Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 7. szám - Internationales Wettbewerbsrecht

114 KERESKEDELMI JOG 7. sz. Az ellenkező álláspont, vagyis az, hogy kihágás megállapítása hiányában meg nem engedett ver­senycselekmény elvileg kizárt, a törvénnyel léte­sített versenytilalom kijátszását jelentené. Helyes tehát a: fellebbezési bíróságnak arra vonatkozó jogi álláspontja, hogy az alperes által gumicikkeknek zárórán túl oly módon való áru­sítása, amely az alperes üzletének ajtajába^ elhe­lyezett automaták útján történik, az üzleti tisz­tességbe ütközik arra való tekintet nélkül, hogy egy adott esetben a rendőri büntetőbíróság ezt a cselekményt nem minősítette a záróra áthágását megvalósító kihágásnak — és ezen az alapon meg­felel az anyagi jogszabályoknak a fellebbezési bí­róságnak az alperest ennek a cselekménynek abbanhagyására kötelező Ítéleti döntése. 87. Ugyanazon ténybeli és jogi alapján több (41) kereskedő perbevonása a tisztességbe vagy jóhiszeműségbe nem ütközik, a joggal való vissza­élésnek nem tekinthető.* * Több hasonló ítélet. A bíróság a perköltségeknél vette figyelembe e momentumot. Szerk. (P. IV. 1164/1937. sz. a. 1937. március 5-én.) 88. Igaz, hogy a vevőközönségnek ingyenes jut­tatásokban való részesítése körében kifejlődött üzleti felfogás szerint a csekélyebb értékű, főként reklám jellegű ingyenes juttatások, mint úgy ne­vezett üzleti figyelmességek az üzleti tisztesség­gel nem ellenkeznek, de csak akkor, ha azok al­kalomszerűek és rövid ideig tartók. Az oly ingye­nes juttatás azonban, amely állandóan, rendsze­resen történik, a juttatás csekély értéke esetén is elveszti a megengedett üzleti figyelmesség jellegét és tiltott ajándékozássá válik, mert az ingyenes juttatást a tisztességes üzletvitel köréből nem az adott tárgy kisebb vagy nagyobb értéke, hanem elsősorban a juttatás rendszeressége zárja ki. (P.IV. 698/1937. sz. a. 1937 április 22-én.) 89. Megállapítás per jogosultsága „Túrán" és „Ujturán** elnevezések — más kísérő körülmény híjján — nem téveszthetők össze. (iP. IV. 5574/1936. sz. a. 1937 január 19-én.) I. A Pp. 130. §-a az ott előadott feltételek mel­lett megkülönböztetés nélkül megengedi valamely jogviszony vagy jog fennállásának vagy fenn nem állásának bírói megállapítása iránt kereset indí­tását. Erészben csak akkor telhető kivétel, ;ha va­lamely jogszabály meghatározott jogviszonyok kö­rében ilyen keresetet kizár. Az 1923. évi V. t.-c. azonban a versenyjog terén ilyen kizáró rendel­kezést nem tartalmaz. A fellebbezési bíróság ítéletének indokolása sze­rint helyesen fejtette ki, hogy az alperes a felpe­res ellen folytatott végrehajtás során headott ira­taiban nemcsak a „Túrán" szónak nyomtatványain és bélyegzőin való (használatát, hanem az izzólám­páknak ,,Ujturán" árunéven való forgalombalhoza­talát is kifogásolta, mert hiszen ily árunévvel el­látott lámpák forgalombahozatala miatt adta be a végrehajtási kérvényt. És mert a felperes jog­állapotát nem a végrehajtási eljárás, banem a végrehajtási eljárás során tett alperesi kijelentések veszélyeztették, a fellebbezési bíróság az ítéletében 'felihozottak alapján helyesen állapította meg a megállapítási per szükségességét. II. A fellebbezési bíróság ítéletének vonatkozó ihelyes indokolása szerint az alperes által izzó­lámpáinál használt „Túrán" árunév a felperes ál­tal használt ,,Ujturán" névvel más kisérő körül­mény hiányában össze nem téveszthető. Ily kisérő körülmény lenne az, ha felperes „Ujturán" izzó­lámpáit bármily vonatkozásban a választott bíró­ság ítéletével összetéveszthetőnek kimondott „Tú­rán" név használata mellett hirdetné vagy hozná forgalomba. Ámde a fellebbezési bíróság — a ki­fejtendők szerint helyesen — kimondotta azt, hogy a Túrán nevet a (felperes izzólámpákkal kap­csolatban semmi vonatkozásban sem használhatja. Ilyként pedig helyes a fellebbezési bíróság ítéleti rendelkezése, amellyel helyt adott a felperes ke­resetének abban a részében, amely szerint alperes­nek nincs joga követelni, hogy a felperes izzó­lámpáin az „Ujturán" elnevezés használatától tar­tózkodjék. 90. A Máv megtilthatja bérlőjének, hogy a ver­senytárs áruját (Menetrend) árusítsa. (P. IV. 760/1937. sz. a. 1937 március 18-án.) A felperes az alperes vállalatának területén ver­senycselekményt nem végezhet, mert ennek tűré­sére az alperes kötelezve akkor sincsen, ha egyéb­ként az alperes területe a közönség közlekedésére nyitva áll. Az alperesnek az a cselekménye tehát, amellyel a felperesi menetrendkönyveknek az alperes terü­letén való árusítását — habár rendőri közeg köz­benjöttével — megakadályozta: nem jogellenes, mert szükséges volt avégett, hogy a felperesnek közvetlen jogellenes támadá­sát magáról elháríthassa. Az alperesnek, illetve a rendőri közegnek az az eljárása pedig, hogy a felperesi kiadványokat az árusok birtokából elvette, de egy óra múlva visz­szaadta, a jogos védelem határa túllépésének számbavehető sérelem hiáyában nem minősíthető. Az irányadó tényállás szerint a Keleti pályaud­var előtti 46-os villamos végállomásánál levő do­hányüzlet tulajdonosa az üzleti helyiséget az al­perestől bérli (1. a 23. sorsz. jkben a felek egyező előadását). Annak sem törvényi, sem erkölcsi akadálya nincsen, hogy a bérbeadó alperes a bérlő­jével olyan megállapodásra lépjen, hogy az utóbbi az alperes bérbeadó versenytársának áruját nem árusíthatja. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bí­róság, amidőn a felperest a fentiekkel ellenkező értelmű abbanhagyás iránti keresetével elutasí­totta. 91. Szabadalom lejárta után a szabadalmazva volt tárgynak még szolgai utánzása sem képez — egymagában, kisérő tisztességtelen momentumok nélkül — tisztességtelen versenyt. — Üzleti és üzemi titok mindaz, amit csak a jogosított, vagy ennek akaratából a személyeknek csak egy szű­kebb köre (esetleg a vevők) ismer. (P. IV. 569/1937. sz. a. 1937 április 7-én.) Általános jogelv, hogy az emberi munkának minden eredménye — bármilyen szellemi és anyagi áldozatot igényelt is —, amennyiben külön

Next

/
Oldalképek
Tartalom