Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 9. szám - A szolgálati találmány

9. sz. KERESKEDELMI JOG 137 Azokra tehát szabadalmi törvényünk általános rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a találmány feltalálójának azt az iparvállalatot | céget, jogi vagy természeti személyt' kell tekinteni, amelynek alkalmazottai a találmány megalkotására összeműködtek. A munkaadó iparvállalatot illetik meg tehát mindazok az akár személyi, akár vagyoni természetű jogok, amelyek a feltalálói minőséghez fűződnek és következésképpen azt illeti meg a találmány szabadalma is. b) Az alkalmazotti találmányok második csoportját azok a műszaki megoldások alkotják, amelyeket valamely alkalmazott — vagy több alkalmazott együtt — szolgálati feladatkörén kívül talált fel. Az ilyen találmány felett szerzője ugyanolyan szabadon rendelkezik, mint bármely más — alkalmazotti jogviszonyban nem álló — feltaláló saját találmánya felett. Éppen ezért ezeket a szakirodalom szabad alkalmazotti találmányoknak (freie Erfindung) nevezi. A szabad alkalmazotti találmányok szabadalmára egyedül a feltalálónak van igénye: éspedig akkor is, ha a találmány megalkotására szolgálati tevékenysége közben nyert ösztönzést. Sőt az ilyen találmány szabadalmára akkor sem támaszthat igényt a munkaadó, ha a feltaláló kisérleteit munkaideje alatt, munkaadója üzemében és a vállalat munkaeszközeinek igénybevételével végezte. Ha az alkalmazott tudva jogellenesen használta fel szolgálati idejét, vagy a vállalat anyagát saját céljaira, a munkaadó őt emiatt elbocsáthatja és az okozott kár megtérítését is követelheti: a találmány azonban a feltaláló szabad rendelkezése alatt áll. A szabad alkalmazotti találmányok fogalmának közelebbi meghatározásával nem kell foglalkoznunk, mert az az .rüzemi~ találmányok és alább tárgyalandó ..szolgálati" találmányok fogalma alapján önként adódik. Szabad alkalmazotti találmányok ugyanis mindazok az alkalmazotti jogviszonyban álló személyek által feltalált műszaki megoldások, amelyek sem ..üzemi", sem ..szolgálati" találmányoknak nem minősülnek. c) A szoros értelemben vett szolgálati találmányok i Diensterfindung > alkotják az alkalmazotti találmányok harmadik csoportját. Ilvennel akkor állunk szemben, ha a feltaláló szolgálati szerződéséből vagy szolgálati jogviszonyából folyó feladatköréhez tartozott, hogy szakértelmét olyan természetű műszaki megoldások keresésére fordítsa, aminőt a kérdéses találmány tartalmaz. A szolgálati feladatkörhöz tartozik a szolgálati szerződésben kifejezetten megállapítottakon felül az a munkakör is. amelynek ellátását az alkalmaztatás által szolgálni kívánt érdekek vagy a jogviszony természete teszik az alkalmazott kötelességévé. A szerződésben kifejezetten megállapított kötelezettségekkel egy tekintet alá esnek továbbá a ..szolgálati főnök" által az alkalmazotti szerződés keretén belül adott utasítások, úgyszintén azok a külön megbízások is. amelyeket az alkalmazott a szolgálati jogviszony alapján elvállal. A szolgálati szerződés tartalma, üt az alkalmazotti jogviszony természete alapján az alkalmazott szolgálati feladatkörébe tartozónak kell tekinteni a feltalálói tevékenység kifejtését különösen akkor, ha a vállalat kutató intézetében vagy szerkesztési irodájában kutató munkára nyert alkalmazást; úgyszintén az alkalmazott feladatkörébe tartozik a technikai inventiv munka akkor is, ha vezető műszaki pozíciót tölt be. Ez a feladatkör azonban nem terjedhet túl a munkaadóvállalat ama ágának tárgykörén, amelyben a feltaláló alkalmazva van: ha pedig az alkalmazott munkájának iránya közelebbről meg van szabva, a részére előírt tárgykörön. Önként értetődik, hogy csak az alkalmazotti jogviszony tartama alatt feltalált műszaki megoldások minősülhetnek szolgálati találmányoknak. E viszony fennállása kérdésében pedig nem a jogi. hanem a tényleges helyzet az irányadó. A feltalálónak a vállalatból történt tényleges kiválása után megalkotott találmánya tehát akkor sem minősülhet szolgálati találmánynak, ha az alkalmazási viszony a kérdéses időpontban jogilag még fennállott: így pl. ha a feltalálót a vállalat munkahelyéről már elbocsátotta, de felmondási ideje még nem telt le. Az alkalmaztatás tényleges megszűnte után a feltalált találmányok a feltaláló szabad rendelkezése alá esnek — akkor is, ha az előmunkálatokat szolgálati idejében és szolgálati feladatkörén belül végezte —. másfelől viszont az alkalmaztatás megkezdése előtt végzett kutatások, vagy kísérletek, stb. a későbbi munkaadó javára hozzák meg gyümölcsüket, ha a feltaláló szellemének terméke a szolgálati jogviszony fennállása alatt érik meg találmánnyá. E tétel merevségét csökkenti, hogy a találmány megalkotásának időpontja szempontjából nem a legutolsó — a műszaki megoldás lényegét nem érintő —, simítások elvégzése az irányadó, hanem a feltalálói gondolat olyanfokú megérése, amely mellett a találmány végleges kidolgozása további inventiv tevékenységet már nem igényel. További korlátot szab a fenti tételnek a jóhiszeműség követelménye és a joggal való visszaélés tilalma. Nyilvánvaló ugvanis, hogyha az alkalmazott valamely jelentősnek gondolt találmánya megalkotásának küszöbén éppen azért hagyja el munkahelyét, hogv