Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - Névvédjegy

98 KERESKEDELMI JOG 6. SZ. Pénztartozás 72. Dollárbetét esetén az értékállandóság biztosítására vonatkozó külön megállapodás híjján sem alkalmazható a K. T. 326. §-a, hanem a fizetendő pénzösszeget a felek között fennálló összes körülmények vizsgálata mellett a jóhiszeműség és méltányosság szerint kell megállapítani. (Letétkori érték.) (P. VII. 777/1937. sz. a. 1937 április 15-én.) A fellebbezési bíróság megállapítása szerint a felperes a keresettel követelt betétösszeget dollárbankjegyekben helyezte el az alperesnél és közöttük oly megállapodás, amellyel a betét értékállandóságát kifejezetten biztosították volna, — nem létesült. Alapos a felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy a betétnek dollárösszegben való elhelyezéséből azt a következtetést vonta le, hogy a peres felek szándéka arra irányult, hogy a betéti összeg valóságos dollárokban fizettessék vissza. Külföldi pénznemre szóló tartozás lerovása tekintetében ugyanis az általános szabály az, hogy ellenkező kikötés hiányában az ily tartozás teljesítése belföldi pénznemben történik, — következéskép, ha a felek szándéka és célja az, hogy valóságos külföldi pénznemben fennálló és teljesítendő kötelezettség állapíttassák meg, ennek megvalósításához kifejezett megállapodás szükséges. Ily megállapodás azonban ebben az esetben ügyleti nyilatkozat útján nem történt és egyedül azt, hogy a felperes a betétet az alperesnél dollár bankjegyekben fizette be, kifejezett megállapodást pótló ráutaló ténynek sem lehet tekinteni. A kir. Kúria álláspontja szerint azonban annak megállapításánál, hogy a betétül elhelyezett dollárösszeg pengőre való átszámításánál mily árfolyam legyen iránvadó, ebben az esetben a Kt. 326. §-ának 2. bekezdésében foglalt szabály a fentebb előadottak ellenére sem alkalmazható. A Kt. 326. §-ának az a szabálya ugyanis, hogyha a szerződés oly pénznemről szól, mely a teljesítés helyén forgalomban nincs, a fizetés a teljesítés helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint országos pénznemben történik, a gazdasági élet és forgalom rendes folyamatát tartotta szem előtt és a felmerülő vitás kérdéseket a gazdasági élet oly időszakának szemmel tartásával szabályozta mikor a különböző államok pénznemének értéke állandó volt s egyik, vagy másik állam pénznemének, mint a teljesítés eszközének megjelölése s ezáltal a kötelem tartalmának megállapítása egyik félre sem jelentett számbavehető különbséget. Az 1933. évet megelőző időben dollárban kötött s most teljesítendő ügyleteknél azonban a helyzet nem ez. A dollár értéke ugyanis nem a gazdasági élet rendes folyamatában szállt le a mai színvonalra, hanem az Északamerikai Egyesült Államok gazdasági életében szükségessé vált intézkedések keretében, az aranyértéknek törvényes rendelkezések által történt leszállítása útján állapították meg azt akként, hogy a mai érték a régimék közel csak a fele. Ezekhez képest, minthogy a dollárnak ez az értékváltozása a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyát, a teljesítés követelésére jogosult félnek ehhez fűződő érdekét már oly mértékben érinti, hogy adott esetekben a kötelem tartalmának megváltozását idézi elő, nem a Kt. egész más tényállást szemmel tartó 326. §-ának alkalmazásáról van szó, hanem arról, hogy oly esetekben is, amikor a felek kifejezett, vagy ráutaló tényekben nyilvánuló megállapodásban az értékállandóság kikötése felől nem rendelkeztek, érvényesülhessen a kötelmek teljesítésénél irányadó az a szabály, hogy a teljesítésnek akként kell történnie, amit azt tekintettel az eset körülményeire, az élet felfogására a jóhiszeműség és a méltányosság megkívánja. Ezek szerint pedig a dollár rendkívüli értékváltozása ebben az esetben nem ad1 jogot az alperesnek arra, hogy a dollárbankjegyekben elhelyezett betétet a dollárnak a lejárat idején való árfolyama szerint számolja el és egyenlítse ki, hanem a fizetendő pengőö.sszeget a felek között fennálló viszony összes körülményeinek vizsgálata mellett, a jogügyletek teljesítésénél irányadó fentebb idézett általános jogszabálynak a fennforgó esetre való alkalmazásával kell megállapítani. Ennek a szabálynak alkalmazása céljából egyfelől figyelembe kell venni, hogy a felperes a betétet valóságban fizetett dollárbankjegyekben helyezte el, melyek akkor számára egy dollár akkori árfolyamában kifejezett értéket jelentettek és feltevése a dollár változhatlan értékállandóságához akkor fűződött hit folytán kétségtelenül az volt, hogy a betét majd kifizetendő összege független marad a gazdasági élet rendkívüli változásaitól. Másfelől pedig azt kell figyelembe venni, hogy mivel az alperes, mint pénzügyletekkel foglalkozó vállalat, a betéti ügyletek útján rendelkezésére bocsátott pénzösszegeket üzlete természetéhez képest újból és újból való forgalombahelyezés útján hasznosítja, őt terheli a bizonyítás kötelezettsége, hogy a felperes által átadott döllárösszeget kellő időben teljes értékben nem értékesítette. Ha ennek nem tesz eleget — aminthogy az előadottakkal ellenkező tényállás megállapítására eddig adatot elő nem terjesztett —, akkor azt kell félteni, hogy a dollárbankjegyeket üzletének természete szerint, annak forgalmában még idejében teljes árfolyamon értékesítette, esetleg a Nemzeti Bank felhívására annak beszolgáltatta — tehát ekként a dollárbetét összegét még nem csökkent értékben használta fel, és az ennek megfelelő összegben került vagyonába. Ezekhez képest a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal az állásfoglalásával, hogy a felperes dollárkövetelésének pengő értéke a Kt. 326. §-a alapján, a kifizetés napján jegyzett hivatalos középárfolyamon állapítandó meg. Gazdaadósság' 73. Az ú. n. gazdaadósok védettségére vonatkozó jogszabályok nem az ilyen adósokkal szemben fennálló követelések érvényesítésére, hanem azok behajtására vonatkozó korlátozásokat foglalnak magukban. (P. VII. 926/1937 .sz. a. 1937 április 20-án.) Az ú. n. gazdatartozások fizetésének újabb szabályozása tárgyában 14.000/1933. M. E. szám alatt kibocsátott rendelet 36. §-a kifejezetten is kimondja, hogy a behajtási jognak a jelen rendelet értelmében megállapított korlátozása nem érinti a behajtásban korlátozott követelés magán-