliség esetén és csak akkor ismeri el hatályosnak, ha a részletfizetések határideje az okiratban naptár szerint meg van határozva. E részletfizetési kedvezmény megvonását csak írásban és csupán legalább 2 részletnek megfelelő és a vételár 10%-nál nagyobb részlet elmulasztása esetére lehet kikötni. A vevővel szemben kötbér kikötése hatálytalan és hatálytalan annak kikötése is, hogy a vevő a megfizetett részletet vagy az adott foglalót elveszti. A 2. §. értelmében 500 pengőnél kisebb vételár